TÁMOGASSA A FÜGGETLEN, MINŐSÉGI ÚJSÁGÍRÁST! TÁMOGASSON MINKET!
Lapunk Minőségi Újságírás díjat kapott 2020. júliusában
KKV
Komolyan mondom, hogy hiszek ebben a városban - állítja a 3 éve cégalapításba fogó trendkutató, aki az egyik legismertebb- és olvasottabb hazai techblogot írja. Azon sincs meglepődve ugyanakkor, hogy "szétadóztatják a magyar cégeket", az elvándorlásban viszont nem hisz, mert szerinte van "feladat, amit nekünk kell megoldani". Sorozatunk következő része: a nagy Doransky-interjú.


A Privátbankár.hu sorozata fiatal magyar vállalkozókról.



- Mennyit változtatott rajtad az, hogy az egyik legismertebb hazai blogger lettél, sokan figyelnek arra, amit írsz vagy mondasz. Pedig mindez csak "ártatlan" hobbinak indult a részedről.

Névjegy
Elsők között kezd techblog írásába Magyarországon, Doransky néven publikál, 2003 óta foglalkozik webes trendekkel, övé az egyik legolvasottabb szakmai weblog. 2005-ben elvégzi a Pázmány bölcsészkarát, kommunikáció és szociológia szakon szerez diplomát, mindkét tudományterület ma is nagy hasznára van.
A tinta alig szárad meg a diplomáján, máris a Blogter tartalomfejlesztési igazgatójaként tapasztalja meg, mekkora összegek áramlanak hirtelen a magyar internetes piacra. Közben alma materében óraadó tanárként előadásokat is tart. 2009-től a Peer Applications Kft. ügyvezetője, 2010 februárjában bejegyzik saját cégét, a mobil fókuszú üzletfejlesztéssel, termék koncepcionálással és projektmenedzsmenttel foglalkozó Endless Solutions Kft.-t, idejét ma főleg ez tölti ki, ma már inkább vállalkozónak tartja magát, de "az az érzésem, hogy analízisben és trendkutatásban is jó vagyok".
A legnagyobb hazai mobilkonferencia, a SmartMobile társ-főszervezője, figyelme a mobilalkalmazások után a rendezvényszervezés felé fordult, mostanában a mobiloktatásban merült el. Folyamatosan keresi az új piacokat, "szeretek ott üzletet építeni, ahol még kevesen vannak". Jelenleg a mobilpiachoz kapcsolódó képzési programjai elmélyítésén dolgozik, "több projektünkhöz kockázati tőkét keresünk", a konferenciaszervezésben pedig kilépne a régiós piacra.

Dobó Mátyás "Doransky": Nagyon örülök neki, hogy olvasnak és elismerik a munkámat, de valójában egy belső kényszer, és nem a népszerűség hajhászása az, ami miatt írok. Annyiban változtatott, hogy magabiztosabb lettem miatta, sokkal bátrabban hagyatkozom a megérzéseimre.

-  Az, amivel ma foglalkozol és a végzettséged, mintha kicsit távol állna egymástól. A Pázmány bölcsészkarán szociológia-kommunikáció szakon végeztél. Mennyit merítettél a bölcsész stúdiumokból, hiszen ma inkább technológiai kérdésekkel foglalkozol?

DM:  Elsőként programozónak kezdtem tanulni a Kandón, de azt éreztem, hogy az nem nekem való, humán irányba kell fordulnom, webes dolgokkal viszont már ez egyetem elején elkezdtem foglalkozni. A Pázmányom nagyon sokat tanultam, a szociológia ma is fontos számomra, a blogomban is sokat foglalkozom a technológiai fejlődés a felhasználók és a társadalom kapcsolatával. A határterületek kapcsolódásából nagyon jó dolgok sülhetnek ki.

Az, hogy technológiai cégem van, elsősorban viszont annak köszönhető, hogy már az egyetemi évek alatt is dolgoztam, már az első évben kvázi vállalkozó voltam, mert sok projektben részt vettem, ezek megbízásos alapú webes fejlesztések voltak. A 90-es évek végéről beszélünk, mint mindenki ezen a piacon, én is "beleestem az internetbe".

Az egyetem alatt összeismerkedtem jó pár vállalkozással, megbízókkal, amikor viszont igazán elkezdtem foglalkozni webes szolgáltatásokkal, akkor azon kevesek egyike voltam az országban, aki technológiai tárgyú blogot írt. Kiderült, hogy szükség van olyan emberre, aki trendkutatással foglalkozik, aki meg tudja mondani, hogy mire költsön el egy cég és mennyi pénzt, tulajdonképpen így kezdtem el szolgáltatások fejlesztésével foglalkozni nagyban az internetes piacon.

