Kezdetben minden nap az ablaknál ültem, és néztem kifelé. Mindig otthon voltam, kivéve a kezeléseket és a sétákat anyámmal. Sokat számítógépeztem, így tanultam és szórakoztam
- emlékszik vissza Shin korábbi éveire.
A 35 éves férfi, akivel a Japan Times készített interjút, diploma után egy cégnél kezdett dolgozni, de nem bírta a japán munkakultúrát, a túlórázást, az alváshiányt.
Kivonult a világból, és négy-öt évre bezárkózott otthonába – hikikomori lett.
A társadalmon kívül
A távol-keleti országban így hívják azokat az embereket, akik szinte teljesen elvágják magukat a külvilágtól. Általában nem dolgoznak, nem járnak iskolába, és legfeljebb családtagjaikkal érintkeznek.
Kormányzati becslések szerint minimum egymillió hikikomori van országszerte – sokan évekig vagy évtizedekig élnek ebben az állapotban.
Az európai országoktól eltérően, amelyek hangsúlyozzák az egyén fontosságát, a japánok a közösségi szerepeket helyezik előtérbe. Ebben az értelemben az egyén értéke attól függ, hogy mennyire képes alkalmazkodni a csoportok szabályaihoz. A hikikomorik képtelenek erre
- mondja Teppei Sekimizu, a tokiói Waseda Egyetem szociológusa a France 24 riportjában.
A beilleszkedési problémák miatt szégyellik, bűnösnek érzik magukat, ami növeli elszigeteltségüket, ráadásul sok esetben kortársaik is zaklatják őket.
Shin a húszas évei közepén, egy civil szervezet segítségével kitört ebből az életmódból: megnősült és munkát talált szabadúszó programozóként. Ideje nagy részét azonban továbbra is otthon tölti: feleségével videójátékokat játszanak, filmeket néznek, rajzolnak.
Hikikomoris éveiről azt mondja: segített neki, hogy olyan dolgokat csinált közben, amiket szeretett.
Ha feszültnek éreztem magam, akciófilmeket néztem. De már testmozgással is tudtam némileg csökkenteni a stresszt.
Szerinte az elszigeteltség segített az élete újratervezésében.
Kreatív energiák
Shinhez hasonló utat járt be Nito Souji is. A japán férfi regényíró szeretett volna lenni, de az egyetem elvégzése után nem talált munkát, ezért visszaköltözött szülővárosába.
Ott nem voltak barátaim. Úgy éreztem, minél hamarabb szeretnék anyagilag függetlenedni, szégyelltem kimenni az utcára. Így hikikomori lettem.
Rajzolni kezdett, angolul tanult és videójátékokat fejlesztett. Ma már folyékonyan beszéli a nyelvet, hamarosan pedig forgalomba kerül az első játéka. A befektetett munka megtérülni látszik.
Nito már több mint 10 éve él hikikomoriként. Szerinte a fontos dolgokra kell koncentrálni, és minden napot úgy kell venni, ahogy jön.
Azért lettem hikikomori, hogy minden nap csak olyan dolgokkal foglalkozzam, amikkel érdemes. Az elmúlt tíz év sokkal kellemesebb volt így, mintha kint dolgoztam volna. (...) Azt alkothattam, amit akartam. Még ha voltak is nehézségek, élveztem.
Izolációban eltöltött évei ihlették videójátékát is, amely főhősét magáról formázta. Reményei szerint keres majd vele annyi pénzt, amennyivel kitörhet a bezártságból, és szabadúszó lehet, ha majd véget ér a járvány.
A remény és az segített, hogy minden nap fejlődöm egy kicsit
- mondta a japán napilapnak.
CLiONE, egy tokiói DJ szintén azért vonult vissza a világtól, hogy szenvedélyére, a zenére koncentrálhasson. Szerinte a magány legyőzésében segít, ha beszélünk másokkal.
A kommunikáció csökkenti a stresszt. Ha egyedül agyalsz, rossz irányt vehetnek a gondolataid. Viszont már egy telefonbeszélgetés a barátokkal változtathat a hangulatodon.
CLiONE, aki az elmúlt két-három évet nagyrészt egyedül töltötte otthon, eddig is a YouTube-on keresztül „lépett fel”, és ott tartja a kapcsolatot rajongóival. Azt mondja, hogy így könnyebben viseli a mindennapi, depresszív híráradatot a koronavírusról.
Nito, CLiONE és társai tehát alapból teljesítik a japán kormány kérését, miszerint aki teheti, maradjon otthon. Nito egy ideje az élelmiszert is online rendeli, még a boltba sem kell leugrania.
Nem megyek ki a házból. Hetente egyszer-kétszer kiviszem a szemetet, és ennyi.
Veszélyes pálya
Persze alighanem számos olyan hikikomori van, akinek rossz a pszichés állapota, traumákat cipel és kezelésre szorulna. (Arról itt írtunk, hogy a koronavírus-járvány a magyarországi pszichológiai és pszichiátriai kezeléseket is megnehezíti – a szerk.)
Ráadásul – tesszük hozzá – a bezártság komoly lelki és testi bajokat okozhat, a virtuális kapcsolatok pedig hosszútávon aligha helyettesíthetik a személyes kapcsolatokat.
A karantén feloldása tehát feltehetőleg mindenhol gyógyítaná a lelkeket.
