A Franciaország és az Egyesült Királyság közötti kapcsolatokat az együttműködéssel összefonódó viszály hosszú és összetett története jellemzi – az úgynevezett Százéves Háború ellenségeskedéseitől kezdve az első és második világháború alatti szövetségig. A múlt mélyen gyökerező rivalizálása továbbra is kirajzolódik a jelenlegi kapcsolaton, és a közös értékek ellenére sokféleképpen nyilvánul meg.
Parázsló viták
Napjainkban az Entente Cordiale által irányított angol-francia kapcsolatokat – egy sor megállapodást, amelyet 1904-ben kötöttek a kapcsolatok javítása és az 1000 éves konfliktus lezárása érdekében – lappangó ellenségeskedés jellemzi.
Mióta Nagy-Britannia 2016-ban az Európai Unióból való kilépés mellett döntött, a zűrzavaros válás heves vitákhoz vezetett London és Párizs között a halászati jogokkal, a Csatornán átívelő migrációval, az északír határral és az atomtengeralattjárókkal kapcsolatban.
Régóta vitatéma a Csatornán átnyúló illegális migráció kérdése. Az Egyesült Királyság-Franciaország határrendészeti tevékenységét hagyományosan a 2003-as Le Touquet-egyezmény szabályozza. Tavaly novemberben azonban 27 ember halt meg, amikor kishajókon próbáltak eljutni az Egyesült Királyságba Franciaországból – a két ország pedig azóta is a másikat tartja felelősnek a tragédiáért.
A Brexit előtti Dublini Rendelet felfüggesztésének következményeként - amely lehetővé tette Nagy-Britanniának a migránsok visszaküldését más európai országokba - 2022-ben eddig rekordszámú, 40 ezer ember kelt át veszélyek közepette a La Manche csatornán Nagy-Britanniába, ami Londonnak napi 6,8 millió eurós szállásköltségébe került. Mindez drámai növekedés a 2018-ban átkelt 300 emberhez képest.
Tovább rontja a helyzetet, hogy tavaly szeptemberben az AUKUS – az Ausztrália, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok (USA) között létrejött, a nukleáris tengeralattjárókkal kapcsolatos megállapodást magában foglaló indo-csendes-óceáni biztonsági partnerség – ravasz módon felmondta Franciaország 2016-ban Ausztráliával aláírt, jövedelmező tengeralattjáró-szerződését. Johnson volt brit miniszterelnök ahelyett, hogy megnyugtatta volna a megalázott franciákat, angol árnyalatú franciául kigúnyolta a helyzetet: „donnez-moi un break”, ami azt jelenti, hogy „na hagyjál békén”.
De az összes kérdés közül a legvitatottabb az Észak-Írországi Jegyzőkönyv státusza, amelyet London a Brexit-tárgyalások során írt alá, hogy fenntartsa az Észak-Írország és az Ír Köztársaság közötti nyitott határt, miközben védi az EU egységes piacát. Az előző Johnson- és Truss-kormányok igyekeztek módosítani a jegyzőkönyv egyes részeit, ezáltal potenciális kereskedelmi háborút indítva el Brüsszellel. Tekintettel Franciaország óriási befolyására és érdekeltségeire az EU-ban, természetesen ezek a feszültségek átcsaptak a Franciaország és az Egyesült Királyság viszonyába. A Financial Times beszámolója szerint Macron az EU vezetői közül a legharciasabb ebben a kérdésben.
Új miniszterelnök az élen
A Downing Street 10. szám alatti őrségváltás azonban új reményeket hozott a kapcsolatok újrakezdéséhez. Valójában Macron és Sunak első találkozása az ENSZ COP27 Egyiptom peremén pozitív hangot ütött meg, és a nemzetközi sajtó idő előtt a készülőben lévő „bromance”-ról beszélt.
Mindkét vezető országa legfiatalabb államfője a háború utáni történelemben, korábban banki karriert és pénzügyminiszteri posztot töltöttek be a korábbi kormányokban, és gyakran tekintik őket a gazdag elit képviselőinek, akik elszakadt lakosságaik megélhetési válságától. Még a politikájuk közötti szakadék is csökkent, amint Macron a mérsékelt jobboldal felé fordult.
A tervek szerint 2023 elején kétoldalú Franciaország-Egyesült Királyság csúcstalálkozót tartanak – ez már régóta esedékes az öt éve, 2018-ban megtartott 35. sandhurti csúcs óta, amikor May brit miniszterelnök volt hatalmon. Döntő fontosságú, hogy Macron és Sunak nemrég 72,2 millió euró értékű migrációs megállapodást kötöttek a Nagy-Britanniába érkező menedékkérők számának megfékezésére a francia tengerparton járőröző francia rendőrök számának növelésével. Annak ellenére, hogy a változtatások valószínűleg nem oldják meg a fent említett problémát, a megegyezés megerősítette a kapcsolatok teljes újrakezdésének reményét.
Egy kritikus probléma mégis megkülönbözteti Macront és Sunakot – mégpedig a Brexittel kapcsolatos nézeteltérésük. Sunak határozott euroszkeptikus és Brexiteer, mint sokan a Konzervatív Pártban, míg Macron határozottan EU-párti.
Félretéve a különbségeket
A kapcsolatokban rejlő feszültségek ellenére azonban a globális kontextus jelentősen megváltozott 2016 óta, ami erőteljes ösztönzőket jelent az együttműködésre. Az orosz és a kínai lépések felgyorsították a geopolitikai zűrzavart, ami a demokráciák közötti értékalapú kapcsolatok előtérbe helyezéséhez vezetett. Nagy-Britannia 2021-es integrált felülvizsgálatának és az EU 2016-os globális stratégiájának jól mutatja Nagy-Britannia és Franciaország közös nézeteit és az azt követő érdekegyeztetést.
Az indo-csendes-óceáni térségben erős érdekkonvergenciával rendelkező nyugati kulcsfontosságú szereplőkként az ezen a területen folytatott együttműködés jól működne az olyan barátságos nemzetek számára is, mint India, amelyek szintén fokozzák erőfeszítéseiket a régióban a hatalom igazságos elosztása érdekében.
Nagy-Britannia katonai támogatása központi szerepet játszott a Nyugatnak Putyin agressziójára adott egységes válaszában, és jelentős jóindulatot váltott ki a balti és közép-európai országokból. Hasonlóképpen, az ukrajnai háború fellendítette az EU stratégiai szereplővé válását, amint az Oroszországot büntető nyolc szankciócsomagból is kitűnik.
Európa vezető védelmi szereplőiként - nukleáris elrettentő eszközökkel felszerelve -, a 2010-ben aláírt történelmi Lancaster House-szerződések keretein belül létrejött francia-brit biztonsági partnerség egyre fontosabb a kontinensen dúló háborúban. Csakúgy, mint a 2024-es amerikai elnökválasztást követő esetleges hatalomváltástól való félelem közepette - amely meggyengítené a nyugati szövetséget.
Erre már érdemes felfigyelni. 
