Továbbra is a szociáldemokraták (SPD) győzelmét valószínűsítik a közvélemény-kutatások az öt nap múlva megrendezendő németországi parlamenti választásokon.
Elől az SPD
A ZDF Politbarometer nevű felmérése szerint
az SPD a szavazatok 25 százalékára számíthat vasárnap, míg a legfőbb rivális, a Kereszténydemokrata Unió – Keresztényszociális Unió (CDU-CSU) szövetség a voksok 22 százalékát szerezheti meg. Az INSA tegnap közölt kutatása szintén ilyen arányú szociáldemokrata győzelmet jelez előre.
Az ARD kutatása 26 százalékot valószínűsít a balközép pártnak, és 22-t a jobbközép szövetségnek. Egyéb, az elmúlt egy hétben közölt felmérések minimum kettő, maximum hat százalékpontos SPD-sikert jósolnak.
Az előrejelzések szerint a harmadik helyen a Zöldek végeznek majd, ők a voksok 15-17 százalékát seperhetik be. A negyedik helyért a liberális FDP és a CDU-CSU-tól jobbra álló Alternatíva Németországért (AfD) fog megküzdeni: mindegyik párt 11-12 százalékon áll.
Mellettük még a Baloldal kerülhet be a Bundestagba, azaz lépheti át az 5 százalékos bejutási küszöböt: az SPD-től balra álló politikai formáció 6 százalékon végezhet.
Míg Magyarországon a versengés már bő fél évvel a választások előtt két nagy politikai tömbre csupaszodik le, addig
Németországban rendkívül színes a politikai paletta, és a kiegyensúlyozott erőviszonyok miatt sokféle koalíció is elképzelhető.
Jelen állás szerint többsége lehet egy nagykoalíciónak (CDU-CSU, SPD), valamint egy balközép-zöld-liberális és egy baloldali-zöld-baloldali összefogásnak is. Ha pedig az SPD koalíciós tárgyalásai esetleg nem vezetnének eredményre, akkor egy jobbközép-zöld-liberális koalíció is felmerülhet.
A bejutásra esélyes hat politikai erő közül bármelyik kormányzati pozícióba kerülhet az AfD kivételével, amellyel egyetlen más parlamenti párt sem hajlandó szövetkezni.
Miről szól a kampány?
Ami a kampánytémákat illeti,
a polgárok a leglényegesebb, választásukat befolyásoló témának a szociális igazságosságot tartják. A második helyen a klímavédelem áll a fontossági sorrendben, és csak ezután következik a menekültkérdés, valamint a Covid-járvány.
Bár a trendek baloldali győzelmet valószínűsítenek – erre utoljára 2002-ben, a Schröder-érában volt példa –, elemzők szerint azért érdemes a felméréseket óvatosan kezelni. Azok ugyanis – mint mondják – „pillanatnyi hangulatot” tükröznek, és rövid idő alatt változhatnak: befolyásolhatják a koalíciós megfontolások és természetesen a kampányok. A taktikázó vagy bizonytalan szavazók voksaiért az utolsó pillanatokig harcolnak majd a pártok.
Eddig a választók kétharmada nyilatkozott úgy, hogy már eldöntötte, kire szavaz.
16 százalék ugyanakkor még hajlandónak mutatkozik pártpreferenciájának megváltoztatására, 19 százalék pedig nem akar részt venni a választáson, vagy egyetlen pártot sem preferál – azaz a potenciális voksok mintegy harmada még „kiadó”.
Ami a hosszú távú trendeket illeti, míg az SPD a nyáron, néhány hónap alatt mintegy 10 százalékponttal növelte népszerűségét, addig a CDU-CSU folytatta nagyjából év eleje óta tartó mélyrepülését: támogatottsága mintegy 15 százalékponttal esett év eleje óta. De mi áll ennek a hátterében?
Népszerűtlen CDU-jelölt
Az ma már egyértelmű, hogy a CDU továbbra sem találta meg a nagypolitikától visszavonuló Angela Merkel utódját. Első kiszemelt örököse, Annegret Kramp-Karrenbauer nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és két év után fel is adta az elnöki posztot.
Az idén januárban CDU-elnökké választott, áprilisban pedig kancellárjelöltté avanzsált
Armin Laschet pedig kifejezetten népszerűtlen a választók körében.
Ha közvetlenül lehetne kancellárt választani, Markus Söder, a testvérpárt CSU vezére 40 százalékot kapna, Laschet mindössze 12-t. ( Ennek ellenére – a hagyományoknak megfelelően – mégis a CDU-elnök lett a pártszövetség kancellárjelöltje.)