- A 90-es évek végén itthon még kevesen hittek abban, hogy komoly megélhetést biztosíthat, ha valaki az internettel foglalkozik. Mikor realizáltad, hogy a hobbiból komoly munka lett?

DM: Az egyetem után. Amíg tanultam, minden lehetőségnek vagy egyfajta próbának számított, de utána hirtelen belecsobbantam a mély vízbe. Egy viszonylag nagy és intenzíven dolgozó projektcég fejlesztői vezetője lettem, abban a pillanatban éreztem, hogy ez már nem az, ami korábban volt, hatalmas pénzekről volt szó.

- Megijedtél a feladattól?

DM: Nem szoktam nagy terhektől megijedni, inkább azt mondnám, hogy jó érzéssel töltött el, hogy megkaptam ezt a lehetőséget.



- 2005-ben az internetes piacra hatalmas összegek áramlottak be, te épp ekkor kezdtél el vezetőként dolgozni ezen a piacon egy kényelmes, médiakutatói pozíció után. Nem sokkolt le a sok nulla, amit a számlákon láttál?

- Nekem soha sem az volt a fő szempont, hogy mennyi pénz van a projekt mögött, inkább az volt a kihívás, hogy a rendelkezésre álló forrásból realizáljak egy adott felhasználó-számot, vagy hogy a szolgáltatás mögött, amit épp fejlesztettünk, hogyan jön majd össze 100 ezer látogató fél vagy egy év alatt. Pénzt elkölteni viszonylag könnyű dolog, jól elkölteni viszont nagyon nehéz.

- Tulajdonképpen hogyan definiálnád most magad: médiakutató, blogger vagy vállalkozó?


DM: Most már inkább vállalkozó, alapvetően ez egy organikus fejlődési ív volt nálam onnantól kezdve, hogy elkezdtem blogolni.

- Mennyire volt tudatos, ahogy felépítetted magadat?

DM: A blogon az első bejegyzések azért születtek, mert a gondolataimat meg akartam osztani másokkal, nem volt ez soha "direkt fejlődés". Valahogy jöttek a dolgok maguktól, egyre több minden magával rántott.

- És egyszer csak úgy döntöttél, hogy céget alapítasz.

DM: Viszonylag sokáig olyan cégeknél dolgoztam, amik mögött kockázati tőke állt, és webes szolgáltatásokat építettem ki a magyar illetve a régiós piacra. Aztán egyszer csak azt éreztem, hogy ez már nem izgat, nem érdekelt annyira. Csak azt tudtam, hogy valami mással akarok foglalkozni. Egyszerűen elfáradtam. Úgyhogy meghoztam a döntést és kiugrottam: csináltam egy saját céget. Hamar kiderült, hogy van igény arra a szolgáltatásra, amit mi nyújtunk. Mobilalkalmazásokkal már korábban is foglalkoztam, de igazából csak ekkor feküdtem rá: kiderült, hogy ez egy robbanás előtt álló piac.

- Eddig úgy tűnik, hogy marha egyszerű dolgod volt, csak úgy jöttek egymás után a történesek...

DM: Egy vállalkozás, akárcsak az élet, tele van nehéz időszakokkal, nekem is volt ebben részem bőven, de ezeken át kell lendülni. El kellett indítani a céget, megcsinálni a cash-flowt, egyáltalán: meg kellett tanulnom vállalkozni; meg kellett tanulnom, milyen az, amikor projektek elszállnak, hogy milyen az, amikor az ember vállán van a teljes felelősség. Visszatekintve inkább az mondom, hogy ezek a nehezebb periódusok szükséges lépések voltak, egy tanulási folyamat részei.

 



- A vállalkozói lét nagyban  eltér az alkalmazottitól. Voltak nagy pofonok miután váltottál?

DM: Hogyne! A legnagyobb különbség, hogy amikor vállalkozó vagy, akkor sokkal több mindent kell csinálnod, sokkal holisztikusabbnak kell lenned. Amikor elkezdtem vállalkozni, voltak területek, amiken kevés tapasztalatom volt, például, hogy hogyan kell üzleti tárgyalásokon érvényesíteni a saját céged érdekeit. Ebből aztán voltak pofonok, de sokat tanultam belőlük. A másik fontos dolog, hogy kikkel dolgozol, nekem például viszonylag sok idő volt megtalálni azt a formát, ami működőképes: azt hiszem én inkább egyedüli tulajdonosként, egyedül "ügyvezetve" vagyok igazán hatékony.

