A béna, a trendi és a keleti erő: a német választás öt fő tanulsága

1. Hárompárti kormány

Mivel 25,7 százalékos támogatottsággal – a ma közölt hivatalos előzetes végeredmény szerint ennyivel nyerte a választásokat a német Szociáldemokrata Párt (SPD) – nem lehet kormányt alakítani, a nagykoalíciót pedig mind az SPD, mind a CDU-CSU a háta közepére kívánja (bár soha ne mondd, hogy soha),

a jövőben hárompárti kormány fogja irányítani Németországot.

Hárompárti koalícióra utoljára az ötvenes években volt példa: akkor a II. világháború utáni német politika meghatározó alakja, Konrad Adenauer kormányzott kisebb pártokkal, köztük a liberális FDP-vel.

Az már biztos, hogy – hacsak nem bútorozik össze megint a két nagy párt – az FDP az új német kormányban is benne lesz, a Zöldekkel együtt. Utóbbi két párt együttes támogatása nélkül ugyanis nincs abszolút többség.  

A kérdés már csak az, hogy

Olaf Scholzot vagy Armin Laschetet, azaz a bal- vagy a jobbközepet választják majd. Így került a két kis párt hirtelen királycsináló szerepbe.

De hogy jutottunk el idáig? A hosszú évtizedekig politikai váltógazdaságra, a CDU-CSU és az SPD dominanciájára épülő német politika változik. A két nagy mamutpárt meggyengült, a kicsik megerősödtek, tehát minden bonyolultabb lett.  

Hosszabb ideig tart majd a kormányalakítás a korábbiaknál. (…) Németország ebben a tekintetben olyan országgá fejlődik majd – és már nagyon előre tart ebben a folyamatban –, mint Hollandia. Tehát 7-8, nagyjából hasonló erősségű párt lesz, és mindig 3-4-nek kell majd összefognia a kormányalakításhoz

- mondta Thomas Petersen kommunikációs szakember, az Allensbach Közvéleménykutató Intézet projektvezetője a Privátbankár.hu-nak még a választások előtt. A vasárnapi eredmények alapján valóban errefelé halad Németország,    

2. CDU-CSU: kapitány nélkül

A fénykorában még 40-45 százalékos támogatottságnak örvendő CDU-CSU szövetség története legrosszabb eredményét érte el 24,1 százalékkal – az már a sors furcsa fintora, hogy akár még így is kormányon maradhat (lásd feljebb).

Ha pedig hozzávesszük, hogy

Angela Merkel milyen eredménnyel nyert egymás után négyszer választást – 2005: 35,2 százalék, 2009: 33,8 százalék, 2013: 41,5 százalék, 2017: 32,9 százalék –, akkor nyilvánvaló, hogy az utódja megtalálására tett kísérletek sikertelenek voltak.

A CDU hajója valódi kapitány nélkül sodródik a német politika tengerén.

Német elemzők szerint a kereszténydemokraták főleg "középen" bukták el a csatát: 2017-hez képest mintegy 3 millió voksot vesztettek a szociáldemokratákkal, a Zöldekkel és a liberálisokkal szemben.    

A tragikus választási eredmény és a korábbi figyelmeztető jelek fényében

fatálisan rossz döntésnek tűnik, hogy a jobbközép szövetség a CDU élére év elején megválasztott Armin Laschetet indította kancellárjelöltként a nála  jóval népszerűbb Martin Söder, a CSU vezére helyett.

Nehéz elképzelni, hogy ezek után nem hullanak majd fejek a CDU-nál. 

És hogy Södert miért szeretik a jobboldalon? Hosszas elmélkedések helyett ideteszünk egy videót, amely szarkazmusával együtt is sok mindenről árulkodik:    

3. Trendi Zöldek 

A CDU-CSU-val szemben a Zöldek történetük legjobb eredményét érték el.

A 14,8 százalékos támogatottság akkor is kiváló eredmény, ha tavasszal még 20 százalék felett is járt a balos-liberális ökopárt népszerűsége, és úgy tűnt, hogy képes lesz megszorítani a két nagy pártot.