Ami a CDU-CSU számára nagyobb baj, hogy Laschet az SPD jelöltjével, Olaf Scholzcal szemben is esélytelen lenne: a megkérdezettek csaknem fele (48 százalék) látná a szocdem jelöltet legszívesebben a kancellári székben, és mindössze 22 százaléka a CDU elnökét.
Pragmatikus politikus, háta mögött egy sikeres választással (a 2017-es tartományival). A merkeli irányvonalat követi
-mondta Laschetről lapunknak korábban Kiss J. László Németország-szakértő.
Kompetens SPD-jelölt
Olaf Scholz – aki a jelenlegi, nagykoalíciós kormányban alkancellár és pénzügyminiszter – tavaly nyáron lett nem hivatalosan kancellárjelölt (de továbbra sem lett a párt elnöke).
A reformer kancellár, Gerhard Schröder generációjának utolsó aktív politikusa – annak idején általános főtitkárként Schröder végrehajtója volt a pártban.
Bár - német elemzők szerint - száraz, sztoikus stílusával nehezen nyeri meg az emberek szívét, jelentős tapasztalat áll a háta mögött. Hamburg polgármestereként már megtapasztalta, milyen a Zöldekkel együtt kormányozni, de a liberálisokhoz is passzolna – ez pedig a jövendőbeli koalíciós lehetőségek szempontjából korántsem mindegy.
Nem feltétlenül hozza lázba a szavazókat, viszont legalább megnyugtatja őket, megbízható és kompetens.
Szerinte a tapasztalat mellett két dologra van szükség: jó szívre és egy tervre arról, hogy mit akarunk csinálni.
Ígéretei - évi 100 ezer új szociális lakás építése, 12 eurós (4200 forint) minimálbér óránként, megfizethető ápolás, női esélyegyenlőség a munkában, hogy csak néhány pontot említsünk - tipikusan baloldaliak, és összhangban vannak azzal a ténnyel, hogy a választók számára kiemelten fontos a társadalmi igazságosság.
Megemelt minimálbér
Scholz szerint a 12 euróra emelt minimálbérből – ezt a tervet egyébként a Zöldek is támogatják – mintegy
10 millió ember profitálna, ennyien keresnek ugyanis ennél kevesebbet.
A Süddeutsche Zeitung szerint ide tartoznak például az éttermi vagy a bolti alkalmazottak, a fodrászok vagy éppen a virágárusok – tehát a képzettséget igénylő szakmákban dolgozók is. Az SPD csak olyan párttal hajlandó koalícióra lépni, amely elfogadja ezt a követelésüket.
Németországban jelenleg 9,6 euró az óránkénti minimálbér. Ennél kevesebbet egyetlen munkavállaló sem fizethet, csak kivételes esetekben (például bizonyos gyakornokoknak vagy kezdetben olyan embereknek, akik sokáig voltak munka nélkül).
Ez mintegy 1600 eurós (560 ezer forint) bruttó bért jelent havonta, amiből már problémás lehet egyedül kifizetni egy albérletet.
A jelenlegi kormány által felállított szakértői bizottság 10,45 euróra emelné a minimális órabért 2022 közepéig – Scholz ígérete tehát jelentősen túltesz ezen.
Az elsők előnye
Emellett figyelembe kell venni azt is, hogy az emberek szívesen állnak a győztesek oldalán, azaz hajlamosak azt a pártot támogatni, amelynek a legnagyobb az esélye a sikerre.
Tehát a közvélemény-kutatások nem csak leképezik a választói hangulatot, hanem fel is erősítik a trendeket
– írja a Die Zeit. (Igaz, a választók egy része „szánalomból” a gyengélkedő pártokra adhatja a voksát.)
A vezető pozícióban lévő párt ráadásul magabiztosabban lép fel, ami szintén növelheti népszerűségét a választók körében. A vesztésre állók viszont görcsösek lesznek, ami tovább csökkenti vonzerejüket.
Egy a tábor
Míg tavasszal még úgy nézett ki, hogy a Zöldek is beleszólhatnak a két nagy mamut versenyébe, májustól jelentősen csökkent támogatottságuk, és egyértelművé vált, hogy a versengés ismét az SPD és a CDU-CSU, azaz Scholz és Laschet között dől majd el. Emiatt
a baloldali-zöld tábor egyesíti erőit, és egyre inkább beáll Scholz mögé.
Összességében azonban még sok a kérdőjel, ami nyilván összefügg azzal, hogy most hirtelen véget ér egy 16 éves korszak, a Merkel-éra. Mint azt Yvonne Schroth, a Forschungsgruppe Wahlen kutatója megfogalmazta:
Az emberek nem tudják, hogy milyen kormányt szeretnének. A Merkel-korszak végén nagy a bizonytalanság.
Újabb szankciók jönnek. 
