Az utóbbi hetekben Ankara egyre inkább magára hagyja Moszkvát. Ennek oka többek között, hogy Erdogan jól érzékeli: a Nyugat olyan egységesen és elkötelezetten lép fel Moszkvával szemben, mint ahogyan azt utoljára csak a Hidegháború évei alatt lehetett tapasztalni. A török elnök azt is látja, hogy Putyin pozíciója és reputációja alapjaiban rendült meg a világban.
Szintén szálka a Nyugat szemében, hogy Törökország egyre inkább a szankciók elől menekülő oligarchák menedékévé válik. Közülük a legprominensebb az 55 éves Roman Abramovics, akit a hó elején az Egyesült Királyság és az EU vett szankciós listára és jelenleg két, összesen 13,6 milliárd dollár értékű jachtjával a török kikötőkben horgonyoz.
Rosszkor jött a pofon
Márpedig a Nyugat jóindulatára szüksége van Ankarának, hiszen az orosz-ukrán háború nagyon rosszkor jött – a már egyébként is súlyos válságban vergődő - a török gazdaság számára. Erdogan elnök egy gigantikus kísérletnek vetette alá az elmúlt hónapokban az országot, kirántva a szőnyeget a török líra alól, amely aztán a reményei szerint masszív kereskedelmi többlethez fogja segíteni az országot.
Ebből a közgazdasági alkímiából a közember annyit érzékel, hogy a török infláció a független felmérések szerint már most meghaladja a 120 százalékot és a jelenlegi pénzpolitikai kurzus egyenesen vezet a hiperinflációhoz és folyó fizetési mérleg krízishez. Erdogan elnök kormányzó, AKP pártja évtizedeken keresztül a választási sikereit a gyors gazdasági növekedési ütemre építette, amelyet gyakran mesterséges hitelbővítéssel támogattak meg. Amikor a COVID válság miatt leállt a gazdaság, az elnök kormányzó koalíciójának támogatottsága is megrendült.
Nem véletlen tehát, hogy Erdogan mindent megtesz a növekedés beindítására – noha az egekbe törő árak éppen a tradicionális, kékgalléros választási bázisát sértik a leginkább. A török bankrendszer is nehéz helyzetben van, hiszen rövidtávú külső adósságállománya 84 milliárd dolláron áll, amely az ország GDP-jének közel 10 százaléka.
A háború kihatása
Az orosz-ukrán háború hatására a világpiacokon meredeken felszöktek az energia és a mezőgazdasági termények árai, márpedig Törökország mindkét esetben nagy importőrnek számít. Az elmúlt 10 évben az ország átlagosan évi 45 milliárd dollárt költött az olaj, a szén és a gáz importjára. Tavaly, amikor a Brent típusú kőolaj átlagára 72 dollár volt hordónként, a teljes energiaszámla 55 milliárd dollárt tett ki.
Márpedig a Brent a héten 120 dolláron forgott és így a teljes energiaszámla idén elérheti a 75 milliárd dollárt. Geopolitikailag sem érdektelen, hogy Törökország földgáz-behozatalának 45 százaléka a mai napig Oroszországból jön.
A háború nemcsak az import-, hanem az export-oldalon is negatívan hat ki a török gazdaságra. Ukrajna tengeri és légi kikötői leálltak biztonsági aggodalmak miatt. Márpedig tavaly a török export értéke Ukrajnába 2,9 milliárd dollárt tett ki és idén ez gyakorlatilag lenullázódik. Az a 2,1 millió ukrán turista, akik tavaly Törökországba látogatott, szintén elveszettnek tekinthető idén.
Nem kisebb a pofon az orosz relációban sem, ahova az utóbbi években 5,8 milliárd dollár értékben áramlott a török export. A pénzügyi és kereskedelmi szankciók keményen megütik Oroszországot, amelynek gazdasága idén várhatóan 15 százalékkal zsugorodik. Emellett tavaly 4,7 millió orosz turista látogatott Törökországba, mintegy 5 milliárd dollárral gazdagítva a török gazdaságot.
Mindezek a tényezők hozzájárultak ahhoz, hogy a háború kitörése óta eltelt bő egy hónapban a líra 6 százalékot vesztett értékéből a nyugati devizákkal szemben – miután tavaly már elvesztette értékének 44 százalékát. A márciusi ipari bizalmi index tovább csökkent, ahogyan az export-kilátások is. Mindenesetre a külső finanszírozási csatornák még nyitottak Ankara számára, így nemrégen 2 milliárd dollár értékben bocsátott ki Eurobond kötvényt, de annak hozama 19 éves csúcson volt.
A világgazdaságban gyorsan erősödő stagflációs nyomás és az amerikai jegybank vártnál agresszívabb szigorításai bizony afelé mutatnak, hogy Ankara egy újabb devizaválság felé sodródik.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Két héttel az Aszad-rezsim bukása után a szíriai menekültek levelet kaptak az osztrák bevándorlási hivataltól, amelyben közlik, hogy eljárást kezdeményeztek a menedékjoguk visszavonására. 
