Rövid időn belül választhatnak a polgárok: egy kormány az SPD-vel és a Zöldekkel, amely a Baloldal támogatásába is beletörődik, de legalábbis nem zárja ki azt – csak a valóságot mondom –, vagy egy CDU/CSU vezette kormány Armin Laschettel, mint kancellárral
- így foglalta össze a szeptember 26-i német választások tétjét Angela Merkel múlt héten a Bundestag utolsó ülésén. (Merkel, aki a CDU éléről már 2018 végén távozott, ötödszörre nem száll harcba a kancellári posztért, ugyanakkor véleményének továbbra is súlya van – a szerk.)
Elhúz az SPD
A kancellári széktől 16 év után búcsúzó politikus helyére hárman pályáznak (ennyi kancellárjelölt van hivatalosan): Armin Laschet (CDU-CSU), Olaf Scholz (szociáldemokraták) és Annalena Baerbock (Zöldek).
Az elmúlt hónapokban az már világossá vált, hogy a versenyfutás a német politikát évtizedek óta meghatározó két nagy rivális, a CDU-CSU és a szociáldemokraták (SPD) között fog eldőlni, miután a tavasszal még akár a győzelemre is esélyes Zöldek jelentősen gyengültek a közelmúltban – igaz, jelenleg 16 százalékosra becsült támogatottságuk még mindig jóval magasabb a 2017-ben elért eredményüknél (8,9 százalék).
A Zöldek gyengülésével csaknem egyidőben
erőre kapott az SPD, amely fél év alatt 15-ről 25 százalékra növelte támogatottságát, és ezzel a CDU-CSU-t is megelőzte. A szeptemberi közvéleménykutatások szerint átlagosan több mint négy százalékponttal vezet jobbközép riválisa előtt, azaz ma már a választások esélyesének számít.
Az SPD persze csak azért lehet ilyen „erős”, mert a CDU-CSU nagyon gyenge: népszerűsége mélypontra, 35 százalékról mintegy 20 százalékra süllyedt Armin Laschet CDU-elnökké választása, idén január óta.
Itt a mentőterv
Laschet most egy utolsó kísérletet tesz arra, hogy megmentse a süllyedő hajót: hétfőn egy úgynevezett gyorsprogramot mutatott be a választók meggyőzésére. Ez részben új vagy a korábbiaknál konkrétabb programpontokat tartalmaz.
A Die Welt által megszellőztetett dokumentum, amelyet a kancellárjelölt ma sajtótájékoztatón ismertetett,
a többi közt a családpolitika, a közbiztonság, a környezetvédelem és a munkavállalás területén fogalmaz meg javaslatokat.
Az egyik legfőbb ígéret a kis- és közepes jövedelműek, valamint a családok adóterheinek enyhítése.
A közbiztonság erősítése érdekében a pályaudvarokon évente ezer új videókamerát szerelnének fel, a rendőrökre és egyéb hivatalos személyekre támadók minimális büntetési idejét pedig hat hónapra növelnék.
Ami a gazdaságot illeti, csökkentenék a bürokráciát, a kisiparban pedig ingyenessé tennék a mesterképzést. Emellett meggyorsítanák az elektromos hálózatok, valamint a vasútvonalak építésének engedélyezési eljárását.
Laschet létrehozna egy úgynevezett Nemzeti Biztonsági Tanácsot is, amelynek feladata a kül- és belpolitikai biztonsági kihívásokra adandó reakciók koordinálása lenne.
Ami pedig a klímavédelmet illeti, a CDU-CSU kancellárjelöltje
kedvezőbb adókörnyezetet teremtene a klímatechnológiai, valamint az energiahatékonyságot segítő, szén-dioxid-kibocsátást csökkentő befektetések számára, és kamatmentes kölcsönt biztosítana a háztulajdonosoknak arra, hogy telepítsenek napelemeket a háztetőkre.
Scholz, a kompetens
Ugyanakkor lehet, hogy Laschet már elkésett a tűzoltással: a tegnap megrendezett, újabb kancellárjelölti tv-vita is azt erősítette meg, hogy a kancellári szék legfőbb várományosa Olaf Scholz.
A tv-vita után készült reprezentatív közvélemény-kutatás szerint
a megkérdezettek 41 százaléka őt találta a legmeggyőzőbbnek. Armin Laschetre mindössze 27, Annalena Baerbockra pedig 25 százalék adta a voksát.
A megkérdezettek csaknem fele (49 százalék) az SPD jelöltjét tartja a legkompetensebbnek. Laschet és Baerbock ebből a szempontból is jócskán le van szakadva: róluk mindössze 26, illetve 18 százalék vélekedik így.
Hasonló kép rajzolódik ki az ARD-Deutschlandtrend felméréséből is: ebben
a megkérdezettek 55 százaléka tartja Scholzot a legkompetensebbnek, míg a CDU-CSU jelöltjéről mindössze 14, a Zöldekéről pedig 7 százalék mondja ugyanezt.
A mostani kutatásban – az eddig bizonytalan szavazókat is bevonva – azt is felmérték, hogy ki lenne a befutó közvetlen kancellárválasztás esetén.
Ebben a versenyben is Scholz nyert: őt a megkérdezettek 36, míg Baerbockot és Laschetet 25-25 százaléka támogatná.
De ki az az Olaf Scholz?
Olaf Scholz tavaly nyáron lett nem hivatalosan kancellárjelölt (de nem lett a párt elnöke, ezt a funkciót továbbra is együtt látja el Saskia Esken és Norbert Walter-Borjans). Akkor a párt 15 százalékon állt. Most 25 százalékon mérik – azaz egy év alatt ötven százalékkal növelte támogatottságát.
Az osnabrücki születésű, 63 éves politikus – egy tipikus észak-német – 17 évesen lépett be az SPD-be, és mintegy 20 éve tölt be rangosabb pozíciókat: 2002 és 2004 között az SPD általános főtitkára, 2009 és 2019 között pedig elnökhelyettese volt, 2007-től 2009-ig munkaügyi és szociális miniszterként, 2011-től 2018-ig pedig Hamburg polgármestereként ténykedett. 2018 óta alkancellár és pénzügyminiszter a negyedik Merkel-kormányban.
Német elemzők szerint Scholz a reformer kancellár, Gerhard Schröder generációjának utolsó aktív politikusa – annak idején általános főtitkárként Schröder végrehajtója volt a pártban.
Bár száraz, sztoikus, néha ridegnek ható stílusával nehezen nyeri meg az emberek szívét – nem éppen egy Helmut Schmidt –, jelentős tapasztalat áll a háta mögött.
Hamburg első embereként például megtapasztalta, milyen a Zöldekkel együtt kormányozni, de a liberálisokhoz is passzolna – ez pedig a jövendőbeli koalíciós lehetőségek szempontjából korántsem mindegy.
Nem tüzes típus, nem feltétlenül hozza lázba pártját és a szavazókat, viszont legalább képes megnyugtatni őket.
És „mellesleg” – állítják párttársai – kompetens. Szerinte a tapasztalat mellett két dologra van szükség: jó szívre és egy tervre arról, hogy mit akarunk csinálni.
Ígéretei tipikusan baloldalinak tűnnek: évi 100 ezer új szociális lakás építése, 12 eurós minimálbér, megfizethető ápolás, női esélyegyenlőség a munkában – hogy csak néhány pontot említsünk.
Az M-es 90-95 forintba, a mélyalmos 100-110 forintba kerül majd. 
