A jegybankár a Financial Times-nak adott interjúban értetlenségének adott hangot azzal kapcsolatban, hogy az EKB ennyire mereven zárkózik el a pénznyomtatástól. Az EKB egy másik, hasonlóan magas beosztású tagja eközben a német Die Weltnek arról beszélt, hogy a banknak nincs is mandátuma arra, hogy korlátlanul vásároljon állampapírokat. Jürgen Stark emlékeztetett arra, hogy ellentétben a brit és az amerikai központi bankokkal, az EKB kötvényvásárlásai kiegyenlítő szerepet játszanak, ezeket a programokat ő nem tartja mennyiségi lazító programnak.
Jürgen Stark, aki szeptemberben éppen a kötvényvásárlás elleni tiltakozása jeléül mondott le addigi posztjáról, azt mondta: míg az eurózóna gazdasága 2011 végére érezhetően lassul, addig a defláció fenyegetése jóval alacsonyabb, mint 2008 végén, a Lehman Brothers csődje után volt. Az eurót az elmúlt három hónapban több mint három százalékkal gyengítette a dollárral szemben az európai adósságkrízis, illetve az, hogy az európai vezetők látványosan nem találják a megoldás kulcsát.
Az Európai Központi Bank ebben a hónapban csökkentette az irányadó kamatát 1 százalékra, korábban sosem követte a Fed, vagy a Bank of England ennyire alacsony kamatait. Az euróövezeti jegybank ugyanakkor továbbra is határozottan elzárkózott attól, hogy korlátlan állampapír-vásárlásba kezdjen a perifériás országok kötvénypiacain.
Bini Smaghi szerint az amerikai-brit, és az euróövezeti jegybanki akciók háttere között az a legfőbb különbség, hogy míg ezen országokban a defláció reális veszély, és emiatt a rendszer elbírja a korlátlan pénznyomdát, addig az euróövezetben nincs jelen az árak ekkora mértékű csökkenésétől való félelem, ez pedig veszélyessé teheti az eszköz alkalmazását.
Meg sem mozdultak mégis hízlalták az ország vagyonát. Ezért sikerült. 