- Szóval nehéz veled együtt dolgozni?

DM: Lehet. (nevet) Nekem is volt olyan periódus az életemben, amikor nagyon jól működött a munka egy cégtárssal, nem mondom, hogy így nem lehet. Ha van egy jó társ, az azért lehet fontos, mert létre tud jönni egyfajta dinamika a cégben, egyedül viszont sokszor magamat kell motiválnom.

- Hány órát dolgozol most egy nap?

DM: 8-10 órát, de hétvégén most már igyekszem nem dolgozni, csak vasárnap délután egy keveset. Szükség van arra, hogy az ember a magánéletének is szenteljen egy kis időt. Én nagyon szeretek dolgozni, de meg kell találni az egyensúlyt, nem szólhat minden a munkáról - ezt is meg kellett tanulnom.

---- A legtöbb magyar cég nem tudja megmondani, miben jó ----



- Szívesen merészkedsz új, még járatlan utakra, de ugyanakkor egyedül nehéz, főleg a motiváció fenntartása miatt. Mi az, ami miatt nap mint nap felkelsz, hogyan tartod fent a lendületedet például akkor, amikor rutinfeladatokat is el kell végezni?

DM: Korábban azt gondoltam magamról, hogy az a fajta típus vagyok, aki kreatív és az üzletfejlesztésben erős, mára azonban elsajátítottam olyan technikákat is, amikkel az ismétlődő dolgokat is hatékonyan el tudom végezni.

- Például?

DM: Nagyon egyszerű: feladatkezelő alkalmazásokat használok, amikbe besorolom a kevésbé izgalmas, de kötelező feladatokat. Mindig van olyan szakasz, amikor azt érzed, hogy nem vagy annyira kreatív, ilyenkor elvégzem ezeket a munkákat, mert másra úgy sem lennék képes.
Tárgyalni és pénzt behozni egy projektre, akárhányszor is csinálja meg az ember, nagyon jó érzés. Ami nagy kihívás, hogy újra feltalálj egy projektet, hogy azt újra izgalmassá tedd, gondolok itt az évenként megrendezett mobilkonferenciánkra. Ezt minden évben fel kell építeni, szóval mindig vannak új kihívások.

- Ezek a kihívások motiválnak téged?

DM: Abszolút. Én szeretek építeni, ilyen típus vagyok.

- Mennyire központi elem a te vállalkozói létedben az anyagi sikeresség, a pénz?

DM: Abszolút a profitorientált vállalkozásokban hiszek, abban az értelemben, hogy ez önmagában nem elég egy sikeres projekthez. Nagyon fontos az értékteremtés is, illetve a projektek társadalmi vonzata. De egy vállalkozás az vállalkozás, pénzzel működik, azt pedig elő kell teremteni. Azt ugyanakkor nem mondanám, hogy pénz- vagy árbevétel-szemléletű lenne a gondolkodásom, elsőként mindig az értéket nézem meg egy projektben, hogy tetszik-e nekem, csak ezután következik, hogy jó üzletet lehet-e belőle csinálni. A vállalkozás mellett amúgy sok mindent csinálok, ami teljesen nonprofit. A blogomat 10 éve írom, soha egy darab hirdetés nem volt rajta.

- Az egyik legismertebb techblog a tiéd, ez gondolom azért kifizetődő számodra...

DM: Hogyne, most már ez egy motor a vállalkozás mögött, inkább a hobbi és a munka határán van.

- Mint trendkutató folyamatosan újdonságokról írsz, és vállalkozóként is sok volt számodra az új dolog. De volt előtted követendő minta vagy példa?

DM: Mint vállalkozó nem volt előttem ilyen követendő példa. Ennek hiánya az internetes piacra hatványozottan igaz. Még mindig nem tudjuk hogyan kellene internetes vállalkozásokat üzemeltetni Magyarországon. Mi viszonylag kis cég vagyunk és sok partnerrel dolgozunk, projekt alapján szerveződünk össze, mert ehhez a piachoz ez a működési forma illik a leginkább. Sokan azt gondolják, hogy kell egy iroda egy ilyen céghez, ahol bent ül mindenki, pedig ez nem feltétlen van így. Sok olyan projektcég van például a piacon, ami nem olyan formában működik, ahogy kellene, ezeket is meg kellene tanulni, ezért lenne szükség mintákra.

