|
| A Privátbankár.hu sorozata fiatal magyar vállalkozókról. |
- Miért lettél vállalkozó?
- A vállalkozói létnek nálunk "családi" hagyományai is vannak, de ez olyan dolog ami belülről jön. Úgy alakult, hogy már az egyetemen bele tudtam ebbe kóstolni, sítáborokat szerveztünk, és ez a továbblépéshez - így a Zivihez - is megteremtette az alapot.
Ma már csak félállásban dolgozik itt, ideje nagy részét a tavaly júliusban elindított cége viszi el. Így is azt mondja "a munkahelyemen is vállalkozó vagyok tulajdonképpen", jelezve, hogy szerinte mindegy, hogy valaki alkalmazottként vagy cégtulajdonosként tud valami újat, értékeset letenni az asztalra. A cégét öccsével, Balázzsal viszi, "nagyon remélem hogy idén esedékes diplomaszerzése után nem kezd munkát keresni" - mondja mosolyogva. A cégbe bevették a korábban a Graphisoftnál is dolgozó Fazekas Gábort, aki szenior programozóként segíti a "vízió építését". A Zivi az interneten összeköti azokat, akiknek autójuk van, és akik utazni akarnak valahová: a telekocsizás lényege, hogy a költségek megoszlanak, az utas pedig gyorsabban és kényelmesebben eljut A-ból B pontba. |
- A madridi kint tartózkodásod fontos a Zivi szempontjából is.
- Igen, kint beszélgettem egy marokkói barátommal, aki egy üzleti ötlettel állt elő. Egy piacteret talált ki, ahol drága autókat és órákat adhatnak bérbe egymásnak az emberek...
- Mi volt erre az ötletre a Te válaszod?
- Hogy hülyeség (nevet). Lehet, hogy Marokkóban néhány magamutogató embernek ez bejön, de Európában az ember azért vesz drága órát, hogy birtokolja, nem azért, hogy villantson vele.
- De valami mégis elindult benned?
- Igen, hogy lehet abban gondolkodni, hogy az erőforrásokat megosztjuk egymással. Így találtam rá Rachel Botsmanra, aki ezt a jelenséget collaborative consumptionnek nevezte el, vagyis együttműködő fogyasztásnak (a "ne birtokolj, ossz meg" filozófiára épülő gazdasági modellt a Time magazin 2011-ben "10 dolog, ami meg fogja változtatni a világot" c. listájára is felvette - A szerk.). Az elgondolás lényege, hogy minél hatékonyabban használjuk ki a már meglévő eszközeinket úgy, hogy azokat megosztjuk egymással.
Ennek már számos, jól működő formája létezik, így az Airbnb, a Couchsurfing, vagy gondoljunk csak a nyugati nagyvárosok biciklimegosztó hálózataira, ehhez hasonló hamarosan Budapesten is lesz. Angliában például nagyon népszerű a hátsó kertek megosztása olyanokkal akiknek van ideje és tudása kertészkedni. Az így megtermelt zöldséget, a „profitot” is megosztják egymással.
Szóval nagyon megtetszett nekünk az együttműködő fogyasztás témája, szerintünk ez egy szuper dolog. Az anyagi előnyökön mellett fontos az is, hogy az együttműködés általában egy találkozást eredményez, ami nagy érték. Egyes felmérések szerint az európaiak 90%-a a szomszédjai nevét sem tudja.
- Mikor jött a felismerés, hogy ebből valamit mégis csak lehetne csinálni?
- A saját problémánkon keresztül jutottunk el végül a Zivihez. Nyaranta sűrűn utaztunk le a Balatonra, ami vonattal 4 óra, autóval viszont bő egy óra alatt megvan, és százával mennek le az "üres" autók. Ekkor döntöttük el, hogy az ún. telekocsizás hagyományát felélesztjük Magyarországon. Nyugaton ez amúgy már nagyon sikeres: Franciaországban 2,5 millió ember telekocsizik, Németországban pedig több mint 3 millió.
