Anita Rachvelishviliről beszéltünk már korábban egy kanadai Carmen előadással kapcsolatban. A grúz operaművész lassan 10 éve az egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb mezzoszoprán. Színészi és hangi adottságai páratlanok. Ő az operaénekesnő, akit a legnagyobb rajongás övez - és aki sajnálatunkra férjhez ment idén nyáron. Rachvelishvili szárnyal, és nemzetközi karrierje továbbra is az egekben van.
Fel is idézzük a Sámson és Delilából a Csók-áriát Anita előadásában. Ebben az áriában Delila szerelmet hazudik Sámsonnak, hogy megtudhassa tőle az ereje titkát. A zenében a hazugság fantasztikusan van megkomponálva:
A csodálatos operaművész partneréről (vagy ahogy a gyerekkoruk óta jó barátságban lévő művészek egymást hívják: partners in crime), David Aladashviliről eddig azonban hallgattunk.
David Aladashvili zongoraművész, karmester, 1990-ben született Tbilisziben, de ma már New Yorkban él a legendás Juliard zeneművészeti egyetemnek köszönhetően. Az egyetem fejvadászai felfigyeltek Aladashvili világszinten is kimagasló tehetségére és 2008-tól ösztöndíjat biztosítottak számára. Azóta megnyerte az összes jelentős nemzetközi zongoraversenyt és világszerte koncertezik.
Az alábbi videón éppen Lisztet játszik - a kép borzalmas minőségű, a hang azonban tökéletes, nyugodtan hallgassuk lehunyt szemmel:
Rachvelishvili és Aladashvili gyerekkori jó barátok, és mind a ketten a komolyzenei élet elitjét erősítik, barátságuk törhetetlen. Gyakran koncerteznek együtt, most éppen december 19-én a Scalában.
|
| Fotó: Facebook / Anita Rachvelishvili |
Írtunk már korábban a milánói operaházról és arról, minek köszönheti óriási presztízsét.
A milánói Teatro alla Scala a világ egyik legrangosabb operaháza, s ez nem csupán egy legenda. Attól függetlenül, hogy költségvetésében elmarad a világ „A” kategóriás házaitól - a müncheni Bayerische Statsooper, a londoni Covent Garden és a New York-i Met is jócskán felülmúlja a Scala anyagi kereteit -, a mai napig megkérdőjelezhetetlenül a világ egyik legfontosabb operaházainak egyike.
Mi sem bizonyíthatja ezt jobban, minthogy az operaévad kezdetét, sőt a repertoárokat is az egész világon a Scalához igazítják.
Minden nemzet a saját operáit tudja a legjobban játszani, így Bartókot Magyarországon, Richard Strausst Németországban míg Verdit Olaszországban kell nézni - Olaszországon belül pedig a Scalában. Az olasz kultúra szerves része az opera, így minden sarkon operaházakat építettek hajdan, azonban a milánói régióban a Scala volt az egyetlen, ezért sokkal szigorúbb rosta alapján választottak művészeket. Így az 1778-as nyitása után rögvest topkategóriás házként lett nyilvántartva, melyre az aktuális igazgatók folyamatosan figyeltek, és a lécet évről évre, évszázadról évszázadra emelték.
Napjainkban a Scala a legnagyobb tradíciókkal rendelkező játszóhely az operaszínpadok közt. A karmestereknek szigorúan be kell tartaniuk a kotta utasításait, minimális változtatásokat sem tehetnek, az énekesek semmilyen technikai segítséget (mint pl. rejtett mikrofonok) nem kapnak, és egyetlen félrecsúszott hang után azonnali elbocsájtás jár. Nehéz dolguk van így a rendezőknek is, hiszen több száz éves történeteket kell színre vinniük úgy, hogy a darabot lényegében nem modernizálhatják ugyanakkor izgalmassá kell tenniük a mai szem számára is.
A koncerten felcsendülnek majd Taktakishvili, Rachmaninov, Csajkovszkij, de Falla, Rossini és Tosti áriái, de amennyire a két művészt ismerjük, biztos hogy csavarnak valamit a programon és sok humort visznek bele.
Az előadás honlapja itt található, jegyek még kaphatóak 20-45 euró közötti áron.
Magyar-Kirgiz Stratégiai Tanácsülés. 