- Akkor a reggeli kávé mellé a konyhaasztalra ki kell rakni a laptopot és mehet is a munka?

DM: Ha valaki indít egy startup céget, ami egy projektre fókuszál, akkor persze a fő kompetenciákat érdemes egy helyre összpontosítani, ez a motiváció miatt is fontos, együtt kell gondolkozniuk. De ha az ember a piacra dolgozik több cégnek, és több fajta kompetenciát szállít be a partnereinek, akkor viszont már nem biztos, hogy ez a jó megoldás. A mostani cégem is inkább ilyen, a legtöbbünk kint van ügyfélnél, komoly alvállalkozó hálózattal működünk. Hogy mi a jó válasz pontosan, azt nehéz megmondani, akárcsak azt, hogy milyen mintákat kövessünk, ha egyáltalán vannak. A rugalmasság minden esetre nem hátrány.

- Kanyarodjunk vissza: vannak konkrét példaképeid?

DM: A kedvenceim főleg külföldi projektmenedzsment cégek. Tőlük leginkább azt tanultam, hogy a kommunikáció van olyan fontos, mint a szolgáltatás vagy a termék, amit a cég gyárt. A legtöbb hazai cég szerintem itt bukik el, nem fókuszálnak eléggé a kommunikáció minőségére, vagy arra, hogy milyen képet alakítanak ki magukról, pedig ez az üzletszerzésben nagyon fontos. A legtöbb magyar cég nem tudja megmondani, miben más, mint a vetélytársai.

- Vagy éppenséggel túl nagy hangsúlyt fektetnek a kommunikációra, ami mögött nincs semmi.

- Ez is jellemző, sok cégnek nincs kidolgozott terméke vagy szolgáltatása, ezért nem is meglepő, hogy nem tudja magát megkülönböztetni a konkurenciától. Két fajta módon tudsz kitűnni: vagy mindig új piacok után mész, ahol még nincsenek sokan, itt sokszor önmagában egy újdonság vagy egy ajánlattétel elég ahhoz, hogy észrevegyenek, ez az, ami hozzám is közel áll. A konszolidáltabb piacokon pedig fel kell tudnod mutatni olyan terméket vagy szolgáltatást, amivel te más vagy, de önmagában ez sem elég itt, nagyon erős kommunikációra van szükség. Erre itthon kevés jó példát látni. A legtöbb hazai cég egyszerűen nem tudja megfogalmazni, hogy miben is jó.

- Ezek szerint a kommunikáción a válságban sem érdemes spórolni?

- Így van. A kommunikáció mindig is kiemelt része lesz az üzletnek. Lehet persze ezen is spórolni, a fogalom nélküli marketingköltéseknek nincs sok értelme. Ha az ember projekteket és ügyfeleket akar, akkor kommunikáció nélkül nem fog menni. Nekem például a személyes márkám köré épülő kommunikáció, ami jól érvényesül a közösségi médiában; vannak olyan cégek, ahol a munkatársak maguk kommunikálnak erősen; van, ahol pedig a cég imázsa az, ami jól eladható - mindenkinek meg kell találnia a saját stílusát.

---- Ha te nem fizetsz érte, te vagy a termék ----



- Önmagában ez a kifejezés, hogy "közösségi média" itthon kezd elfáradni, pedig igazából még ki sem használtuk a benne rejlő lehetőségeket vagy csak nagyon keveset - gondolok itt az erre épülő cégekre vagy marketingre. Nem gondolunk túl sokat a közösségi média erejéről?

DM: Amiről te beszélsz, egy természetes tendencia. Folyamatosan vannak olyan marketingtrendek, amire hirtelen mindenki ráugrik, mert abban látja egy új fajta kapcsolati háló robbanását felhasználók és céges ügyfelek között. Korábban a keresőmarketingről gondoltuk ezt, kezdetben senki nem értette mi ez, de a cégek hamar rájöttek, hogy nagyon olcsón és gyorsan lehet vele üzleteket, ügyfeleket generálni. Most a közösségi média tart itt, azt látjuk, hogy mindenki fent van a weben, rengeteg ügyfél, most a cégek is ebbe állnak bele - és ezt ki kell szolgálni.

- A benned rejlő szociológust (is) kérdezem most. Nem fognak belefáradni a felhasználók ebbe: a közösségi élmény megvan a hálón, de a cégek egyre agresszívabban tolakodnak be ezekre a felületekre és tolják az arcunkba, hogy mit vegyünk meg?