- Őszintén szólva engem meglepett, mikor azt mondtad, hogy ennek a hagyományát akarjátok itthon feléleszteni. Szóval telekocsiztunk mi is, csak elfeledkeztünk róla?
- Igen, itthon ez egy elhasznált illetve félreértelmezett fogalom. Régen a Kőfaragó utcában volt egy bolt, ahol összekötötték az utazni vágyókat az autósokkal. Sőt volt erre alapozva itthon rádióműsor is, a háborús időkben pedig kifejezetten biztatták a lakosságot a telekocsizásra, hogy spóroljanak az olajjal. Azt gondoljuk, hogy a telekocsizást az internet ma képes teljesen új élménnyé formálni, és azt szeretnék, ha ez az élmény a zivizés lenne. Az internet pedig azért kiváló eszköz minderre, mert így nem teljesen ismeretlenek kocsijába ülünk be. Aki nálunk telekocsizik, láthatja, hogy a sofőr hogy néz ki, mivel foglalkozik, milyen értékeléseket kapott más utasoktól, hány Facebook-ismerőse van, és van-e közös.
- Honnan jött a név: a Zivi?
- Egyszer csak úgy beugrott, azonnal lefoglaltam a domaint, ahogy eszembe jutott. Ezután egy évig építettük még a terméket, vagy száz alternatíva volt arra, hogyan is nevezzük. Végül ez maradt: rövid, könnyen megjegyezhető és fontos szempont volt, hogy tovább ragozható.
- Mit jelent az pontosan, hogy építettétek a Zivit, hogy nézett ki ez a munka? Nem volt kérdés, hogy a tesóddal kezdesz bele?
- Ha vállalkozást indítasz, fontos, hogy ne egyedül tedd, mert úgy sokkal hamarabb el fogsz esni, és nehezebben állsz fel. Testvéremmel, Balázzsal, álmodtuk meg a Zivit és közösen álltunk neki a megvalósításnak. A "telekocsizást" mi a nulláról kezdtük, először csak tanultunk, még egy szingapúri telekocsi-oldalra is beregisztráltunk, pedig elvileg ez ottani személyi nélkül nem is lehetséges...
Ezután kezdődött a tervezési folyamat, egy online felület megalkotása nagyon bonyolult, összetett feladat valójában és a felhasználónak jó esetben pofon egyszerűnek tűnik majd. Ezek után társultunk egy szenior szoftvermérnökkel, aki a cégtársunk lett, majd következett a dizájn, illetve a front end-fejlesztésre csatlakozott hozzánk egy újabb kolléga. A marketinganyagokat aztán barátok bevonásával készítettük el.
- Több mint egy éve dolgoztok ezen a projekten, fenn sikerül tartani a kezdeti lelkesedést?
- Az első nehezebb szakaszon túl vagyunk, hiszen a projekt eljutott a megvalósításig, de a lendületet fent kell tartani. Az ember egy év alatt el tud fáradni, aztán pihen egy keveset és újra neki áll. A csapat nagy része folyamatosan dolgozik, akár hétvégén is, nekünk most az a legfontosabb, hogy minél több emberhez eljussunk.
- És hogyan alakul a közösség? Tavaly nyáron indultatok - azóta hányan tudják már, mi az a "zivizés"?
- Minden kezdet nehéz, az ember kinyitja a boltot, aztán vagy jönnek vagy nem. A béta verzió tavaly július végén került ki, augusztustól számítjuk a növekedésünket, ami folyamatos és egyre inkább gyorsul. Már több mint 10 ezer felhasználója van a Zivinek.
Nagyon szerencsések vagyunk, mert a Sziget Fesztivál volt az első partnerünk és még maga Ákos is azt üzente a fesztiválozóknak, hogy telekocsizzanak minél többen.
Érdekes, hogy a közhiedelemmel ellentétben ez nem a fiatalok sportja, a többség 35-40 éves korosztályból kerül ki. Az autósok nagy része férfi, az utasok között pedig a hölgyek vannak többen.
- Miért értékes a felhasználóknak a Zivi-tagság?
