Addig még olvasni sem nagyon olvastunk hasonlót - Lantos Csaba a tíz éve kirobbant válságról

Lantos Csaba. Fotó: Bánkuti András - mfor.hu

2008-at (a Lehman Brothers bukását) pontosan nyilván nem sejtettem én sem, de akkor már nagyon "benne volt a levegőben", hogy valami súlyos katasztrófa bekövetkezhet vagy be fog következni (az amerikai jelzálogpiaci szereplők állami kisegítése és sorozatos bankmentések után voltunk már akkor, ám abba persze senki nem mert belegondolni, hogy mi van, ha egy nagy házat mégiscsak hagynak elbukni?). 1987-ben már a bankszektorban dolgoztam, 1988-ban a Creditanstalt Bankvereinnél töltöttem 10 hetet, így bár itt Magyarországon közvetlenül nem érzékeltük az akkori tőzsdei válságot, ám én kinttartózkodásom alatt azért beleláttam, hogy milyen is egy válság, főleg annak utóélete.  Ez volt az első tapasztalatom. Aztán 1997-ben, az ázsiai válság során, de méginkább '98-ban (az orosz válság idején) már nagyon is húsba vágóan tapasztalhattuk meg mindannyian, hogy mit is jelent egy komoly krízis. Én akkor a CA-IB (a 90-es években Magyarország és a térség vezető befektetési bankja volt) vezérigazgatója voltam - ennél komolyabb kitettségű hely talán nem is nagyon létezett az akkori Magyarországon. Így a 2008-as nagy válság személyesen sem ért teljesen felkészületlenül. Egy korábbi londoni beszélgetésünkön atyai jóbarátom, William de Gelsey már ellátott azzal az útravalóval, hogy ilyen időkben a Cash is the King!, így a válság úgy ért, hogy nagyrészt cash ekvivalensben tartottam már a saját portfóliómat.

Marcival (Oláh Márton, ebben az időben a Futurmed vezetője, a Budapesti Ingatlan Hasznosítási és Fejlesztési Nyrt. igazgatótanácsának tagja, a Central-Fund Kockázati Tőkealap-kezelő Zrt. befektetési bizottságának tagja volt - a szerk.) Zürichben voltunk éppen üzleti úton, amikor a válság kitört. Elképedve néztük a híreket a szállodai szobában és utána a repülőn hazafelé tartva kaptunk napilapokat - még olvastunk ilyeneket :-), és láttuk, hogy minden nap minden esik 10 százalékot! Fenti intenció birtokában, és miután átmentünk a cash oldalra, én viszonylag nyugodt tudtam maradni - nem úgy Marci.

Éppen benne voltunk az egészségügyi portfólió kiépítésében, és azon vitatkoztunk hosszasan, hogy euróban vagy forintban vegyük fel az akvizíciós hitelt? A bank ajánlata "multicurrency" volt, ahogy a kollégám jellemezte a helyzetet a válság után: a Te édes jó nénikédet, azt!

Mint ex-OTP executive korábban jelentős OTP részvénypozícióval (illetve lehívható call opciókkal) rendelkeztem. Fenti alap stratégiai pozícióból következően hálisten' addigra leépítettem ezt a kitettséget - igaz az utolsó opciómat már az árak esése miatt nem tudtam lehívni - ez a lehetőség végleg elveszett!

Megjegyzem, hogy 3700 forintnál nyitottam egy nem jelenéktelen OTP pozíciót. 11 ezer környékéről esett a papír akkoriban, mint a kő. Úgy okoskodtam, hogy tekintettel arra, hogy a bank saját tőkéje akkoriban olyan 4300 Ft volt részvényenként, ilyen jelentős alul értékeltséget semmi nem indokol. (Ráadásul belülről ismertem a bankot, tudtam, hogy a fundamentumok rendben vannak.) Ennyi tapasztalat birtokában sem számítottam arra, hogy a piac ennyire szélsőségesen illikviddé, ill. egyoldalúvá válik.

