Hirdetés
Hirdetés

Olyan érzés volt, mint az abszolút armageddon - egy sztori az összeomlás frontvonalából

2018. szeptember 20., 20:01

Tíz éve, 2008. szeptember 15-én gazdasági kataklizmára ébredt a világ. A Lehman Brothers hirtelen összeomlása egy szemvillanás alatt 25 ezer munkahelyet törölt el, és olyan dominóeffektust indított el a globális pénzpiacokon, mely a legsúlyosabb pénzügyi krízisbe torkollt a nagy gazdasági világválság óta. De sokak szerint egyenesen minden idők legsúlyosabb válsága volt. A Financial Times megszólaltatta az összeomlás nemzetközi főszereplőit és néhány hétköznapi károsultat is, mi pedig ezt kiegészítve az Mfor.hu-val együtt megkerestük a hazai aktorokat. Cikksorozatunkban az ő visszaemlékezéseiket mutatjuk be.

Nick Bayley (forrás: Duff & Phelps)
Nick Bayley (forrás: Duff & Phelps)

Nick Bayley, 53, London

Akkor: regulációs vezető, Londoni Értéktőzsde
Ma: regulációs tanácsadó, Duff & Phelps

Hirdetés

2008. szeptember 14-én a City nagy cégeinek képviselőivel együtt én is részt vettem azon a vasárnap esti konferenciahíváson, melyen a Bank of England-os Paul Tucker azt mondta, a Barclay bebukta a Lehman akvizícióját, és hogy a Lehmant másnap reggel le fogják húzni a vécén.

- kezdi történetét Nick Bayley. A regulációs szakembert ugyanúgy teljes sokként érte a fordulat, a Lehmant globális titánnak, az összeomlását pedig egyszerűen elképzelhetetlennek nevezte. Amikor Tucker átadta neki a szót, hogy mondjon valamit a fennálló helyzetre, röviden eldarálta, hogy mennyire fontos a Lehman, és hogy megvannak az alapszabályok, azoknak megfelelően kell ilyen esetekben eljárni, majd elhallgatott. Ahogy sorban haladtak, mindenki más ugyanezeket mondta el, senki sem volt olyan bátor, hogy kibökje: ebből óriási probléma lesz, és hatalmas dominó-effektust indít el.

Az említett alapszabályok szerint be kell fagyasztani az összes függőben lévő tranzakciót, rendezni őket, így a tartozás csak nettó összegekben fog fennállni az egyes intézmények között. Ilyet korábban is csináltak már, de jobbára szupermarketek és gyárak esetében - soha ilyen hatalmas intézménnyel nem kellett korábban megbirkózniuk. Ez meg is látszott a kollégákon, amikor Bayley másnap reggel beállított a Lehman londoni főhadiszállására. A legfölső emeletre ment, ahol korábban mindig fehérkesztyűs személyzet várta, valamint csodás kilátás a Temzére, és teljes nyugalom. Ami azon a reggelen először feltűnt neki, az volt, hogy az összes festmény hiányzott a falakról. A szinten 25 éves kollégák rohangáltak fejetlenül a laptopjaikkal, akiknek nyilvánvalóan fogalmuk sem volt, miként kéne eljárni. De még a vállalat ügyvédei sem hallottak a frissen érvénybe lépett alapszabályokról, Bayley-nek két órájába telt, mire mindent a szájukba tudott rágni.

De ez még csak a kezdet volt: a következő hetekben elhűlve nézték, ahogy minden pénzintézet összeroskad körülöttük.

Amikor leesett, hogy egy este alatt össze kell préselni a Bank of Americát a Merrill Lynch-csel, hogy a Goldmant valószínűleg meg kell menteni... el bírja képzelni? A Goldman Sachsot? Az "univerzum urait?" Még nekik is le kellett venniük a kalapot, és úgy járulni Warren Buffett színe elé. Az RBS-t és a HBOS-t megmentették, a Barclaysnek beszélnie kellett a katariakkal. Olyan érzés volt, mint az abszolút armageddon.

Szörnyű időszak volt ez Bayleynek is, de ő egyike volt azon szerencséseknek, akik át tudták menteni a karrierjüket a krízisen. Megmaradt a regulációs szakmában, amely viszont épp, hogy egy kisebb aranykorát éli azóta.

Bayley szerint a válság egy hatalmas, kijózanító pofon volt. Megtanította mindenkinek, hogy egyáltalán nem lehet egy gazdaságot hatékony pénzügyi szektor nélkül működtetni. A sérülés, amit az összeomlás okozott a valós gazdaságnak, hidegzuhanyként érte.

Mi, pénzügyesek buborékban élünk. Bárki, aki erről mást mond, valószínűleg viccel. Többet fizetnek nekünk, mint a legtöbb iparágban. Megérdemeljük? Szerintem nem. Sokkal okosabbak a pénzügyes dolgozók, mint más iparágak dolgozói? Nem, szerintem nem. A legtöbbünk csak olyasvalaki, aki beszéd helyett cselekszik, és viszonylag magasra jutott vele.

(Financial Times)

Történetek a gazdasági összeomlás frontvonalából - eddig megjelent részek

Egyáltalán nem féltem, sőt örültem - aztán megtanultam, mi az igazi piaci félelem - Zsiday Viktor

A nap, amikor bekövetkezett az elképzelhetetlen - Király Júlia, az MNB korábbi alelnöke

Mi lesz egy 13 évesből, ha letarolja országát a válság? - Joanna Ntoukaki, egyetemi hallgató

Apa eltűnt a pénzzel, a válság meg elvitte a házat - Julia, amerikai kisvállalkozó

A férfi, aki majdnem belehalt a válságba - Karim Ullah, brit vállalkozó

A fizetése kevesebb lett, mint valaha, de megérte - Kaori Shigiya, a Lehmann akkori alelnöke

Értékeld a cikket
Jelenlegi értékelés

Címlapon

Ereszt az ingatlanlufi a világ legészakibb fővárosában

Ereszt az ingatlanlufi a világ legészakibb fővárosában

Izland a maga kis népességével és alapvetően igen nagy jólétével elhíresült arról, hogy 10 éve, a válság idején bankjai összeomlottak. Szó sincs arról azonban, hogy az ország elszegényedett volna: nagyobb a jólét, mint Európa legtöbb országában. Be is indult egy újabb ingatlanmánia, de most kezdenek az építők nyakán maradni az új lakások.

Hirdetés
Hirdetés

További cikkek

Hirdetés
Hirdetés

Videók

Powered by Saxo Bank

Utánajártunk

Mi mozgatja a befektetők fantáziáját

Hírlevél

Feliratkozáshoz kérjük adja meg e-mail címét:

Szavazás

Ön szerint mi lesz a Brexitből?