- Sok mindenkinek csak az tűnik fel, hogy mennyi a benzinköltsége, de egy autó fenntartásának ennél jóval több költsége van (biztosítás, amortizáció, adó stb). Nálunk lehetőség van arra, hogy ezeket a költségeket megosszák az autósok, valószínűleg ezért is olyan nyitottak a Zivi irányába. Az utasoknak pedig egy gyorsabb, olcsóbb és kényelmesebb utazási alternatívát nyújtunk a tömegközlekedéssel szemben. A felhasználók 60% autósként regisztrál, de ők is néha utaskánt szállnak be másokhoz.
- Milyen célzattal és milyen irányba használják a legtöbben a Zivit?
- Nagyon komoly fejlesztés van a Zivi keresője mögött, ami most illetve már a jövőben is alaposan megnyomhatja a cég értékét.
- Igen, amire mi nagyon büszkék vagyunk, hogy nem egyszerűen csak induló- és végpontokat párosítunk össze, hanem az utakat intelligens térgeometriai algoritmusok segítségével párosítjuk össze. Így a találati arány is sokkal nagyobb, mert nemcsak a végpontok alapján szűr a rendszer. Ha valaki Frankfurtba megy, akkor olyan utas is megtalálhatja, aki mondjuk csak Münchenig utazik. Ez a technológia más mobilitási megoldások alapja is lehet majd.
- Sok pályázaton indultok. A Primus Capital Alap a Jövőhöz című versenyén másodikok lettetek, most pedig a Singularity Univestiy megmérettetésére készültök.
- Igen, értékesnek találjuk ezeket a megmérettetéseket, mert rákényszerítenek, hogy strukturáltan gondolkozzunk és sok érdekes emberrel is találkozhatunk, akik nálunk okosabbak és tapasztaltabbak.
---- Nekünk egy víziónk van, egyelőre nem a pénzért csináljuk ----
- Már beszéltünk arról, hogy a felhasználóknak a Zivi tulajdonképpen egy win-win szituációt kínál. De mit ad nektek? Azon túl, ahogy az imént fogalmaztál, hogy szebbé teszitek a világot, nyilván szeretnétek pénzt csinálni ebből, hiszen ez egy cég, te pedig egy vállalkozó vagy... Hogy lesz ebből pénz?
- A konkrét üzleti modell még nincs meg, de az biztos, hogy egy piacteret építünk, és arra már van nemzetközi példa, hogy ilyen szolgáltatásokból, hogy lehet bevételre szert tenni: ilyen a fizetős prémium tagsági, amivel több információt láthat egy tag, lehet simán a hirdetési bevételekre alapozva, vagy beengedni a piactérre a professzionális szolgáltatókat előfizetési díjért cserébe.
- Írtatok előre üzleti tervet?
- Írtunk, de folyamatosan változik. A jelenlegi verzió szerint az év végéig 80 ezer felhasználót érünk el és a környező országokban is meg akarunk jelenni.
- A bevételt illetően mik a tervek? Mennyire fontos motiváció számotokra a pénzbeli profit?
- Mi alapvetően hosszútávon gondolkodunk és úgy vélem, hogy a pénzkeresés és az értékteremtés hosszú távon szoros kapcsolatban állnak egymással. Pénzből él az ember, a jó érzést pedig az értékteremtés adja. Azt szeretnénk, ha az elkövetkező években olyan hasznos és értékes szolgáltatást tudnánk létrehozni, ami egy céget is el tud tartani, és később újabb szolgáltatásokat tudunk majd elindítani.
- De a bevételi oldalon most az áll, hogy 0 forint.
- Így van.
- Mennyit költöttetek eddig a cégre?
- A cégalapítás- és építés egyszerű lett, egy kft-t alapítani sokkal kevesebb macera, mint régebben. És ma már rendelkezésre állnak olyan eszközök - főleg infokommunikációs oldalról -, amelyek sokkal olcsóbbá teszik a fejlesztést, tulajdonképp alig van beruházási igény az elején, az eszközöket például bérelni is lehet, gondoljunk csak a szerverre. Viszonylag kis befektetésnek számít cégalapítás szintjén a Zivi, de ez így is milliós tételt jelent.