A fent említett okok miatt nagyon valószínű, hogy a Zöldek bekerülnek majd a kormányba, sőt, szinte választhatnak az SPD és a CDU-CSU között. (Bár ezt a két egykori mamutpárt máshogy interpretálja.)

A Zöldek elsősorban a fiatalok között taroltak. A most először szavazók körében 23 százalékot értek el, azaz ebben a korcsoportban – a liberálisokkal holtversenyben – megnyerték a választást. Az SPD 15, a CDU-CSU 10, a Baloldal 8, az AfD pedig mindössze 6 százalékot kapott.

Azaz a mai német ifjúság mintegy fele zöld és/vagy liberális.

Ha pedig a település szerinti lebontást nézzük, a Zöldek különösen a (nyugat)német nagyvárosokban erősek: Hamburgban például 24,9, Berlinben pedig 22,4 százalékát vitték el a voksoknak.  

Sikerüket a fiatalos, trendi fellépés mellett – kancellárjelöltjük, Annalena Baerbock mindössze 40 éves – annak is köszönhetik, hogy

a kampány egyik központi témája a klímavédelem volt, márpedig mely más politikai erő tudná ezt hitelesebben képviselni, mint a Zöldek.      

4. Hanyatló Baloldal

A Baloldal alatt természetesen nem az egész baloldalt értjük, hanem az erre a névre hallgató, részben NDK-s gyökerekkel rendelkező pártot (Die Linke), amely

már névválasztásával is jelezni kívánja: a baloldalt ők jelentik, nem pedig a középre csúszó, opportunista szociáldemokraták.

Ez az üzenet azonban most nem talált meghallgatásra a választóknál: a párt 4,9 százalékos eredményével még az 5 százalékos bejutási küszöböt sem érte el, és csak három, egyéni körzetben elért győzelmének köszönheti, hogy megmaradhat a frakciója a Bundestagban. (Ennyi egyéni győzelem kell a bennmaradáshoz annak a pártnak, amely nem éri el az 5 százalékos küszöböt.)

A Baloldal, amely az elmúlt választásokon rendre stabil, 8-9 százalékos eredményt hozott,

most több mint egymillió szavazót veszített az SPD-vel és a Zöldekkel szemben.

A párt a fiatalok között a legnépszerűbb: a 18-24 évesek 8 százaléka szavazott rá. Az idősebb korosztályban – némi meglepetésre – viszont csak 4 százalékos a támogatottsága.

A pártvezetés szerint egyébként azért buktak ekkorát, mert az elmúlt években nem tudták az egység képét sugározni, sőt, megosztottak voltak. Lemondani azonban nem akarnak.

5. A keleti erő  

A CDU-CSU-tól jobbra álló, elemzők egy része által szélsőjobbosnak tartott AfD 2017-ben jutott be először a Bundestagba, és 12,6 százalékos eredményével rögtön a harmadik számú politikai erővé lépett elő.

A lendület azonban mostanra alábbhagyott:

10,3 százalékos eredménye acélosnak aligha mondható, mégha nem is súlyos kudarc.

. A pártvezetés szerint a „médiabeli ellenszél” dacára is sikerült stabilizálni a pártot, és „együtt tudnak élni” ezzel az eredménnyel.     

A magát nemzeti-konzervatívnak tartó párt a fiatalok és az idősek körében a legkevésbé népszerű, és a középkorúak körében a legkedveltebb: a 35-44 éves korosztályban a voksok 15 százalékát szerezte meg.

És továbbra is

Kelet-Németországban, tehát az egykori NDK-ban erős: Szászországban és – most először – Türingiában  a szavazatok csaknem negyedét megszerezve megnyerte a választást.

Brandenburgban és Mecklenburg-Elő-Pomerániában a második helyen végzett 18-18 százalékkal, Szász-Anhaltban pedig a harmadik lett csaknem 20 százalékkal.

Összegezve: a mostani választás is bizonyította, hogy

a német politikai élet színes, számos életképes párt van, a különböző színezetű centristáktól a moderált, a politikai rendszer stabilitását jelenleg nem veszélyeztető radikálisokig.

Azaz ott van kiből választani – a német demokrácia működik.