Egyszerűen ilyet addig nem tapasztaltunk, még olvasni se nagyon olvastunk. A részvény ára rohamosan zuhant. Egészen 1300 Ft-ig. Ezt az érzést nehéz leírni. Meggyőződésed, hogy igazad van. De elveszíted a befektetésed közel kétharmadát! Minden nap ott a dilemmád. Kiszállni? Úszik a pénzed. De hát igazad van! Nem lehet. De lehetett.... Egy kínszenvedés volt látni, érezni nap mint nap, hogy a "piac" büntet. Nem neked van igazad. Ám kitartottam. Végül 4300 Ft-nál szálltam ki, amikor a súlyos krízis után az árfolyamok visszakorrigáltak. Nem volt egy könnyű időszak, az biztos.

Ám az alapvető helyzetértékelésem rendben volt. A válság alján megkísértettek mindenféle befektetési lehetőségekkel. Ám óvatos maradtam. Végül 8 százalékos euró hozam mellett szálltam be OTP ill. MOL euró kötvénybe - így lemaradtam arról a lehetőségről, hogy 10% feletti IRR mellett is vehettem volna ezen kötvényekből. André Kostolany talán jobban csinálta volna: ő arra tanított minket, hogy a válság alján, a mélyponton invesztálj. Én annyira bátor nem voltam, ám így is szépen kerestem aztán a válság utáni fellendülésen.

Mai fejemmel azonban azt gondolom, hogy bár nagyon szépen kerestem, lehetett volna még nagyobbat is nyerni - talán ez a legnagyobb máig kiható tanulság számomra.

A 14-15 százalékos euróhozam mellett is lehetett volna venni ilyen papírokból, de még benne voltunk a nagy esés érzetében - ekkor egyszerűen pszihológiailag nem voltam rá felkészülve, hogy beleálljak egy újabb hosszú távúnak gondolt befektetésbe.

Az esés után legtöbbször (de nem mindig) a recovery is viszonylag gyorsan jön. Ilyen hosszú felfelé menő széria után biztosan jön a beszakadás - persze nem lehet tudni, hogy mikor. Ám, ha a krízis kitört (és még van befektethető tőkénk), akkor az esés után legyünk résen, mert nem tart túl hosszú ideig, amíg igazán nagy nyereséget lehet realizálni a pénzpiacon.

Ha úgy érzed tényleg itt az alja: merj bátran long pozíciókat nyitni. Felfelé menő piacon nem kunszt pénzt keresni. Azonban igazán pénzt keresni a piacon valós körülmények között akkor lehet, amikor megérzed az alját, a végét az árak lemorzsolódásának. Akkor kell bátornak lenni - és szembe menni az általános vélekedéssel! A legalját elkapni azonban szinte képtelenség. Ám ha megjött a trend forduló: akkor nyomni a gázpedált: tövig! Csakhogy természetesen ezt nehéz megérezni - hisz a jövő mindig olyan bizonytalan. Mindig. Mert ilyen időkben általában eltűnik a piac. Nincs likviditás - nincs semmi.

Ami előttünk áll

Nem az a kérdés, hogy esnek-e majd az árak? Előbb-utóbb szinte biztosan ez bekövetkezik. Ekkor jó, ha cash-ben állsz. Magyar papírokban shortolni nem (nagyon) lehet. Aki nemzetközi piacokon fektet be, annak persze ez a lehetőség is rendelkezésre áll. A shortolásnak persze megvan a maga pszichológiája, meg amikor ellened megy a piac, a finanszírozási igénye. Ám ez már egy másik lemez. Maradjunk a hazai terepen. Ideje a részvény portfólió leépítésének és a várakozásnak. Majd ha jön az árak esése, akkor kell élesíteni magunkat. Merthogy: az a kérdés, hogy időben, gyorsan reagálsz-e?! 10 évvel a nagy válság után ideje kitárazni, és várni az árak esésére. Ha azonban megjön a trendforduló? Nos, akkor kell késznek lenni arra, hogy befektess, kockáztass. Ez az igazi kihívás, erre kell pszichikailag felkészülni! A többi: írott malaszt.

(Mfor.hu)