- A pénzt ti szedtétek össze a projektre, milyen érzés hónapról-hónapra pénzt ölni valamibe, ami egyelőre 0 forintot hoz és valószínűleg ez még egy ideig így lesz?
- Hát, hogy is mondjam...
- Fáj?
- Ha fájna, nem csinálná az ember (nevet). Azért jó, ha a céget a saját pénzedből építed, mert sokkal jobban meggondolod, mire költesz. Ha valaki ma vállalkozást akar indítani, az nem lehet a gátja, hogy nincs pénz, a hiszen a piacon van forrás. Ugyanakkor egészen torz irányba is elindulhatsz, ha már ez elején tele van a zsebed pénzzel, ami ráadásul nem is a tiéd. És persze minél korábban szerez az ember finanszírozást annál többet kell feladnia a cégéből (például, ha a külső befektetőt von be - A szerk.)
- Meddig fogod így csinálni a Zivit? Ez idő vagy a felhasználók számának növekedésének a függvénye?
- A bevétel minél hamarabb keletkezik, annál jobb. Ezt szigorúan véve nem kötjük semmihez, de nyilván a mi rendszerünk úgy működik, hogy minél többen vannak, annál jobb. Az elsődleges cél most a felhasználók számának növelése.
- Nem érzed, hogy nyomás alatt van a cég? Hogy előbb-utóbb profitot kell termelnetek, különben nem tudtok tovább építkezni?
- Kicsit megfordítanám a kérdést. Úgy tudnám ezt megközelíteni, hogy nekünk voltak arra eszközeink, hogy ezt a terméket létrehozzuk és vannak felhasználóink is most már. De nekünk ennél egy sokkal tágabb víziónk van, amit meg szeretnénk valósítani. Ehhez új partnerek és eszközök kellenek, de ezt nem feltétlenül organikus módon kell elérnünk.
- Mindez nagyon jól hangzik, de mennyire nehéz ezt átvinni a hétköznapokon?
- Minden nap egy kérdéssel áll szemben az ember: például hogy elköltsek-e még egy egységnyi pénzt marketingre vagy inkább elmenjek nyaralni? Ha az ember hisz abban a vízióban, amit maga elé állított, akkor nem látja értelmét, hogy ne ebbe az irányba haladjon. Igazából ezek a kérdések ma már fel sem merülnek a maguk egyszerűségében: nem nyaralunk, dolgozunk.
- Mennyi lemondással járt/jár neked a cég?
- Aki vállalkozásra adja a fejét, annak ezt alaposan végig kell gondolnia. Először is ott van az idő faktor: a pénteki esti sörözéseket és az egyéb szociális tevékenységet le kell építeni. A sportot mondjuk nem érdemes, kell valami, ami egyben tart (nevet). Iszonyú sok lemondással jár ez a cég.
- Mikor voltál utoljára sörözni?
- Talán két hete, de az céges sörözés volt! (nevet)
- Nyaralni?
- Hát nem nagyon voltam nyaralni...
---- Fontos feladatai vannak a mi generációnknak ----
- Szerinted mennyire nehéz ma Magyarországon vállalkozónak lenni? Pénz van a piacon, de a környezetből sok kihívás ered, nehéz ma ebben az országban akárcsak közép távra is tervezni.
- Két dolgot kell mérlegelni; nehéz vagy könnyű létrehozni egy vállalkozást és működtetni, a másik pedig, hogy milyen más alternatívája lehet az embernek? Fiatal pályakezdőként 20 évvel ezelőtt teljesen más kilátásaim lettek volna egy növekvő gazdaságban, olyan tudással, amivel az idősebb generáció még nem rendelkezik. Mára minden teljesen megfordult: a gazdaság hanyatlik, közép- és felsővezetői szinten a pozíciók többsége be van töltve jól képzett munkaerővel. Milyen alternatíva marad? Ma a fiataloknak a vállalkozás már csak azért is érdekesebb lehetőség kell legyen, mert a másik kevésbé az. Ez nem azt jelenti, hogy legyen mindenki vállalkozó, de aki érzi magában a tüzet, az sokkal jobban jár, ha belevág és saját céget indít.