DM
: Ezek a szolgáltatók is üzleti vállalkozások, folyamatosan egyensúlyoznak az üzleti céljaik elérése és a felhasználói élmények szolgáltatása között. Nem látom annak jeleit, hogy mindez múló jelenség lenne. Inkább azt tapasztalom, hogy az emberek életében kezd megfelelő helyre bekerülni a közösségi média a kezdeti "túlhasználás" után. Kezdünk rájönni, hogy létezik a valóság is. A közösségi média is termék, van életgörbéje.


- A nagyok letarolják a piacot. A Google komplex és egyre sokrétűbb szolgáltatást ad az e-mailfiókja mellé, és nem nagyon látni, hogy például mi vehetné át a Facebook helyét. Közben egyre több sikeres alkalmazás van, a WhatsApp vagy az Instagram, amik akkor lesznek kifizetődő vállalkozások, befektetések, amikor az óriások közül valamelyik felvásárolja őket...

DM: Ez a piac már konszolidálódik, az iparág ugyanolyan fejlődésen megy át, mint korábban más iparágak, csak a változás itt hihetetlenül gyors. Az internetes cégek piaca olyan szerintem mint korábban a filmipar volt. Az is egy hihetetlenül kreatív terület, a századelőn rengeteg kis műhely működött, kísérletezgettek, ha úgy tetszik, ezek is startupok voltak. Egy-két ember tudott sikeres filmet készíteni, jól menő stúdiót alapítani az 1900-as évek elején. Ez ugyanaz a szakasza volt a filmnek, mint a netkorszakban a 90-es évektől a kétezres évekig tartó időszak. Aztán megjelentek a nagy stúdiók a filmiparban is, akárcsak a netes piacon ma ott van a Google vagy a Facebook.
Most már nem lehet olyan könnyen lerakni egy világsikert az asztalra, több száz millió emberről van szó, milliárdos felhasználói bázisról, másfajta növekedésről, finanszírozásról és kommunikációs eszközökről. 10-15 év múlva ezt piacot már úgy fogjuk látni, hogy nagy ipari monstrumok által működtetett infrastruktúra van a háttérben, széles beszállítói hálózattal, eltűnnek a szemünk elöl a most még aktív, kicsi és kreatív "műhelyek". Ez történt a filmmel is, nem? Ez a tendencia sokaknak fáj, de természetes.

- Mennyire tud lépést tartani szerinted ezzel a fogyasztói kultúra, nem vagyunk kiszolgáltatottak ezeknek az óriáscégeknek? Félelmetes, hogy például a Gmail-fiókomban, vagy a Facebook-profilomra kihelyezett hirdetések mennyire jól pozicionáltak, mintha tudnák, éppen mire akarok költeni... Sőt, mintha tudnák, milyen terveim, gondolataim vannak.

- Ha te nem fizetsz érte, te vagy a termék - szól a klasszikus internetes belső poén. Ez így van. Úgy tűnik az internetes szolgáltatások piacán azok szakítják a legtöbb pénzt, akik nem a végfelhasználóval fizettetnek, és ez a tendencia nem fog változni. Adatelemzés és modern hirdetési megoldások kellenek, hatékony eszközök, mert a felhasználók figyelme ma már sokkal jobban megoszlik. Ahhoz, hogy ebben a rendszerben mindenki jól járjon, a hirdetőket minél jobban ki kell szolgálni. Az emberek azért fognak tudni ilyen rendszereket használni, mert közben az idejüket és figyelmüket eladják más cégeknek.

- De nem vagyunk kiszolgáltatottabbak, mint korábban? Nem tudnak rólunk túl sok mindent ezek az internetes óriások?

DM: A fogyasztók mindig is kiszolgáltatottak voltak. 20 évvel ezelőtt az információhoz való hozzájutás csatornái voltak szűkösek, azt lehetett kontrollálni, most másfajta módon lehet a felhasználókat befolyásolni. Nem lettünk kiszolgáltatottabbak, máshogy vagyunk befolyásolva. Nem gondolom, hogy a helyzetükkel visszaélnek a nagy cégek: a Google-nek és a Facebook-nal is az a biznisz, hogy te jól érezd magad, és ha ez így van, akkor azt el tudják adni. A Google-nek miért érné meg rosszfiút játszani azon a piacon, amelyről éves szinten letermel 30 milliárd dollárt? A kommunikációs csatornák demokratizálódnak, nemhogy szűkülnek, a Google és a többi nagy épp ezért még a látszatát is igyekszik elkerülni annak, hogy visszaélne az adatokkal.

