Mondhatni, a legvérzivatarosabb időkben fogadta el a napokban a kormány az új köznevelési stratégiát, melyet az Európai Uniónak készített a 2021-2030-as időszakra. Mindjárt indul a tanév, tele dilemmával, bizonytalansággal és kihívással, ezért belenéztünk a dokumentumba, hogy az aktuális oktatási állapotokat vajon tükrözi-e.
Mint a dokumentumban írják, "a társadalmi kohézió erősítéséhez, a gazdasági fejlődés fenntartásához és a polgárok életminőségének folyamatos növeléséhez szükség van az oktatási rendszer minőségi fejlesztésére, versenyképességének fokozására és a vele szemben támasztott társadalmi-gazdasági elvárásokra való felkészítésére, az átadott tudás társadalmi hasznosságára, a tehetséggondozásra".
A stratégia 5 specifikus célkitűzést és azokon belül 14 beavatkozási irányt határoz meg, ezek közül kiemelendő:
- az óvodai nevelés kiterjesztése,
- a pedagógusok felkészültségének, megbecsültségének növelése,
- az alulteljesítők és korai iskolaelhagyók arányának csökkentése,
- a digitális kompetenciák és az idegen nyelvi tudás fejlesztése,
- a köznevelési infrastruktúra színvonalának további javítása,
- valamint a Kárpát-medencei oktatási térség megvalósítása.
A 80 oldalas új stratégia hosszan elemzi az elmúlt tíz év sikereit, illetve az előttünk álló 10 év célkitűzéseit, ezért csak pár dolgot ragadnánk ki belőle.
Mint írják: a köznevelésben kulcsszerepe van az oktatás-nevelés módszertani alapelveit megfogalmazó - igen sok szakember és szervezet által erősen kritizált - Nemzeti Alaptantervnek (Nat).
Érdekes megállapítás, hogy "a 2018-as mérés eredményei azt is mutatják, hazánkban gyengül a családi háttérnek a tanulók iskolai teljesítményre gyakorolt hatása, Ennek egyik oka az iskolák állami fenntartásba vétele, amely legalábbis elkezdte kiegyenlíteni a települések közötti korábban jóval nagyobb különbségeket." Mindez azért furcsa, mert szakemberek szerint a család a legfontosabb tényező egy gyerek életében, felmérések mutatják meg azt, hogy a szülőknek egyre kevesebb idejük van gyermekeikre, ami igen káros hatással van rájuk.
Kitérnek arra, hogy Magyarországon a tanárok 79 százaléka első helyen jelölte meg a pedagógus pályát a pályaválasztáskor, ami szignifikánsan magasabb, mint az OECD-országokban átlagosan megfigyelhető arány (67 százalék), az utánpótlás lehetősége tehát megvan. A stratégia szerint egy tanárra átlagosan 12 tanuló jut, ami alapján nem rendszerszintű pedagógushiánnyal, hanem strukturális hátterű kihívással nézünk szembe. Ugyanakkor tudjuk, hogy egyre kevesebben jelentkeznek tanárnak, idén tragikusan kevesen jelölték meg a pedagóguspályát, s a most induló tanév is jelentős pedagógushiánnyal küzd.
Szót ejtenek a pedagógusbérek megnyugtató emeléséről is, amiről épp az érintettek teljesen más véleményen vannak. Szűcs Tamás, a PDSZ volt elnöke, aki az Országos Választmányban azért tovább dolgozik, nyáron úgy nyilatkozott lapunknak, hogy ez nem volt valódi bérrendezés.
A 2020/2021-es tanévtől az intézmények számára jelentősen egyszerűsödik a tankönyvrendelés folyamata, csökken az adminisztráció, továbbá a köznevelés valamennyi évfolyamán megvalósul a teljeskörű ingyenes tankönyvellátás valamennyi tanuló számára. Ennek ellenére sok pedagógus jelezte, hogy erősen hiányolja a régi, piaci alapon megjelent, jó minőségű tankönyveket.
A koronavírus hatásait vizsgálva a dokumentum kitér arra, hogy a digitális eszközökkel jobban felszerelt, nagyobb tantestülettel rendelkező köznevelési intézmények általában könnyebben tudtak megfelelni az új kihívásnak, mint az alacsony létszámú, néhány pedagógussal működő iskolák. Ezért érdemes ebből a szempontból is áttekinteni az intézményrendszert, strukturálisan is megerősítve annak átállási képességét.
Nem ültek asztalhoz az iráni külügyminiszterrel. 
