A NATO élesen fenyegeti Szerbiát

Lesz-e új háború a Balkánon, egy újabb háború Európában? Pontosan két hete, vasárnap este tombolt a Twitter: fegyveres összecsapásokról számoltak be, és Aleksandar Vučić szerb elnököt idézték, aki szerint még soha nem volt ennyire feszült a helyzet, és Belgrád mindent megtesz a béke megőrzéséért.

Az eszkaláció lépcsői

Mi történt? Nos, júniusban a koszovói kormány úgy döntött, hogy augusztus 1-jétől további beutazási szabályok lépnek életbe a szerb állampolgárok számára. Az új szabályozás értelmében a szerb állampolgárok ideiglenes személyazonosító okmányokat kaphatnak Koszovóba való belépéskor. Ezek ugyanazok a szabályok, amelyek a koszovói állampolgárokra vonatkoznak, amikor Szerbiába akarnak belépni. Erre azonban nem került sor: a hétvégén a szerb kisebbség egy része útlezárást állítottak fel két határátkelőnél, a koszovói kormány ezután különleges rendőröket küldött ki, akik végül két határátkelőt zártak le ideiglenesen.

A NATO békefenntartó erők Koszovóban (KFOR) még aznap este kiadott egy nyilatkozatot, amelyben megerősítette megbízatását, hogy stabilitást és biztonságot biztosítson Koszovóban. Az USA nagykövetsége által javasolt és a koszovói kormány által most végrehajtott kompromisszumos megoldás az intézkedések további egy hónappal (szeptember 1-jétől) történő elhalasztását írja elő, „hogy minden félnek legyen ideje alkalmazkodni az új rendelkezésekhez”.

Egy eredménytelen találkozó

Nem keltett nagyobb meglepetést, hogy Aleksandar Vučić és Albin Kurti szerb, illetve koszovói elnököknek nem sikerült megegyezniük augusztus 18-án az EU által Brüsszelben rendezett kétoldalú tárgyalásokon. A tárgyalások kifejezetten a gépjárművek rendszámára és úti okmányaira vonatkoztak. A találkozó után Josep Borrell, az EU külügyi főképviselője elmondta: mindkét vezető egyetértett abban, hogy a folyamatot és a tárgyalásokat a következő napokban folytatni kell.

Az ilyen, látszólag hétköznapi témákról folytatott vita bohózatnak tűnik abban az időben, amikor Európa Oroszország Ukrajna elleni brutális háborújával foglalkozik, de ezek a kérdések az elmúlt év során kétszer is fegyveres összecsapásokhoz vezettek a Balkánon. Tavaly szeptemberben, miután a koszovói szerbek tiltakozást kezdeményeztek Pristina új rendszámtábla-követelményei ellen, Vučić katonai és rendőri egységeket rendelt el fokozott készültségre, és blokkolta az észak-koszovói Jarinje és Brnjak határátkelőket. A dráma úgy folytatódott, hogy Nebojša Stefanović szerb miniszterelnök-helyettes és védelmi miniszter Alekszandr Botan-Karcsenko orosz nagykövet és Moszkva katonai attaséja kíséretében a határvidékre látogatott.

A rendszámtábla-vita, hasonlóan sok más megoldatlan ügyhöz a két szomszéd között, több mint egy évtizede húzódik. A Szerbia és Koszovó közötti „normalizációs” párbeszéd, amelyet az EU tavaly óta segít, mindeddig kevés érdemi eredményt hozott. Ennek ellenére az egyik legfigyelemreméltóbb eredmény a 2013-ban és 2015-ben kötött energetikai megállapodások további végrehajtását célzó ütemtervről szóló idén júniusi megállapodás volt. Kétségtelenül a jelenlegi európai energiaválság volt a fő hajtóerő a megállapodás mögött, de a végrehajtása megakadhat, ha a Belgrád és Pristina közötti feszültség tovább fokozódik.