---- Mintha egy nagy közös "hobbi" lenne, hogy nem értékeljük magunkat ----



- A beszélgetésünk előtti legfrissebb blogposztod épp az elvándorlás témában született. Az Úton a sikerben c. sorozatunkban többek között arra is keressük a választ, miért lehet érdemes itthon maradni és itt érvényesülni. Te mit gondolsz Magyarországról, nehéz itt ma vállalkozni?

DM: Nagyon rossz dolog az Magyarországon, hogy a vállalkozásokat ilyen durván leterhelik, vállalkozni amúgy tök jó dolog, de ez ma itthon nagyon nem egyszerű feladvány.



- Mi a legnagyobb nehézség?

DM: Az adóteher, ez egyértelmű. A mi technológiai piacunkon nincs szükség fizikai erőforrásokra, csak számítógépekre, szerencsére ezek beszerzését legalább támogatja az állam. Mi emberekkel dolgozunk, és az élőmunka terhe ma nagyon magas Magyarországon. Emiatt egyébként sokszor nem vagyunk versenyképesek, hiába alacsonyabbak itt a bérköltségek, mint Nyugat-Európában.

A magyar cégek nem véletlenül vannak szétadóztatva, iszonyat rossz a társadalom szerkezete, ami igaz Nyugat-Európára is, de nálunk a termelés struktúrája is rossz. Nyilván ahol van termelés, onnan kell elvonni, hogy működőképes legyen az ország. De ez már olyan hatalmas struktúra, amin mi páran nem fogunk tudni változtatni.

- Akkor mégis csak el kell innen menni?

DM: Ebben egyáltalán nem hiszek, nem gondolom, hogy ez a megoldás. Azt látom, hogy meg kell változtatni a körülményeket, méghozzá azokat a dolgokat, amire nekünk hatásunk van.

- Erre jön az a válasz, hogy "egyedül ugyan min változtatsz"?

DM: Oké, de akkor is így van, akkor is ezen kell dolgozni. Mondok egy példát! Budapest Közép-Kelet-Európa egyik legszebb városa, sőt! Lokáció és egyéb paraméterek alapján Budapest az európai technológiai ipar egyik központjává is válhatna, hogy ha komolyan venné ezt. Jó ebbe a városba jönni, a technológiai oktatási hátterünk kifejezetten erős - ezt sokkal aktívebben kellene kommunikálnunk. Ez az, amin én is dolgozom és látok még magam körül pár embert. Nem azzal kell foglalkozni itt, hogy milyen politikai rendszerek működnek, mert ezek túl nagy struktúrák, lehetetlen megbontani ezek a kis cégektől kiindulva. Amin mi tudunk változtatni az a percepció, amit a külföldi technológiai piac szereplői látnak belőlünk. Erre hatalmas ráhatása van a cégeknek. Azt kell kommunikálni Budapestről, hogy érdemes ide jönni, hogy lehet itt technológiai beszállító cégeket keresni, mert itt nagyon jó dolgok történnek, nagyon jó dizájnok vannak, ígéretes cégek. Önmagában már a Prezi, a Ustream vagy a LogMeIn a márkájukkal sokat lendítettek azon, hogy a külföldiek mit gondolnak rólunk.

A technológiai piacon én ebben nagy fantáziát látok: ha itt nem mennek annyira jól a dolgok, akkor el kell érni azt, hogy több projekt érkezzen az országba, hogy nagyobb vásárlóerő jöjjön ide a technológiai tárgyú szolgáltatások irányába. Ezt pedig csak úgy lehet elérni, ha pozicionáljuk ezt a várost. Komolyan gondolom, hogy Budapest simán lehetne egy olyan központ ebben az iparban, ami fent van a világtérképen - és ebben az esetben már miért mennél innen el máshova dolgozni? Nagyon komoly probléma, hogy alulértékeljük ezt a várost és ezt az országot, az emberek saját magukat is alulértékelik. Ez óriási hiba.

- Mi lehet ennek az oka szerinted?

- Fogalmam sincs, talán ilyen a néplélek. Mintha egy nagy közös "hobbi" lenne, hogy nem értékeljük magunkat eléggé. Nyilván megvan a magunk történelme, itt, Kelet-Közép-Európában, megvannak az adottságaink - de lehetne sokkal pozitívabban is szemlélni mindezt, ezen persze dolgozni kell. Történhetnének itt sokkal jobb dolgok is. Én hiszek ebben a városban.



