„Putyinnal már nem lehet egy asztalhoz ülni“ – mondja a volt kancellár

Lehetetlennek tartja az ismételt együttműködést Vlagyimir Putyinnal Franz Vranitzky, aki 1986 és 1997 között volt Ausztria kancellárja.

Ugyanis azt a bűnt, amit időközben Putyin magára halmozott, nem lehet többé semmissé tenni. Elképzelhetetlen, hogy olyannal üljünk egy asztalhoz és tárgyaljunk, akinek bíróság előtt a helye

- mondta a 84 éves politikus az osztrák Der Standard napilapnak azokra a súlyos háborús bűnökre, elsősorban civilek tömeges lemészárlására utalva, amelyek elkövetésével Ukrajna és számos nyugati ország is vádolja az orosz hadsereget.

Franz Vranitzky már nem tárgyalna Putyinnal. Fotó: Arne Müseler/www.arne-mueseler.com/Wikipédia

Az orosz invázió kezdete, február 24. óta Putyin nem találkozott személyesen uniós tagállam vezetőjével – az egyetlen kivétel a jelenlegi osztrák kancellár, Karl Nehammer, aki április 11-én több mint egy órán át tárgyalt Moszkvában az orosz elnökkel.

Ugyanakkor természetesen ebben az esetben sem baráti látogatás történt. Nehammer elmondása szerint azért ment az orosz fővárosba, hogy szembesítse Putyint a háború következményeivel, a háborús bűnökkel, a civilek szenvedésével és a Nyugat álláspontjával. A vizitről itt írtunk részletesen:

Visszatérve Vranitzkyhez, a szociáldemokrata politikus arra a felvetésre, hogy lehetségesnek tartotta-e korábban Oroszország Ukrajna elleni háborúját, azt mondta: Putyin 22 éve tartó hatalmának különböző szakaszai vannak, és különböző fázisokban különbözőképpen látta őt a világ. Kezdetben például még élt a remény, hogy Oroszország tevékeny részese lesz egy „európai kontextusban” a világ „ígéretes újrarendezésének”.  

Könnyű most azt mondani, hogy már korábban fel lehetett volna ismerni a (közelgő) katasztrófát. De azt valószínűleg szinte senki sem feltételezte, hogy az ilyen méretekig, háborús bűnökig terjed majd ki

- fogalmazott.

Mint mondta, mostanra végtelen távolságba kerültek az EU és Oroszország közötti gazdasági-energiapolitikai együttműködésről és „jövőorientált együttélésről“ szóló elképzelések – előbb meg kell várni, mi lesz Oroszországgal Putyin után.

Semlegesek, de nem védtelenek

Az országát történelmi időszakban, a Vasfüggöny leomlásakor vezető politikus kitért arra a kérdésre is, hogy Ausztria semlegessége védelmet biztosít-e az olyan agresszorokkal szemben, mint Putyin. (Ausztria együttműködik a NATO-val, de nem tagja a szervezetnek – a szerk.)

Az osztrák lakosság nagy többsége pozitív értéknek tartja a semlegességet

-mondta. Szerinte semlegességük egy szinten van az 1955-ös államszerződéssel, amely elhozta számukra a szabadságot. (Ez véget vetett az 1945 utáni részben nyugati, részben szovjet megszállásnak, egyúttal ismét szuverén, semleges, független és demokratikus állammá tette Ausztriát – a szerk.)

A kérdés tehát az – tette hozzá –, hogyan lehet a függetlenséget megtartva a lehető legjobban megszervezni a biztonságukat.

Egyrészt saját politikával, másrészt az EU keretein belül – 1997-ben törvényben rögzítették ugyanis, hogy csapataik részt vehetnek uniós bevetéseken. Egyes esetekben ők segítenek, és szükség esetén nekik is segítenek. A semlegesség tehát nem teszi védtelenné az országot, véli. (Igaz, Ausztria helyzete geopolitikai szempontból is könnyebb például hazánkénál, hiszen Keletről NATO-tagországok – Magyarország, Szlovákia – határolják.)

Eközben a szintén semleges Svédország az orosz invázió láttán már fontolgatja, hogy feladja ezt a státusát, és csatlakozási kérelmet ad be a NATO-hoz. Részletek az alábbi cikkben:

Az egykori kancellár beszélt arról is, hogy az EU-nak politikailag karakteresebbnek kellene lennie, mint most – bár baráti viszonyt ápol az Egyesült Államokkal, érdekei részben eltérnek Washingtonétól.

Az EU-t gazdaságilag ugyan óriásként emlegetik, politikailag törpe: a nagy blokkok (USA, Kína, Oroszország) harcában nem önálló erőként van érzékelve, Putyin például nem is kíván tárgyalni az EU-val, fűzte hozzá. (Az orosz elnök nem az uniós vezetőkkel tartja a kapcsolatot telefonon, hanem Emmanuel Macron francia elnökkel és Olaf Scholz német kancellárral - a szerk.)    

Kell-e gázembargó?

Vranitzky végül kitért az orosz gázembargó kérdésére is – ez Ausztriában is kiemelten fontos téma, hiszen Magyarországhoz hasonlóan nyugati szomszédunk is nagyon függ Oroszországtól ezen a téren. (Gázigényének mintegy 80 százalékát fedezi onnan – a szerk.)

Szerinte a gazdaságkutatóknak és az ipar képviselőinek igazuk van abban, hogy a teljes gáz- és olajembargó tartósan károsítaná az ottani cégek termelőerejét, és így közvetetten negatív hatása lenne a teljes gazdaságra, a foglalkoztatottságra, a költségvetésre és a vásárlóerőre.

Az árak már így is őrülten magasak

- fogalmazott. Hozzátette: Ausztria már most is részese olyan szankcióknak, amelyekkel végeredményben saját magának is komoly károkat okoz.

Korábbi német tanulmányok szerint az orosz gázszállítások kiesése több európai országban is hiányhoz vezetne, ugyanakkor rövidtávon – például Németországban és szomszédjainál – nem okozna komolyabb ellátási problémát. A kieső mennyiséget részben Norvégiából, Észak-Afrikából és Azerbajdzsánból, valamint LNG-szállítmányokból lehetne pótolni. A hosszútávú megoldást ugyanakkor a megújuló és a hidrogénalapú energiában látják német szakértők. További részletek itt:

Holoda Attila energetikai szakértő pedig lapcsoportunknak adott interjúban azt mondta: az orosz gáznak is meg kellene találni a helyét, a mostaninál kisebb részarányban kellene tőlük vásárolni, a jelenlegi 40 százalékos arány helyett egy 20-25 százalékos arány már egészséges lenne. Ebben az esetben az oroszok zsarolási potenciálja, Európa kitettsége jóval kisebb lenne, tette hozzá.