Napról-napra kapni hírt a nyugati világból aktív idősekről és szuperidősekről, akik valamilyen rendkívül dolgot visznek végbe – elég csak a francia Robert Marchandra gondolni, aki 105 évesen állított fel új világcsúcsot a 100 év felettiek kerékpár-maratonján.  A világon ma több tízezer száz év feletti öreg él, és mintegy 60 szuperöreg, akik már a bűvös 110-es határkövet is maguk mögött hagyták.

A hosszú élet titkát emberemlékezet óta kutatják, ha pedig csak egy-egy bölcs öreg életét vesszük mértéknek, az elmúlt 100 évben rohamléptekkel fejlődött az orvostudomány. Nekik még szerencsés genetika és titkos praktikák kellettek, hogy hosszú életük legyen, a most élőknek már a 3D nyomtatott szervek, az őssejtprogramok és a hatékony kezelések segítenek abban, hogy még könnyebben megéljék a száz éves határt, sőt: a Marketwatch szerint egyes kutatók úgy vélik, hogy az első ember, akinek esélye lehet megélni a 150 évet, már ma is köztünk jár.

Húszévesek helyett a százasoké lesz világ

Az elöregedés számos társadalmat veszélyeztet, Japánban emiatt kap egyre nagyobb szerepet a robotizáció, a fiatalabb generációra ugyanis egyre nagyobb terhet ró az idősek eltartása. Ez a probléma lassan Európába is begyűrűzik, vagyis a mostani fiataloknak egyre tovább kell majd dolgozniuk, hogy eltartsák az időseket. A magyarok például rettegnek a nyugdíjkorhatártól, de egyre több német és svéd is dolgozik a nyugdíjkorhatár után. Az aktivitás egyébként nem feltétlenül probléma, ez ugyanis segíthet frissen tartani az embert. A hosszú élethez azonban ennél többre van szükség.

Ami megkerülhetetlen: a jó gének

A kutatók három csoportra osztják fel a 100 év felettieket. Az egyik legnagyobb csoport a túlélőké, akik 80 éves koruk előtt ugyan már mutatták az időskorral járó betegségek jelét, de mindezek dacára megélték a 100 éves kort. A „halogatók” azok, akik 80 éves koruk után kezdtek el betegeskedni, így a néhány év plusz előnynek köszönhetik a hosszú életet.

A harmadik, egyben legkisebb csoport a „szökevényeké”, ők azok a már-már szuperemberek, akik egyszerűen sosem mutatták jelét az öregedéssel járó tipikus betegségeknek, így szívproblémáknak, időskori demenciának vagy a rák bármilyen formájának. A jó gének és az élni akarás azonban csak egy kis szelete a történetnek: megfelelő kondi nélkül ugyanis nem borítékolható a hosszú élet. Lássuk, mire esküsznek a mai öregek!

Egy pohár brandy, hal és jóga

A 107 éves korában elhunyt Antonio Docampo García a brandyre esküdött, elmondása szerint napi egy pohárka és a sok vörösbor tette lehetővé, hogy sokáig éljen. Az alkohol és a megfelelő diéta egyébként szinte mindenhol előkerül, sok öreg a kevés, de jó minőségű szesznek tulajdonította a hosszú életét. Emellett tartózkodni kell a feldolgozott élelmiszerektől, sok halat és zöldséget kell enni, mindezt lehetőleg kiegyensúlyozottan, több étkezésre elosztva egy napra.

Persze, azért néha kell engedni a bűnös élvezeteknek, enélkül ugyanis hiába élnénk 100 évet – a világ legidősebb embereként 122 éves korában elhunyt Jeanne Calment például szenvedélyesen szerette a csokoládét. A megfelelő étkezés mellett a pozitív hozzáállás is szükséges a hosszú élethez, a legtöbb öreg arra buzdít, hogy felejtsük el az évek számolgatását, és „ne viselkedjünk az életkorunknak megfelelően”. A megfelelő mozgásra is nagy hangsúlyt helyeznek, az életkornak megfelelő rendszeres mozgással kitolhatjuk a „lerobbanás” idejét.

A korai halál oka: a stressz

Európában bár folyamatosan nő a várható élettartam, a modern kor legnagyobb gyilkosa a stressz és az ebből fakadó betegségek. Az öregek azt tanácsolják, hogy próbáljunk meg ebből minél többet kiiktatni az életünkből, ápoljunk szoros kapcsolatot a családunkkal, barátainkkal, sőt, akár a közösséggel is – mindegy, hogy munka- vagy hitközösségről van szó. A gyakori társas érintkezés ugyanis segít kiüríteni a fejünket, és megszabadulhatunk a munkastressztől – arról, hogy ez egyébként milyen károkat tud okozni, korábban itt írtunk a Privátbankár.hu-n. >>>

A szocializálódás és a testmozgás mellett azonban nagyon fontos, hogy aktívan tartsuk magunkat, szellemileg és fizikailag egyaránt. Fontos kiemelni, hogy a mostani száz év feletti generáció korában még nem volt divat a sport, így ők valamilyen más módon tartották fitten magukat, legyen az kétkezi munka vagy egy szenvedélyes hobbi. Ez lehet bármi, a festéstől a matchbox-gyűjtésen át a túrázásig: az a fő, hogy ne egy karszékben hintázva üljünk, és számoljuk a lepergő homokot. Különben is: szenvedély nélkül ki akarna olyan sokáig élni?