|
| EPA/SASCHA STEINBACH |
„A nap képe: tornacipőben tolja az anyagot Gyurcsány Ferenc” – ezzel a címmel közöltünk tegnap egy könnyed hangvételű írást arról, hogy az egykori miniszterelnök a tankolásáról posztolt egy képet az egyik közösségi hálón. A fotóban amúgy első látásra nincs semmi különös: a ma is aktív politikus egy tornacipőben tölti az üzemanyagot egy autóba egy benzinkútnál. A cikk végére odabiggyesztettünk egy kérdést: Önnek mi jut erről az eszébe?
Egy nappal korábban ugyanezt „eljátszottuk” a jelenkori magyar miniszterelnökkel is. A nap képe: művészfilmbe keveredett a miniszterelnök Jeruzsálemben című cikkünkhöz csatolt képen az látszik, ahogy Orbán Viktor a város felett pózol a hajnali napfényben hivatalos izraeli látogatása során. Ennek az írásnak a végén is egy kérdést tettünk fel: Ön milyen címet adna a filmnek, amelynek ez a nyitójelenete?
A két rövid írás tömeges reakciót váltott ki olvasóink körében. Volt aki vette a lapot, és ’”továbbírta” a cikket: bedobott egy frappáns címötletet vagy felidézte, hogy neki mi ugrott be elsőre a képekről. Sokan azonban politikai hátsó szándékot véltek felfedezni az írások mögött – „most mi a baj azzal, hogy tornacipőben tankol” –, vagy szimplán azt kérdezték, hogy ez most miért hír.
Tényleg, miért? Az Orbán-képet még meg lehet magyarázni, hiszen a regnáló miniszterelnök látogatásának egy mozzanatát rögzíti. De mi a különös abban, hogy Gyurcsány Ferenc tankol?
Virtuális valóságok
Mielőtt válaszolnánk a kérdésre, érdemes kitapogatni a barlangunkat, amelyben mindannyian élünk. Az EP-választások közeledtével ugyanis beindult a kampány, és gőzerővel folyik a virtuális valóságok konstruálása. Ezek a „valóságok” végtelenül lebutított üzenetekből épülnek fel, amelyeknek egyetlen valódi céljuk van: a választók agyának megdolgozása.
A kormány és a mellette nyíltan kiálló médiája azt harsogja, hogy ha nem ránk szavazol, akkor migránshordák perzselik fel Európát, az ellenzék pedig hiteltelen figurákból áll, akik egy nagy konspirátor emberei. Ez a message, ezt nyomja minden tévéjük, újságjuk, plakátjuk, ez alapján szerkesztik a lapokat, írják a publikat és hívják a „szakértőket” az esti műsorokba.
|
| Wéber Balázs |
Az ellenzék – és a média azon része, amely nyíltan vagy burkoltan szimpatizál vele – viszont azt sulykolja, hogy az Orbán-rezsim erkölcsi hullák gyülekezete, diktatúrát épít ki, miközben lenyúlja a közpénzeket, és nyomorba dönti az országot. Itt ennek a message-nek van alárendelve szinte minden megszólalás.
Bár nem állítom, hogy ez a két univerzum teljesen ekvivalens, a hazugságok, csúsztatások és féligazságok szülte üzenetekből végül olyan virtuális valóságok jönnek létre, amelyek között nincs átjárás, és amelyeknek alig van közük az általunk megélt mindennapi valósághoz. Van valami beteges abban, hogy sokan Sorossal ébrednek és Orbánnal (vagy éppen Gyurcsánnyal) fekszenek.
Mi a valódi?
Tehát akkor mi is a hír? Mi a fontos? Az a sok, felülről irányított tartalom – tisztelet a kivételnek –, amivel nap mint nap tömik az agyunkat? Vagy az, hogy Jeruzsálemben egy Orbán Viktor nevű ember áll a hajnali város felett, Budapesten egy Gyurcsány Ferenc nevű ember megtankolja a kocsiját, Pekingben Xie Hanchen kalapáccsal szétver egy bábut, Montevideóban Luis Alberto elszív egy jointot, Madridban pedig Diego Godín belöbböl egy gólt, és felrobban a stadion? És még hosszasan sorolhatnánk. Ön szerint melyik áll közelebb a valósághoz?
Néha kapcsolja ki a tévét, tegye le az újságot, lője le a netet, és lépjen ki az ajtón. És beszélgessen olyan emberekkel is, akikkel amúgy nem ért egyet. Így még sikerülhet kiszabadulnia a mátrixból.
Felszabadította az orosz hadsereg a Kurszk megyei Szudzsa járásközpontot, valamint Melovoj és Podol települést. 
