Mibe fektessen, aki fél a részvényektől?

A kötvények malmára hajtotta a vizet a piacra öntött pénz

Sokat gondolkozhattak rajta az Európai Központi Bankban, hogyan csináljanak úgy mennyiségi lazítást
(quantitative easing), hogy arról azért el lehessen magyarázni, hogy mégsem az. Így született meg tavaly decemberben az a megoldás, hogy az EKB korlátlan mennyiségben hároméves forrást biztosít az
euroövezet bankjai számára. Az ötlet az volt, hogy ezáltal közvetlenül nem lép a piacra a központi bank, de a kereskedelmi bankok a pénz jó részét kötvényvásárlásra fordítva jelentősen lenyomják a kötvényfelárakat/hozamokat. A terv működött - írja elemzésében Bakos Ádám, az Aegon Alapkezelő szenior kötvényportfólió-menedzsere.

A bankok olcsón jutottak forráshoz, ezt magasabb hozamú euróövezeti állampapírokba fektették, csökkentve a kritikus szinteken tartózkodó perifériás hozamokat, és így az államcsőd valószínűségét is.

Természetesen annyi pénzt a bankok nagy része felvett, hogy a következő években lejáró kötvényeit törleszteni tudja, így a pénzügyi szektor refinanszírozási kockázata is mérséklődött, ami persze a banki hozamszintek alakulásában is tükröződött. A dominóhatás nem állt meg itt: a javuló banki helyzet várhatóan javuló hitelezési hajlandóságot és javuló reálgazdasági aktivitást jelent, így a vállalati kötvények is erősödésnek indultak. A kockázati prémiumok mérséklődése pedig húzta magával a kötvény eszközosztály többi szereplőjét is.

A számok nyelvére lefordítva: aki olasz tízéves állampapírba fektette pénzét, 15 százalékot keresett év vége óta; az eurózónás banki szenior papírok indexe 6,5 százalék hozamot produkált ebben az időszakban, de alárendelt papírokban kétszámjegyű euróhozamokat lehetett elérni.

Ugyanezen az időtávon az európai vállalati papírok hozama befektetési kategóriában 3,5%, míg a magasabb kockázatú papírok esetén 9 százalék volt.A feltörekvő piacokon is hasonló a helyzet: a dollárban kibocsátott állampapírok teljesítményét mérő EMBIG index két hónap alatt 5 százalékot emelkedett, a vállalati teljesítményeket mutató CEMBI index majdnem 6 százalékkal van feljebb dollárban számolva. (Forintban befektetve az árfolyamkockázat fedezésével voltak elérhetőek ezek a hozamok, hiszen a forint párhuzamos erősödése csökkenti a fedezetlen devizabefektetések hozamát.)

Elülnek a hullámok

Kötvénybefektetőként nem volt nehéz tehát jó teljesítményt elérni ebben az időszakban, de érdemes-e
ezek után is kötvényekbe fektetni?

Az Aegon portfóliómenedzsere szerint a felárak csökkenése egyelőre azt mutatja, az LTRO és a görög adósságcsere az extrém események (európai bankrendszer összeomlása/eurozóna szétesése) bekövetkezésének valószínűségét jelentősen csökkentette, a mostani árakban ezek a kockázatok már nem (vagy csak nagyon kis valószínűséggel) szerepelnek. A piacot tehát megint a „szokásos”, unalmas kérdések fogják mozgatni: elkezd-e tényleg hitelezni a bankrendszer, mekkora lesz a kínai növekedés, a magas olajárnak milyen hatása lesz a keresletre és az inflációra? A makroadatok pedig egyelőre biztatóak, főleg Amerikában, egy újabb globális recessziótól nem kell tartani, a kötvényeknek pedig pont egy stabil, nem túl magas növekedés a legkedvezőbb környezet.

Az értékeltségi szinteket érdekes kettősség jellemzi: a kötvényfelárak még mindig attraktív szinten vannak, de a hozamok (a rekord alacsony kockázatmentes német és amerikai hozamok nyomán) így is a legtöbb kategóriában a történelmi minimum közelében tartózkodnak. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy a következő két-három évben a nagy jegybankok nem fognak érdemben szigorítani a rendkívül laza monetáris politikán, így a hozamokra felfelé irányuló nyomás ebből az irányból nem várható. A felárak így még inkább felértékelődnek, hiszen ha abszolút szintjük nem is kiugróan magas, a mögöttes hozamhoz viszonyított arányuk kiemelkedő, ami biztosítja a megfelelő keresletet. Biztosnak tűnik azonban, hogy az év elején tapasztalt általános kötvénypiaci erősödés nem tud folytatódni – inkább várható időszakról időszakra egy-egy szektor vagy egy-egy régió jó teljesítménye.

Aki nem akar részvényt, fektessen kötvénybe

Sokan felteszik a kérdést, az itthoni 7-8 százalékos banki kamatok mellett miért fektetne az ember vállalati, vagy kockázatosabb feltörekvő piaci kötvényalapokba? Tény, hogy az egyes vállalatok, országok papírjainak devizahozamai nem biztos, hogy elérik a forint állampapírok, bankbetétek hozamát, de forintban számolva ehhez még hozzá lehet kalkulálni a kemény deviza és a forint közti piaci kamatkülönbözetet, amely bőven az említett szintek fölé emeli a befektetés „bekerülési” hozamát.

Összességében tehát még mindig vonzó az eszközosztály; Bakos Ádám szerint azok a konzervatívabb befektetők, akik a részvényeket túl kockázatosnak tartják, bátran – de körültekintően – választhatnak maguknak vállalati-, feltörekvő piaci kötvényalapot. A valamivel nyugodtabb piaci környezet, oldalazó piac még így is tisztességes - ha nem is csillagászati - hozamokat eredményezhet, a kisbefektetők számára is vállalható árfolyam-ingadozás mellett.