A feszült sajtótájékoztató

A két balkáni elnök e heti brüsszeli találkozója azonban egészen más volt. Először is Jens Stoltenberg NATO-főtitkár Vučićtyal tartott közös sajtótájékoztatóján kijelentette, hogy a NATO megerősítette jelenlétét Koszovóban, és kész további erőket bevetni, ha a Szerbiával fennálló feszültség fokozódik. Stoltenberg éles hangon leszögezte azt is, hogy a jelenleg közel 4000 katonából álló KFOR kész beavatkozni, „ha a stabilitás veszélybe kerül”, és „minden intézkedést megtesz, amely a biztonságos környezet és a szabadságjogok biztosításához szükséges Koszovó minden népéért”.

Vučić gyorsan cáfolta, hogy Szerbia „bármilyen inváziót” tervezne, és kijelentette, hogy Belgrád továbbra is tiszteletben tartja a KFOR mandátumát a nemzetközi normáknak megfelelően. A szerb vezető azt állította, hogy Koszovó északi részének biztonsága már nem tőle vagy a NATO-tól függ, hanem az ottani fiatal szerbek kezében van, akik abban nőttek fel, hogy Koszovó Szerbia része.

Vasárnap viszont egy rendkívüli sajtótájékoztatón azt mondta: a NATO-nak el kell végeznie a dolgát, vagy Szerbia lesz kénytelen megvédeni a Koszovóban élő szerb kisebbséget. A Koszovó és Szerbia közötti kapcsolat július végén vált ismét feszültté, amikor Pristina úgy döntött, a szerbek számára kilépő és belépő dokumentumokat állítanak ki a koszovói határon, valamint a szerb rendszámtáblával rendelkezőknek a Koszovóba történő belépéskor ideiglenes koszovói táblát kell igényelniük. 

Koszovó gyanakszik

Pristina azonban meg van győződve arról, hogy a szerb biztonsági erők állnak a közelmúltbeli zavargások mögött. Valójában Vučić retorikája az augusztusi találkozón jelentősen eltért a nemzethez intézett július 31-i beszédétől, amikor azt állította, hogy Koszovó éjfél körül Szerbia megtámadását tervezi, amivel a feszültség drámaian fokozódott a határ mentén. Megfogadta: „Nem lesz megadás, és Szerbia győzni fog; ha el merik kezdeni a szerbek üldözését, szerbeket gyilkolni, Szerbia nyer”.

Vučić azt is tagadta, hogy Szerbia orosz katonai bázist kívánna befogadni a területén, hangsúlyozva országa katonai semlegességét. Ennek ellenére Alekszandar Vulin szerb belügyminiszter holnap Moszkvába utazik, hogy találkozzon Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel. Vulin arról ismert, hogy tagadja a szrebrenicai népirtást, és lelkes hirdetője a „szerb világ” koncepciónak, amely Putyin „orosz világ” gondolatának másolata – márpedig az Ukrajna megszállásához vezetett.

Miközben Belgrád megpróbálja egyensúlyba hozni a diplomácia négy elsődleges pillérét – vagyis egyenlő viszonyt Oroszországgal, Kínával, az EU-val és az Egyesült Államokkal –, Oroszország ukrajnai háborúja elkerülhetetlenül megváltoztatja az egyenletet. Belgrád ugyan elítélte az inváziót, de nem volt hajlandó szankciókat alkalmazni Moszkvával szemben.

Európa aggodalma

Valójában a háború jár a NATO és az EU vezetőinek fejében, miközben azon dolgoznak, hogy megakadályozzák az újabb válságot a Balkánon. Ennek érdekében Borrell egyértelműen kijelentette: „Ez kontinensünk számára kritikus időben történik. Ukrajna orosz inváziója után egy nagyon drámai és veszélyes pillanat előtt állunk kontinensünk számára, és ez nem a feszültség növelésének ideje, hanem a megoldások keresésére és a messzemenő problémák megoldására.”

Borrell emellett arról is beszélt, hogy átfogó megállapodást kell kötni Koszovó és Szerbia viszonyának normalizálására, nem csak a rendszám-probléma és egyéb aprólékos kérdések megoldására. Hangsúlyozta, hogy a jelenlegi feszültségek szélesebb körű megoldatlan kérdések tünete. Úgy tűnik tehát, hogy mind a NATO, mind az EU, az Egyesült Államokkal együtt arra a következtetésre jutott, hogy a kisebb problémákra törekvő megállapodások nem oldódnak meg addig, amíg végre nem rendeződik Koszovó és Szerbia kölcsönös állami elismerésének kérdése.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)