Mivel az inflációs mutató az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve (Fed) által preferált két százalékos cél több mint négyszerese, a maginfláció pedig bőven meghaladja a cél háromszorosát, a jegybank kamatdöntő ülésének kimenetele az elemzők szerint nem kétséges: a jegybank zsinórban negyedszer is háromnegyed százalékponttal emeli a kamatokat, ezzel 3,75–4 százalékra emelve a szövetségi alapkamat célsávját.
De hogy mi következik ezután, az már kevésbé egyértelmű.
A legutóbbi, szeptemberi ülés után Jerome Powell, a Fed elnöke kijelentette, hogy „egy bizonyos ponton” indokolt lesz lassítani a kamatemelések ütemét, és számba venni, hogy hogyan hat a gazdaságra a hitelfelvételi költségek 40 éve nem látott emelkedése.
Ennek a pontnak a kijelölése, vagy legalábbis paramétereinek meghatározása intenzív vita tárgyát képezi a Szövetségi Nyíltpiaci Bizottság ülésén – vélekedik elemzésében a Reuters. De hasonlóképpen érvel az ING elemzője is, amikor a bizottság decemberi lassabb szigorításra való nyitottsága mértékét feszegeti.
Előbb meggyőzően enyhülnie kell az árnyomásnak?
Vagy a mérce egyszerűen csak az, hogy az inflációnak meg kell állnia, és nem szabad tovább romlania, még ha időbe is telik, amíg ténylegesen javul? Kérdéses, hogy mennyiben befolyásolja majd az amerikai inflációs kilátásokat a fenyegető európai recesszió, a kínai gazdaság lassulása és az ukrajnai háború által gerjesztett globális nyersanyagár-emelkedés. Hogyan lehet figyelembe venni az emelkedő amerikai kamatlábak késleltetett hatását, amelyek már most drámaian fékezik az ingatlanpiacot, de még nem hatottak a gazdaság egészére, és nem emelték a munkanélküliségi rátát, amely jelenleg 3,5 százalékon áll?
A szeptemberi ülést követően közzétett jegyzőkönyvek szerint a Fed 19 döntéshozójának többsége arra számított, hogy a kamatemelések lassítása decemberben megkezdődhet, és 2023-ban érheti el a 4,5–4,75 százalékos kamatlábat.
A szeptemberi ülés óta azonban a gazdasági adatok vegyesek voltak, az amerikai maginfláció még mindig emelkedik, de vannak arra utaló jelek, hogy a háztartások kiadásai és a munkahelyek számának növekedése lassul. A Fed döntéshozói ezért eltérő nézeteket fogalmaztak meg a kamatemelések esetleges lassításáról vagy akár szüneteltetéséről.
Michelle Bowman, a Fed kormányzótanácsának tagja például azt mondta, hogy az infláció enyhülésére utaló jeleket vár, mielőtt elérkezettnek érezné az időt a kamatemelések ütemének csökkentésére. Neel Kashkari, a minneapolisi Fed elnöke jelezte, hogy neki az is megfelelne, ha az infláció egyszerűen megállna.
Nem valószínű, hogy a kétnapos vita elég lesz a nézeteltérések feloldására.
„Úgy tűnik, még nincs konszenzus a bizottságban a decemberi emelés preferált mértékéről, ami korlátozza Powell lehetőségét, hogy iránymutatást adjon a kamatdöntést követően” – írták a Nomura közgazdászai. A Fed elnöke ehelyett vélhetően a később beérkező adatok fontosságát hangsúlyozza majd, bármiféle döntést megelőzően – beleértve az amerikai munkaerőpiac állapotáról és a legfontosabb, a friss inflációs adatokról szóló jelentést.
„A bizottságnak nincs oka arra, hogy decemberre korlátozza választási lehetőségeit, mivel valószínűleg még a leginkább galamblelkű döntéshozók is több információt szeretnének arról, hogy hogyan alakulnak az inflációs és munkaerőpiaci kockázatok, mielőtt jeleznék a monetáris politikai fordulatot” – írták a Barclays közgazdászai is.
