Amerika, a rogyadozó birodalom

Az USA és szövetségeseinek két évvel ezelőtti szánalmas visszavonulása Afganisztánból óriási kérdőjelet hagyott maga után Amerika nemzetközi eseményekre gyakorolt befolyását illetően. Ezt a fejetlen kivonulást nem felejtik el sem azon államok, amelyeket az USA biztonsági szolgáltatóként támogat, sem azok, amelyek demokratikus modellként tekintettek rá. Amerika ellenfelei – mindenekelőtt Kína, Oroszország, Irán és Észak-Korea – nem is örvendezhettek volna jobban annak, hogy az Egyesült Államokra súlyos szégyenfolt égett rá a globális ügyek intézésében.

A trumpi rémálom

Biden elnök kormánya azóta is igyekszik helyreállítani az afganisztáni és iraki kudarcból adódó károkat az USA tekintélyén. Ahogyan a destabilizáló trumpizmus máig ható kihullámzását is, amely olyan mértékben polarizálta az amerikai közvéleményt, hogy Amerika demokratikus intézményeinek integritása és alkotmányos értékeinek elismertsége is veszélybe került.

A külpolitika terén Washington összehangolt erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy biztosítsa a NATO egységét és erejét Oroszország Ukrajna elleni inváziójával szemben. Oroszországot a maximális szankciók rezsimjének vetette alá, és Ukrajnának a háború kitörése óta mintegy 153 milliárd dollár értékű katonai és humanitárius segítségnyújtást nyújtott. Washington arra is törekedett, hogy a demokráciák szövetségét kovácsolja össze az autokráciák és a teokráciák ellen, és megerősítsen olyan szervezeteket, mint a NATO, a Quad és az AUKUS, hogy megfékezze Oroszország és Kína határozott regionális ambícióit.

Belföldön a Biden-kormányzat a gazdasági fellendülésre, Amerika elöregedő infrastruktúrájának megújítására, és innovatív intézkedésekre koncentrál. A cél Amerika világhatalmi státuszának visszaállítása, az igazságszolgáltatás által tűz alá vett Donald Trump vonzerejének lerombolása és Biden jövő évi újraválasztási esélyeinek növelése.

Gyengécske eredmények

Ezen kül- és belpolitikai lépések közül azonban ez idáig egyik sem hozta meg a kívánt eredményt. Bár a NATO összetartott annak ellenére, hogy időnként repedések fenyegetik egységét, Putyin Oroszországa túlélte a szankciókat, és képes a vártnál jóval hosszabb ideig folytatni az ukrajnai háborút.

Sok ország Oroszország mögé állt, vagy csendesen folytatta kapcsolatainak ápolását Moszkvával. Míg Kína, Észak-Korea, Irán és Szíria nyíltan felvállalta szolidaritását Oroszországgal, India és számos közel-keleti, dél- és délkelet-ázsiai, afrikai és latin-amerikai állam úgy döntött, hogy nem foglal állást az ukrajnai konfliktusban. Moszkva erőforrásdiplomáciája - amely magában foglalja az olcsó olaj és gabona szállítását -, valamint az USA hatalmából való kiábrándultság kihasználását, hatékonynak bizonyult ebből a szempontból.

A kínai stratégiai kihívás

A Biden-kormányzat Kína visszaszorítására irányuló politikája sem volt eddig átütően eredményes. Nem sikerült gyengíteni Hszi Csin-ping elnök autokratikus és nacionalista ambícióit, hogy Kínát világhatalommá tegye, vagy elriassza  azon elhatározásától, hogy - ilyen vagy olyan módon - egyesítse Tajvant a szárazfölddel.

Annak ellenére, hogy Kína jóléte a kiszámítható nyersanyagimporttól és a virágzó áruexporttól függ, az ország menetelése az Egyesült Államokkal való gazdasági és katonai paritás felé egyelőre megállíthatatlannak tűnik, hacsak nem történik katasztrofális belső összeomlás.

Peking politikai és diplomáciai befolyása az Új Selyemút (BRI) kezdeményezésen keresztül gyorsan bővült minden kontinensen. Ez különösen így van a Közel-Keleten, Afrikában és Ázsiában, de még Óceániában is, ahol Peking pénzügyi és fejlesztési segélyeket juttatott néhány kis csendes-óceáni szigetállamba.

Erősödő iszlamista mozgalmak

Mindeközben Washington azon próbálkozásai, hogy Amerikát és globális érdekeltségeit, valamint a világot biztonságosabbá tegyék a terrorfenyegetéssel szemben, nem váltak be. Bár szeptember 11-e nem ismétlődött meg, de ami Afganisztánban, Pakisztánban, a levantei térségben és Afrikában zajlik, az bizony az erőszakos, szélsőséges iszlamista csoportok újjáéledése.

A tálibok szélsőséges és nőket kirekesztő  uralmának újraindítása Afganisztánban felbátorította a többi csoportot, mindenekelőtt az al-Kaidát, az Iszlám Államot, az Al-Shabaabot, a Boko Haramot és társaikat, és elhitették, hogy ők is győzhetnek. Az USA hírszerző szolgálatai és az ENSZ jelentései arról tájékoztatnak bennünket, hogy a tálibok és a hasonló iszlamista csoportok növekvő terrorveszélyt jelentenek.

Ha ehhez hozzátesszük, hogy Biden belpolitikájának nem igazán sikerült csökkentenie Trump népszerűségét a támogatói körében - a vádemelés ellenére -, kijelenthető: az USA már nem az a globális hatalom, mint korábban. Ugyanígy felvetődik az a kérdés: vajon megvan-e a globális hegemóniáját fenntartani igyekvő amerikai birodalomnak az a vitalitása, hogy központi szerepet játsszon egy olyan új világrend kialakításában, amelyben a konfrontáció helyett az alkalmazkodás és az együttműködés fog uralkodni?

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)