A várakozásoknál nagyobb mértékben 13 százalékra emelkedett a jegybanki alapkamat a korábbi 11,75 százalékról, a Monetáris Tanács emellett 12,50 százalékra emelte az egynapos betéti, valamint 15,50 százalékra az egynapos és egyhetes fedezett hitel kamatát. Az MNB várhatón szintén 13 százalékra emeli az egyhetes betéti kamatot a csütörtöki tenderen. Virág Barnabás MNB alelnök a közelmúltban utalást tett a kamatemelési ciklus közeljövőbeli befejezésére, ami szavai szerint kétféle módon történhet: vagy egy nagyobb lépést követően megállhat a kamatemelési sorozat, vagy lassítanak a kamatemelés ütemén, így több kisebb lépés következhet. A vártnál nagyobb, 125 bázispontos kamatemeléssel megnőtt az előbbi forgatókönyv esélye, azonban a hamarosan megjelenő közlemény, valamint sajtótájékoztató pontosabb képet adhat a monetáris politika várható lépéseiről.
A közelmúltban a forint történelmi mélypontja közelébe került az euróval szemben, annak ellenére, hogy az elmúlt időszak kamatemelési üteme és szigora a világon szinte egyedülálló infláció elleni „elkötelezettséget” mutat. Bár a hazai reálkamatszint továbbra is negatív, de régiós és nemzetközi összehasonlításban ennek mértéke kifejezetten visszafogott szintet mutat. A forint árfolyamát jelenleg nem elsősorban a kamatszint mozgatja, jóval jelentősebb szerepe van a gázárak alakulásának, ami érdemben rontja az egyensúlyi és növekedési kilátásokat, a dollár erősödésének, a globális kockázatkerülésnek és az EU-s embargós illetve forráskifizetési viták bizonytalanságainak.
A jegybank a legutóbbi kamatdöntő ülésén a bankrendszer számára meghatározott kötelező tartalékráta emeléséről, jegybanki diszkontkötvény-aukciók rendszeres meghirdetéséről, valamint hosszú futamidejű betéti eszközt bevezetéséről is döntött a bankrendszeri likviditás jelenleginél hosszabb futamidőkön történő sterilizálása érdekében. A likviditásszűkítő intézkedések szintén támogatják, hogy már nem kell érdemben emelni a kamatokat, annak ellenére, hogy az év hátralevő részében az infláció még jelentős mértékben emelkedhet.
A határidős kamatlábak további kamatemeléseket árazva egy hónap múlva 13,50 százalék, három hónap múlva 13,70 százalék, azt követően pedig lassan mérséklődő kamatszintet jelez előre, így hat hónap múlva 13,60 százalék, míg egy év múlva 12,7 százalék körüli kamatszintet jeleznek előre. Az ukrajnai konfliktus, az Oroszország elleni szankciók, és az igen alacsony mértékű Európába irányuló orosz gázszállítások hatására érdemben folytatódott az európai energiaárak emelkedése, így a rövidtávú inflációs nyomás enyhülése továbbra is valószínűtlen, sőt, a rezsicsökkentés átlagfogyasztás feletti kivezetése, a jelenlegi szintek mellett várhatóan tovább emelkedő energiaárak, egyes termékpályákon a folytatódó átárazások, és a vállalati költségek meredek elszállása miatt az infláció szignifikáns emelkedése várható.
Az elmúlt hónapokban kifejezetten erős volatilitás és kiszámíthatatlanság jellemezte az áru- és pénzpiacokat, ez pedig tovább fokozza a kamatemelési várakozásokat is, a nyersanyagárak mindazonáltal a háború kitörését közvetlenül követő kilengés után alacsonyabb szinteken stabilizálódtak, de így is a korábbi állapot felett. Noha az infláció a jövő év elejétől bázishatások miatt mérséklődhet, az előbb említett tényezők jóval magasabb inflációs pályát eredményeznek a következő hónapokban, miközben a minimálbér jelentős emelése mellett a szja visszatérítés, a rendvédelmi állomány hathavi bónusza, valamint a februári 13. havi nyugdíj mintegy 1000 milliárd forinttal növelték a háztartások jövedelmét, ami további lökést adott a fogyasztásnak és az inflációnak is.
A fenti kockázatok miatt az MNB proaktív jelleggel a tavalyi év közepén kamatemelési ciklust kezdett, ami idén is folytatódott. Az egyhetes betéti kamat, valamint az alapkamat mérséklésére legkorábban 2023 második felében számítunk, amennyiben az inflációs folyamatok arra utalnak, hogy az infláció 2024-ben visszatérhet a toleranciasáv 4 százalékos teteje alá, így a jövő év végére a várakozásunk szerint 9 százalékra csökkenhet az alapkamat, annak érdekében, hogy a lassuló globális gazdasági környezetben kevésbé fékezze a reálnövekedést és a beruházásokat a kamatszint, miközben az infláció egy jelentős része kínálati oldali.
Mivel a jegybankok a kínálati ársokkokat érdemben nem tudják befolyásolni, elsődleges céljuk a másodkörös hatások kiszűrése, az inflációs várakozások lehorgonyzása, az ár-bér spirál kialakulásának megelőzése, ahogy ezt teszik jelenleg is világszerte. A jelenlegi globális inflációt azonban főleg a megélhetéshez szükséges áruk árának meredek emelkedése növeli, ami önmagában is fékezni fogja a gazdaságokat a vásárlóerő visszaesésének hatására, egyre erősítve a recessziós aggodalmakat. Ezért a monetáris kondíciók túlszigorítását is érdemes lenne elkerülni, ez pedig kifejezetten megnehezíti a jegybankok munkáját.
Az MNB Monetáris Tanácsának legutóbbi kamatdöntő ülésen készült közleménye hangsúlyozza, hogy az inflációs kilátások és kockázatok alakulásával kapcsolatban, a Monetáris Tanács adatvezérelt módon, havi kamatdöntő ülésein értékeli a monetáris kondíciók további szigorításának szükségességét. A Monetáris Tanács a kamatemelési ciklust addig folytatja, amíg az inflációs kilátások fenntartható módon a jegybanki cél körül stabilizálódnak, és az inflációs kockázatok a monetáris politika időhorizontján újra kiegyensúlyozottá válnak, az infláció pedig mérséklődni kezd.
A közelmúltban azonban már arra is utalt, hogy az inflációs kockázatok kezdenek kiegyensúlyozottá válni, feltehetően a nyersanyagárak visszaesése és a várható gazdasági lassulás következtében, ami szintén alátámasztja, hogy vagy már véget ér, vagy hamarosan véget fog érni a kamatemelési ciklus. A hazai kamatemelési ciklus befejezését szintén támogatja, hogy a régiós jegybankok is leállították a kamatemelési sorozatot.
Suppan Gergely, vezető elemző, Magyar Bankholding
Az előző évhez képest sokkal több a halott.
