Régebben a környező országokban erősen eltérő hozamszintek is előfordultak, mind euróban, mind a helyi valutában (utóbbi értelemszerűen a nem euró-zóna tagoknál). Ez volt az az időszak, amikor nálunk is magasak voltak a kamatok, és a bankok a forint mellett az euróra is kedvező kamatokat hirdettek.
Óriási a hozaméhség mindenütt
Azóta a helyzet jelentősen megváltozott. Az Európai Központi Bank alapkamata gyakorlatilag nulla, és óriási hozaméhség alakult ki a piacon. A megtakarítók boldogok, ha bármilyen értelmezhető hozamot érnek el biztonságos befektetéseiken. Ezt persze az országok kincstárai is örömmel veszik: alacsony kamatokkal bocsátanak ki állampapírokat, és így olcsóbban finanszírozzák az államadósságot.
Az országok egy részénél ez extrém szintet is elért: a rövidebb távú, 1-2 éves hozamok nemhogy nullán, de esetenként negatív értékeken állnak, vagyis a befektető még veszít is, amikor állampapírt vásárol. Természetesen ilyet önként senki nem tesz, de vannak intézmények, akiknek kötelező bizonyos mennyiségű állampapírt tartaniuk, ők kénytelenek lenyelni a veszteséget. Ezekben az országokban (Ausztria, Belgium, Dánia, Finnország, Franciaország, Németország, Hollandia) természetesen a lakossági állampapíroknak is elenyésző a hozamuk, így számunkra fel sem merül az ottani befektetés.
Ahol nulla felett vagyunk, de csak kicsivel
Van egy másik jelentős országcsoport, ahol ugyan nem negatív a rövid lejáratú hozam, de alig van nulla fölött, ide tartozik Csehország, Írország, Nagy-Britannia, Olaszország, Lettország, Litvánia, Szlovénia, Spanyolország, sőt még a nemrég segélycsomagra szoruló Portugália is.
|
| (Fotó: 123rf.com) |
Egy százaléknál magasabb hozamot kínáló 1-2 éves lejáratú állampapírt a nem eurózóna-tagoknál találhatunk: Bulgária, Lengyelország, Horvátország, Románia. Ám náluk az euróban denominált papírok hozama sem magasabb érdemben, így a magyar eurós állampapírnak ők sem vetélytársai.
A két veszélyes kakukktojás
Két kakukktojás van: Görögország és Ciprus. Mindketten euró-zóna tagok, a rövid lejáratú papírok hozama 2-3 százalék körüli, a hosszabb lejáratoké Cipruson hat, Görögországban 8-10 százalék körül alakul. Ez a magas hozam önmagában vonzó is lenne, csakhogy nem véletlenül ekkora. A két országban pár éve csődesemény következett be: Cipruson a bankbetétek egy részét vették el a tulajdonosaiktól, Görögországban az államkötvények birtokosai mondhattak búcsút pénzük felének.
A bizalom így aztán megrendült, hisz ki ne félne attól, hogy ezek az események újra megismétlődhetnek? Ráadásul hosszú távon főleg Görögországban nem sikerült megnyugtató rendezést elérni: az ország adóssága még a leírások után is olyan magas, hogy annak visszafizetése újabb átstrukturálások nélkül bizonytalan. Így azt mondhatjuk, hogy a két ország állampapírjai csak a rendkívüli kockázatvállalási kedvvel rendelkezőknek ajánlhatók. Aki biztonságos befektetést keres, nagy ívben kerülje őket.
A magyar PEMÁK-nál nincs most jobb
A hosszabb lejáratú papírok (10-15 év) hozamai egyébként az első országcsoportban egy százalék körüliek, a második csoportban 1-2 százalék köztiek, a harmadik (nem euró-zóna tag) csoportnál 3-4 százalékon állnak. Ez azt jelenti, hogy a biztonságos befektetési kategóriába sorolható országok állampapír hozamai érdemben még a hosszú lejáratoknál sem előnyösebbek az eurós magyar állampapírnál, így nemzetközi összehasonlításban is a PEMÁK vásárlása ajánlható.
Folytatódik a kamatstop, bár máshol jobban hasznosulnának az erre költött milliárdok. 
Lengyel, magyar – két tőzsdei jó barát
