|
| Soros György (Fotó: MTI Fotó, Kovács Attila) |
A brit lap Soros György filozófiája és annak végzetes tévedése című cikkében kifejti: az értelmiségi milliárdos egy olyan kozmopolita világot szeretne, amelyben nincs rasszizmus és béregyenlőtlenség, az amerikai birodalom pedig éppúgy a múlté, mint a kapitalizmus árnyoldalai. Sikertelensége ezért nem csak róla szól, hanem egy egész osztály, egy egész világértelmezés sikertelenségét jelzi.
A cikk szerzője, Daniel Bessner szerint Soros hitt abban, hogy a kapitalizmus és kozmopolitizmus szükségszerűen kapcsolódik egymáshoz: a szabad társadalom a szabad (bár szabályozott) piacon alapszik. Kiderült azonban, hogy ez a kapcsolat nem megfelelő. A kapitalizmus ugyanis azáltal, hogy egy szűk réteg kezében koncentrálja a javakat, épp azt ássa alá, amitől Soros nyílt társadalma függ: a bizalmat, a szolidaritást és az empátiát.
Nyílt vs. zárt társadalmak
Soros filozófiája és filantróp tevékenysége a nyitott társadalom ideáján alapszik. Ezt a terminust Karl Popper filozófus alkotta meg. Eszerint míg a nyitott társadalmak lehetőséget teremtenek az értelmes párbeszédre, sőt egyenesen védik azt, addig a zárt társadalmak arra kényszerítik az embereket, hogy alávessék magukat egy (vallási, politikai vagy gazdasági) hatalomnak.
Bessner szerint Soros alapelve ezzel párhuzamosan az internacionalizmus: olyan világot szeretne, amely nem szuverén államokon, hanem egy globális közösségen alapszik, szabadsággal, egyenlőséggel, jóléttel. Szerinte az emberiség csak egy ilyen nyitott társadalomban képes jól kezelni a létét fenyegető kihívásokat: a klímaváltozást és az atomveszélyt. Ezért szeretné Soros átalakítani a politikát és társadalmat, nemzeti és nemzetközi szinten.
A keleti küldetés
Mindezt szem előtt tartva alkotta meg a Nyílt Társadalom Alapítványt, amely rövid idő alatt nemzetközi hálózattá nőtte ki magát. Az első külföldi alapítványt 1984-ben éppen Magyarországon hozta létre. Azt gondolta, hogy az akkori szocialista országok a zárt társadalmak utolsó modelljei. Demonstrálni akarta a világnak, hogy békés eszközökkel, pénzzel, katonai beavatkozás és politikai felfordulás nélkül meg lehet őket szabadítani az elnyomástól. Úgy vélte, hogy kulturális és társadalmi tevékenységek támogatásával, egy alternatív finanszírozási forrás megteremtésével maga is fontos szerepet játszott a kommunizmus összeomlásában.
Ugyanakkor figyelmeztetett arra, hogy a keleti blokk csak akkor maradhat tartósan demokratikus, ha támogatást kap a Nyugattól. Nyugaton azonban nem volt erre politikai akarat, nem akartak plusz áldozatot vállalni a 90-es években. Habár a nyugati tőke beáramlott Kelet-Európába, valójában a kleptokrácia és az antidemokratikus hatalom megmaradását segítette. Soros képtelen volt felmérni, hogy a kapitalizmus, amelyben a profit az első, szükségszerűen aláássa a demokratikus folyamatot, írja a Guardian.
Ráadásul Amerikában is csalódott: George W. Bush egykori amerikai elnök 2004-es újraválasztása azt üzente neki, hogy az Egyesült Államok csak akkor képes nyílt társadalom maradni, ha az amerikaiak kezdik felismerni „az igazság fontosságát.”
Az EU-ban is csalódott
Amerika hanyatlása miatt Soros azt remélte, hogy a nyílt társadalom majd az EU-ban valósul meg. Reményeit azonban aláásta a mélyülő recesszió, a menekültválság és Vlagyimir Putyin orosz elnök támadása a nemzetközi jog ellen. Csalódott amiatt, hogy ezekre a problémákra szerinte nem adott megfelelő választ az EU, ráadásul a jobboldali nacionalizmus is erősödni kezdett. Miután pedig a britek megszavazták a Brexitet, az EU széteseését gyakorlatilag visszafordíthatatlan folyamatnak nevezte. Az EU tehát nem lett az a modell, amit szeretett volna, hogy legyen.
A szerző megjegyzi, hogy a filantróp milliárdos 2010 óta rendszeresen párbajozik Magyarország autoriter és bevándorlás-ellenes kormányfőjével, Orbán Viktorral, aki a választási kampányban démonizálta őt. Orbán a nyílt társadalmat fenyegeti, Donald Trump amerikai elnök pedig még inkább ezt teszi. Soros szerint az amerikaiak azért szavaztak Trumpra, mert a korábbi vezetők nem teljesítették be a választók legitim elvárásait. A kapitalizmus nyertesei pedig nem kompenzálták a veszteseket, ami drasztikusan növelte az egyenlőtlenséget – és a dühöt.
Harc az utolsó szeletért
A Guardian cikkírója zárásként megjegyzi: habár Soros számos bölcs és izgalmas dolgot tett, a közügyek befolyásolására való képessége katasztrofális. Maga is elismerte, hogy a kapitalizmus és a demokrácia kapcsolata törékeny. A nyílt társadalom eszméje egy olyan világot tűz ki célul, amelyben mindenki humánus és egyenlőként kezeli a másikat. Amíg azonban az emberek többsége az egyre kisebbedő torta utolsó szeletéért harcol, addig nehéz elképzelni egy ilyen világ létrejöttét. Lehet, hogy a nyílt társadalom csak egy olyan világban valósulhat meg, ahol senki sem lehet annyira gazdag, mint Soros, Gates, Zuckerberg és társai.
Más területre helyezik a hangsúlyt.