A határidős piacok erősen a decemberben kezdődő kamatemelések lassulását árazzák, míg a jövő év elejére 4,75–5 százalékos kamatot várnak, ami viszont valamivel magasabb, mint amit maguk a döntéshozók jeleztek.
„Minden készen áll arra, hogy decemberben 50 bázispontot emeljen csak a jegybank, majd a kamatlábakat egy kicsit tovább emelve egy olyan szintet érjen el, amely elég magas ahhoz, hogy lefelé irányuló nyomást gyakoroljon az inflációra” – mondta Vincent Reinhart, a Dreyfus-Mellon vezető közgazdásza.
Ehhez hasonlóan járhat el az Európai Központi Bank is, amely kissé enyhébb hangot ütött meg, miután a múlt héten bejelentette 75 bázispontos kamatemelését.
Reinhart szerint a Fed döntéshozói is tisztában vannak azzal, hogy a Fed monetáris politikája jellemzően túl messzire megy. „Túl sokat szigorítanak, túl sokat enyhítenek, túl sokáig várnak. És ezt tudva lassítani fogják a tempót” – mondta.
Powell részéről bármi, ami azt sugallja, hogy a Fed a szeptemberi előrejelzéseit már elavultnak tekinti, felboríthatja a decemberi lassításra vonatkozó várakozásokat, és teret nyithat egy agresszívabb emelésnek.
Nyomás alatt a forint és a zloty
A közép-európai devizák tovább gyengülhetnek minden olyan jelzésre, amely a Federal Reserve jövőbeni agresszívabb kamatemelési terveit vetíti előre.
A várakozások közben délutánra mind a forint, mind a zloty kicsit erősödött a dollárhoz, és gyengült az euróhoz képest. Az eltérés abból adódik, hogy az euró erősödött a dollárhoz képest.
A dollárért 411,2 forintot, míg az euróért 407,025 forintot kértek délután 14:15-kor.
Egy dollár 4,7485 zlotyt, míg egy euró 4,7034 zlotyt ért ugyanekkor.
Virág Barnabás, az Magyar Nemzeti Bank alelnöke a Világgazdaságnak adott és szerdán megjelent interjújában megismételte, hogy az inflációs cél elérésének nincsen alternatívája, és elismerte, hogy minden eszközt készek bevetni az infláció leszorítása érdekében. A monetáris transzmisszióval kapcsolatban pedig kiemelte, hogy bizonyos – a transzmisszió szempontjából fontos – részpiacokon még több 100 bázispontos kamatemelkedés lehet indokolt.
Ludwik Kotecki lengyel monetáris döntéshozó arra figyelmeztetett, hogy Lengyelországban az infláció jövőre elérheti a 23–24 százalékot, ha a kormány nem hosszabbítja meg a fogyasztók védelmét célzó intézkedéseket az emelkedő árakkal szemben. Októberben 17,9 százalék volt az infláció éves szinten.
A befektetők a cseh jegybank csütörtöki kamatdöntő ülésére is várnak. Noha az elemzők többsége változatlan kamatlábat jósol, de a bank fenntartja a devizapiaci beavatkozások iránti elkötelezettségét, hogy megakadályozza a korona túlzott ingadozását.
Annak ellenére, hogy a zloty és a forint is erősödött az elmúlt napokban, az ING elemzői továbbra is úgy vélik, hogy mindkét devizával gyengébben kellene kereskedni. A zloty 4,75 EUR/PLN, a forint pedig a 415 EUR/HUF közelébe várható a Fed-döntést követő napokban – írták jegyzetükben.
Időt és pénzt takarítana meg a kormány vagy ennél sokkal sötétebb motivációk állnak a mögött, hogy ezután már csak külön kérésre kapnának borítékot a szavazók? 
