Soha korábban brit miniszterelnök nem sodorta országát ilyen mély válságba ilyen rövid idő alatt, mint a tegnap lemondott Liz Truss az elmúlt 45 napban. Egy válság, amelyből az Egyesült Királyság nem fog gyorsan kilábalni, még akkor sem, ha Trussnak hamarosan teljesen el kell hagynia a politikai színteret. Az elmúlt napok után elkerülhetetlennek tűnik, hogy ez megtörténjen, már csak az a nyitott kérdés, hogy mikor.
Thatcher rajongójának vágyálmai
Truss Theresa May és Boris Johnson után immár a harmadik konzervatív vezető volt, aki nem váltotta be a Brexit-ígéreteket. May és Johnson után a Brexit-forradalmárok a Tory-pártban Truss-szal ezúttal a tiszta jobboldali libertárius doktrínára tették tétjeiket.
A leggazdagabbaknak nyújtott hatalmas adókedvezmények a deregulációval kombinálva azt a célt szolgálták volna, hogy biztosítsák a mesebeli növekedést, amely aztán varázsütésre lecsorog a társadalom gyengébbjeire. Azt azonban Truss előzetesen nem árulta el, hogyan akarta mindezt finanszírozni. A piacok majd megoldják, így szólt a mottó.
Hirtelen ráébredés a piacok valóságára
Egészen addig, amíg teljesen másképpen nem lett. A font zuhant, a kamatok soha nem látott szintre emelkedtek, a kötvényalapok az összeomlás szélére kerültek. A Truss és gazdaságpolitikai koncepciójának kudarca azért különösen látványos, mert a sokat hangoztatott piacok okozták a bukását.
Végül a valóság volt az, ami brutálisan megbuktatta a tory kormány egyre fantasztikusabb elképzeléseit. Amikor a Bank of England bejelentette, hogy nem tesz további sürgősségi intézkedéseket a font stabilizálására vagy a nyugdíjalapok újabb összeomlásának megakadályozására, Truss és pénzügyminisztere, Kwasi Kwarteng játszmája véget is ért.
Néhány korrekció nem lesz elég
Az új pénzügyminiszter, Jeremy Hunt, aki most sutba dobta a Truss-kormány teljes gazdaságpolitikai csomagját, az okozott kárnak csak kis részét tudja helyrehozni. Mert a probléma gyökerei sokkal mélyebbre nyúlnak.
A 2016-os Brexit ugyanis olyan tartósan károsította a brit gazdaságot, hogy minden további bizonytalanság a piacokon sokkal nagyobb turbulenciához vezet, mint valaha. De a toryk, ahelyett, hogy megnevezték volna a Brexit súlyos gazdasági problémáit, évekig tagadták azokat, ami megakadályozott minden konstruktív megoldást.
Truss drámai kudarca most ennek a vágyálomnak a végét jelentheti, egy brit fordulópont kezdetét. A tények talaján keményen landoltak, és az első jelek arra mutatnak, hogy még a Brexit-pártiak is kezdik belátni, hogy a dolgok nem mehetnek így tovább.
A forradalom fölfalja a gyerekeit
Jeremy Warner, a „Daily Telegraph” egyik szerkesztője – egy lap, amely a kezdetektől fogva gyakran fanatikusan védte a Brexitet minden formában – most arra a következtetésre jut egy esszéjében, hogy a Brexit ellenzőinek mégis igazuk lehetett. Rezignáltan elismeri: "a brexitesek által hat éve megígért forradalom most úgy tűnik, hogy azt az utat választja, amelyet végül minden forradalom elszenved - fölfalja a saját gyerekeit".
Nos, ez akár az első jele annak, hogy a britek most fokozatosan visszatérnek ahhoz, amiért a világ többi részén mindig is tisztelték őket: egy pragmatikus országba, ahol a józanság otthon volt.
De ez a visszaút hosszú és fájdalmas folyamat lesz. Mert ahogy a Brexit és a Johnson-kormány dacos kijelentései aláásták a brit politika megbízhatóságába vetett bizalmat világszerte, úgy a pénzpiacokon sem felejtik egyik napról a másikra a brit racionalitás összeomlását. Nehéz évek várnak a britekre.
A közeljövő súlyos kérdőjelei
De ki legyen az a politikus, aki egyesíteni tudja a parlamenti frakciót és a mögötte álló pártot, amely a neoliberális szárnyat és a konzervatívabb szárnyat is képviselni tudja, áthidalva az ország északi részének egykori munkáspárti képviselőit a gazdag választókerületek képviselőivel?
Rishi Sunak volt pénzügyminiszter és Penny Mordaunt, a parlament jelenlegi elnöke is részt akar venni most az utódlási versenyben.
Ahogyan a friss értesülések szerint Boris Johnson is, aki júliusban volt kénytelen lemondani. Hozzá a pártbázis eközben továbbra is kötődik - a Konzervatív Párt tagjai közül most 32 százalék szeretné, ha Johnson visszatérne. A frakció viszont ezt nem akarja.
Amíg a Konzervatív Párt képes kormányt alakítani - még ha ingatag is -, addig nem lesznek új választások. A konzervatívok pontosan ez utóbbit akarják mindenáron elkerülni, mert ha ma lennének általános választások, a Munkáspárt földcsuszamlás-szerű győzelmet aratna.
A helyzet rendkívül instabil 12 év kormányzás után és ez a Konzervatív Párt egyértelmű kudarcának a jele. Ahogy egy tory képviselő pár nappal ezelőtt fogalmazott: „Truss olyan, mint egy papírdarab. Bármikor elfújhatja a szél".
Nos, már el is fújta..
Az igazságügyi rendszer reformjáról szavaznak az olaszok.