- Mondod ezt annak ellenére, hogy a gazdaság állapotáról érkező hírek igazán lelombozóak és a kilátások sem jobbak.
- A vállalkozó problémát old meg, a fogyasztás visszaeséséből is sok megoldandó probléma keletkezik!
- Gondoltál arra, hogy abba kellene hagyni ezt az egészet? Voltak nagyon nehéz pillanatok?
- Szerencsére ilyen nem volt. Egy vállalkozásnál minden feladatot el kell végezni, a rendrakástól a számlák, nyilván, amikor napok óta ilyen melókat csinálsz, akkor nehezebb, mint amikor mondjuk interjút adsz. Vannak nehezebb momentumok, de a problémákban a lehetőséget kell meglátni, ez nagyon fontos része egy vállalkozó attitűdjének. Egy-egy kudarc még nem jelenti a vízió halálát. Vannak a jó napok, amikor regisztrációs rekordot döntünk vagy csak érkezik egy pozitív visszajelzés.
- A testvéreddel mennyire nehéz együtt dolgozni? Vitatkoztok azért?
- Persze, de nagyon fontos, hogy ne hagyjuk, hogy a személyiségünk elhatalmasodjon egy adott probléma felett. Tudnunk kell teret engedni a másiknak, együtt sokkal könnyebb megoldást találni. A bizalom pedig elengedhetetlen, ezért is könnyű egy testvérrel dolgozni.
- Tudom, hogy Spanyolországban sem jobb feltétlenül a helyzet - bár a honfitársaink egy része ezt nem így gondolja -, de Te oda jártál egyetemre. Nem fordult meg a fejedben, hogy inkább külföldön maradsz? Egyszer sem gondoltál arra, hogy nem fogsz itthon gürizni 100-120 ezer forintért pályakezdőként? Csupaszítsuk le a dolgokat, sok fiatal egyszerűen ezért megy el vagy marad külföldön.
- Manapság ezt a külföldre menetelt egészen érdekes kontextusba csomagolja a politika párbeszéd, ami nem túl építő jellegű. Szerintem nagyon fontos, hogy külföldre menjünk: tanulni kell, látni kell. Nagyon fontos, hogy megismerjük azokat a mintákat, amik máshol már működnek - és ehhez adjuk hozzá a magunkét, hogy aztán valami többet hozzunk létre.
A pályakezdő lét külföldön sem rózsásabb, még ha első ránézésre kedvezőbb jövedelmi viszonyokkal is kecsegtet. A végeredmény ugyanaz ott is: rengeteget gürizel és relatív alacsony életszínvonalat tudsz magadnak megengedni. Persze az utóbbi a fejlett gazdaságokban ez mást jelent.
Én azt remélem, hogy sokan sokat fogunk dolgozni, sokan akik kimentek vissza fognak jönni és olyan hellyé fog változni Magyarország, ami már csak egyszerű jövedelemszerzési szempontból is kedvező alternatívát tud majd nyújtani egy fiatalnak.
- Tehát a madridi diplomázás után neked egyértelmű volt, hogy hazajössz?
- Egyáltalán nem. Én úgy mentem ki, hogy nem fogok visszajönni ide, de személyes okokból úgy alakult, hogy mégis visszatértem Magyarországra, és ma már nagyon örülök neki, hogy így történt. És ha már vállalkozásindításról is beszéltünk, nyilván otthon a legerősebb az ember kapcsolatrendszere, a hely- vagy a piacismerete, sokkal könnyebb itthon útjára indítani egy vállalkozást. Itt van meg mindehhez a hátterünk. Ez nem azt jelenti persze, hogy ezek után nem kell tovább lépni.
- Végül is hazajöttél, de kanyarodjunk vissza gyorsan az országhatárhoz. Mennyire fontos nektek az, hogy a régiós piacra betörjetek?