- Ha körbenézel, akkor hány olyan embert látsz most magad körül, aki így gondolkodik?

DM: Sokat. A hazai startup-piacon sok mindenkit látok, aki így gondolkodik. Persze itt is van, aki úgy vélekedik, hogy ki kell halászni innen a "gyöngyszemeket" és kivinni azonnal külföldre. Nem gondolom, hogy feltétlenül ez a jó irány, üzletileg persze ez a modell is működhet. Sokan gondolkodom azon, hogy hogyan tehetnék én hozzá mindehhez? Megszervezzük most a SmartMobile konferenciát, kockázati tőkéseket hívunk a világ minden tájáról, hogy lássák, ez itt egy jó hely.
Nagyon hiszek ennek az emberi részében is amúgy. Az emberek szeretnek olyan helyre menni, ami szép és kellemes. Fontos, hogy egy francia vagy egy amerikai menedzser azt tudja mondani Budapestre, hogy ez egy olyan hely, ahol tudna élni, szívesen kötne itt üzletet, mert szeret ide járni.

- A külföldi partnerek mennyire fogékonyak erre?

DM: Elég sok technológiai cég keres már magyar beszállítókat. Nézd meg a Prezit vagy a LogMeIn-t, egy amerikai arculat mögött magyarországi gyártás folyik, itt vannak a fejlesztők. Ebben nagy potenciál van, és ezt egyre többen érzik, ez a modell működik. Ebből kell még többet, még többet és még többet csinálni.

- És vajon mennyire fogékonyak erre a magyar fiatalok? A startup-világ nagyon felpezsdült, de a fiatalok vállalkozási hajlandósága még mindig nagyon alacsony idehaza.

- Nem csodálom, ez nem egy kényelmes életforma, ezt azért látni kell. Vállalkozók azok lesznek, akik szeretnek valamit csinálni, építeni, és az identitásuk része, hogy csinálják, amibe belekezdtek. Ha megnézed a mai magyar oktatási rendszert, nem támogatja, hogy olyan emberek kerüljenek ki belőle, akik alkotni akarnak, az emberek nem érzik magukban a tehetséget. Nagyon sok fiatallal dolgozom együtt, nagyon bizonytalanok magukban, nem hisznek a képességeikben. Tudom, milyen ez, én is ilyen voltam.

Úton a sikerhez
A Privátbankár.hu sorozatot indított, melyben azokat a fiatal vállalkozókat, most indult/induló cégeket mutatja be, akik a nehéz gazdasági körülmények ellenére tudnak sikereket felmutatni. Ez az a réteg, aki rendelkezik azokkal a képességekkel – és lassan tapasztalattal is –, melyek egy sikeres vállalkozás menedzseléséhez szükséges a XXI. század Európájában. Fiatalok, kreatívak és van bátorságuk.

Mi számukra a siker, hogyan jutottak oda, ahova és milyen motivációk mozgatják őket? Ezekre a kérdésekre keressük velük a választ. A sorozat eddig megjelent részei >>>

Az Ön bizalma a mi tőkénk

A Privátbankár HITELES, MEGBÍZHATÓ és EGYEDI információkat kínál, most, a válság alatt és békeidőben is. Tényszerű, politikai és gazdasági befolyástól mentes, világos és érthető elemzéseket, amelyek segítenek a gazdasági, befektetési döntések meghozatalában.

Lapunk Minőségi Újságírás díjat kapott 2020. júliusában


Jól jönne 1,5 millió forint?

A Bank360.hu és a Privátbankár kalkulátora alapján az alábbi induló törlesztőkre számíthatsz a THM-plafon végéig, ha 1,5 millió forintra van szükséged 60 hónapra: a Raiffeisen Bank személyi kölcsöne 28 410 forintos törlesztőrészlettel lehet a tiéd. Az Erste Banknál és a Cetelemnél 28 721 forint a törlesztőrészlet. Más kölcsönt keresel? Ezzel a kalkulátorral összehasonlíthatod a bankok ajánlatait!

