Egy vezető lengyel hírportál olyan dokumentumokhoz jutott, amelyek igazolják, hogy a Fehér Ház nem hajlandó fogadni a legmagasabb rangú lengyel közjogi méltóságokat. A megszerzett dokumentumok szerint a varsói amerikai nagykövetség már a közös lengyel-amerikai katonai projektek pénz-megvonásával fenyegetőzik. A Washington és Varsó közötti diplomáciai jégkorszak oka az a múlt hónapban elfogadott lengyel holokauszt-törvény, amely megpróbálja diktálni a történelem értelmezését. A jogszabály, amely börtönbüntetéssel torolja meg, ha bárki felveti a lengyelek második világháborús felelősségét a 3 millió zsidó legyilkolásáért, megrontotta a kapcsolatokat Izraellel és más fő szövetségesekkel, így az Egyesült Államokkal.
A zsidó kérdés
A nyugati kritikusok szerint a jogszabály megfélemlítheti az egykori áldozatokat, azok hozzátartozóit és a szemtanúkat, hogy nyíltan beszéljenek a történtekről. Legrosszabb esetben pedig felhasználhatják, hogy tisztára mossák a lengyelek felelősségét a népirtásban. Mert egyfelől az biztos, hogy ezrek mentették a zsidókat, másfelől viszont nem lehet tagadni, hogy a lakosság egy része segédkezet nyújtott a nácik bűneihez, vagy maga is követett el a gyilkosságokat - lásd a Jedwabnéban 1941-ben elkövetett zsidók elleni lengyel pogromot.
Ha a jogszabály azt célozta, hogy elvonja a figyelmet a lengyelek egykori tetteiről, akkor az bizony visszafelé sült el. A nemzetközi sajtó hetek óta mást sem tesz, mint sorolja a háborús atrocitásokat. Ám Jog és Igazságosságot pártját ez a legkevésbé sem zavarja annak ellenére sem, hogy az ország marginalizálódott Európában és még Amerikától is elidegenedett.
A német kérdés
A varsói kormány az elmúlt hónapokban teljes vállszélességgel kezdte el követelni Németországtól is a második világháborús pénzügyi jóvátátelt. A nemzetközileg beszorult kormányzó PiS párt ezzel a lemgyelekben mélyen kódolt német-ellenességet korbácsolja föl belpolitikai haszonszerzésért.
|
| Káncz Csaba |
Múlt szeptemberben a lengyel parlament kutatási irodája tett közzé egy 40-oldalas jelentést, amely Varsó igényeit támasztja alá. Ezek szerint az az 1953-as lengyel kormányzati állásfoglalás, amellyel lemondtak a német háborús jóvátételről, nem tekinthető érvényesnek, mivel az a Szovjetunió nyomására született és csak az NDK-ra vonatkozott, nem Németország egészére. Witold Waszczykowski külügyminiszter kijelentette, hogy Varsó igényei Berlin felé elérik a 840 milliárd eurót.
Berlin részéről Stefan Seibert kormányszóvivő kategorikusan elutasított a lengyel igényeket. Szerinte 1953-ban Lengyelország az egész Németországra kiterjedő hatállyal mondott le minden kártérítésről és ezt azután számos további alkalommal megerősítette. Berlin szempontjából így a kérdés mind jogilag, mind politikailag egyszer s mindenkorra rendezésre került.
A kommunista kérdés
Varsó harca a múlt század démonaival a kommunista korszak tábornokaira is kiterjedt. Őket ugyanis – beleértve Jaruzelski tábornokot, az 1981-es rendkívüli állapot kihirdetőjét – poszthumusz közlegényekké akarja lefokozni a kormányzat. A lengyel kormány ki akarja törölni a történelemből Lech Walesát is, akit ügynökmúlttal vádolnak. Az új miniszterelnök, Morawiecki a minap a parlamentben felsorolta, hogy kik tettek igen sokat az ország szabadságáért, de a Szolidaritás Nobel-békedíjas vezetőjét nem említette.
Káncz Csaba jegyzete.
A genfi tárgyalásokra figyel a világ. 