- A magyar piac kicsi, nyilván minél jobb és szofisztikáltabb szolgáltatást fejleszt az ember, annál nagyobb piacnak kell ezt eltartania. Az internet világában a skálázás nagyon jól működik, pont ezért szeretnénk a régió többi országában is jelen lenni. Az első lépéseket már meg is tettük.
A mi generációnknak nagyon fontos feladata lesz a régió versenyképességének szempontjából, hogy a nyelvi és kulturális határokat üzleti szempontból minél inkább lebontsunk, hogy minél könnyebben tudjunk együttműködni a környező országokkal.
- Szerinted ebben lehet kiemelt szerepe a magyar vállalkozóknak? Tényleg nem akarok "magyarkodni", de van egy pár sikertörténetünk már, ami eljutott a Szilícium-völgybe is...
- A múlt század nagy fotósa, Robert Capa mondta, hogy a sikerhez nem elég tehetségesnek lenni, magyarnak is kell lenni. A pozitív hozzáállás hasznos, de egyértelműen látni kell, hogy bármelyik országban van annyi tehetség, ha nem több, mint nálunk.
- Szerinted a mostohább körülmények, a szűkebb erőforrások nem "edzik meg" jobban a magyar fiatalokat?
- A magyarokra azt szoktál mondani, hogy nagyon leleményesek. Ez üzleti szempontból hasznos tudás, fontos, hogy ez a fajta kreativitás meglegyen egy szervezet kultúrájában. Ugyanakkor a környezet hátránya, hogy nem látunk annyi pozitív példát, vállalkozót, céget, akiktől tanulni lehetne. Az éremnek két oldala van. A legfontosabb azonban, amin a siker áll vagy bukik, hogy mennyit vagyunk hajlandóak dolgozni. Hogy le akarjuk-e győzni saját magunkat?
- Szerinted mennyit vagyunk hajlamosak dolgozni?
- Én azt látom, hogy Magyarországon a munkának a becsülete és a tanulás fontossága nincs még ott, ahol más országokban, ahol én jártam. Talán azt hisszük, hogyha majd csak a vizsgaidőszakban tanulunk, ugyanolyan okosak leszünk, hogy 8 óra munkával mindent el lehet intézni. Máshol tanulnak mint a gép, mert fizetni kell az oktatásért, aztán örülnek, ha kapnak egy állást és megtesznek mindent, hogy azt meg is tartsák, nem állnak fel fél hatkor az asztaltól, hogy lejárt a munkaidőm. Eredmény csak munkából születhet. Remélem a munka visszanyeri a becsületét és a siker fogalma is megváltozik. Az ügyeskedést el kellene felejteni.
- Te hogyan definiálnád a sikert?
- Az a sikeres, aki sokak számára tud valami hasznosat létrehozni.
- Öt év múlva hol látod magad?
- Vannak további terveink, de a következő 5 év mindenképp kell még arra, hogy a Zivivel kapcsolatos terveinket megvalósítsuk. De sok más érdekes megoldandó problémát látunk a környezetünkben, ami motivál minket.
| A Privátbankár.hu sorozatot indított, melyben azokat a fiatal vállalkozókat, most indult/induló cégeket mutatja be, akik a nehéz gazdasági körülmények ellenére tudnak sikereket felmutatni. Ez az a réteg, aki rendelkezik azokkal a képességekkel – és lassan tapasztalattal is –, melyek egy sikeres vállalkozás menedzseléséhez szükséges a XXI. század Európájában. Fiatalok, kreatívak és van bátorságuk. Mi számukra a siker, hogyan jutottak oda, ahova és milyen motivációk mozgatják őket? Ezekre a kérdésekre keressük velük a választ. A sorozat eddig megjelent részei >>> |
HASZNOS
Rachel Botsman meggyőző előadása az együttműködő fogyasztásról.
"The currency of the new collaborative economy is trust."
Egy bevásárlószatyor ikonná tud válni, az Ikeánál például ez történt. Ráadásul a cég ezzel reklámozza flancosnak ígérkező új boltját, 