KKV 1000 milliárdos mentőövet dobtak a vállalkozásoknak
Király Béla | 2020. szeptember 30. 13:08
A koronavírus-járvány ugyan óriási problémákat okozott a magyar vállalatoknak is, ám a hitelgarancia intézménye és az MNB hitelprogramjai komoly segítséget nyújtottak sokak számára. A Garantiqa kezességvállalási portfoliója 1000 milliárd forint fölé emelkedett szeptember végére, amely jóval nagyobb, mint amivel az év elején a tervekben számoltak.
KKV NHP Hajrá: a rendelkezésre álló hitelkeret közel fele már kipöröghetett
Privátbankár.hu | 2020. szeptember 14. 08:19
531 milliárd forintot folyósítottak eddig az NHP Hajrá hitelprogram 1500 milliárd forintos keretéből, és további közel 186 milliárd forint vár folyósításra vagy hitelbírálatra a Bank360.hu pénzintézetektől származó információi szerint. A pénzügyi szakportál a folyósítási adatok mellett arra is rákérdezett a hitelintézeteknél, hogy melyik a legnépszerűbb hitelcél, átlagosan mekkora összeget folyósítottak, illetve hogy melyik ágazatba jutott eddig a legtöbb pénz.
KKV Indul a pályázat: újabb pénzszerzési lehetőség nyílt meg a cégek előtt
Kollár Dóra | 2020. augusztus 31. 19:31
Örülhetnek a magyar kkv-k, megnyílt egy újabb pályázati lehetőség. 
KKV Ismét komoly összegekre pályázhatnak a magyar cégek
Kollár Dóra | 2020. augusztus 29. 17:22
Készülhetnek a magyar kkv-k, jön egy újabb pályázati kiírás. 
KKV Dobogós helyen a magyar hitelgarancia piac
Privátbankár.hu | 2020. augusztus 14. 11:30
Európai szinten is kiemelkedő kereslet van Magyarországon a garanciakonstrukciók iránt, amelyek segítségével a vállalkozások hitelforráshoz juthatnak. A Garanciaszervezetek Európai Szövetsége (AECM) tavalyi adatai szerint a GDP-hez mért garanciaportfolió Magyarországon 2,1 százalékot tett ki, ez a második legjobb eredmény a kontinensen. Az idei évben megváltozott az eddigi helyzet, a koronavírus-válság átírta a menetrendet és kihívás elé állítja mind a garanciaszervezeteket, mind a vállalkozásokat.
KKV K&H: A katások 15 százaléka milliós nagyságrendet bukhat a szigorításokon
Privátbankár.hu | 2020. augusztus 13. 12:51
Szigorodnak a kata szabályai, így 2021. január 1-jétől 40 százalékos adót kell fizetnie a megbízó cégnek, ha egy kisadózó számára 3 millió forintnál több pénzt fizet ki. A törvénymódosítás miatt kérdésessé válhat, hogy a kata szerint adózóknak mennyire lesz érdemes továbbra is ezt a formát választani. A K&H szakértői szerint a katások harmada lehet érintett, aki pedig adózási forma váltáson gondolkodik, annak az elszámolható költségeket, illetve a vállalkozókat érintő kedvezményeket is érdemes figyelembe vennie.
KKV Felállva a válságból: aki időben észbe kap, akár nyertesként kerülhet ki
Privátbankár.hu | 2020. augusztus 9. 13:24
Számos olyan iparág volt, amelyet a koronavírus-járvány nem érintett közvetlenül, ám ezek is szembesültek kihívásokkal: a megváltozott helyzet mindenki számára új lehetőségeket kínál. Aki most képes megragadni ezeket, az nyertesként kerülhet ki a küzdelemből.  
KKV Zöld kkv-k figyelem: 7,3 milliárd forintnyi pályázati pénz vált elérhetővé
MTI | 2020. augusztus 3. 09:21
Vállalkozásonként 20 és 400 millió forint közötti összeget lehet elnyerni.
KKV Optimistábbak a cégvezetők, mint amire bárki számított
Privátbankár.hu | 2020. július 22. 12:24
A vírusjárvány meglepő módon mérsékelten hatott a cégvezetők várakozásaira: nem sokkal maradnak el a hazai kkv-k következő egy évre vonatkozó árbevétel- és nyereségvárakozásai az előző év azonos időszakához képest – derült ki a K&H kkv bizalmi index legfrissebb kutatásából.  
KKV Hány milliárdot hagy a cégeknél a kormány?
Privátbankár.hu | 2020. július 19. 17:01
A hangzatosan csak a gazdaságvédelem költségvetésének keresztelt jövő évi tervben a kormány egyebek mellett arról is bemutatta egy mellékletben, hogy 2021-ben mennyi pénzt hagynak a vállalkozásoknál a társasági adónál érvényesíthető kedvezmények formájában.
Friss
hírlevél