Európa évtizedeken keresztül profitált az Oroszországból származó, viszonylag olcsó földgázból. Ám mindazon csábos ígéretek ellenére, amelyek most arról szólnak, hogy diverzifikálni lehet ezt a kínálatot, a valóság az, hogy nem lesz könnyű alternatívákat találni. Ez bizony évekig tartó vállalkozás lesz.
A kontinens földgázának nagyjából 40 százalékát Oroszországból importálja. A globális piacról származó cseppfolyósított földgáz lenne a fő helyettesítő, de a verseny erős lesz, és az árak valószínűleg emelkedni fognak. A terhet pedig a fogyasztók viselik.
Az amerikai ígéret
Idén március 25-én Joe Biden elnök bejelentette, hogy megállapodást köt az Egyesült Államok cseppfolyósított földgáz (LNG) iparága további 15 milliárd köbméter (bcm) LNG szállítására Európába az év hátralévő részében. A megállapodás azt is előirányozza, hogy az Egyesült Államok az LNG-ellátását 50 milliárd köbméterre növelje Európában 2030-ig, ami 2021-es adatok szerint az EU Oroszországból származó gázimportjának körülbelül egyharmadát teszi ki.
Érdekes módon, bár az európai szövetségesek és az USA LNG-ágazata jól fogadta a bejelentést, azt előzetesen valószínűleg soha nem vitatták meg az iparággal. Az Egyesült Államok egyik vezető LNG-játékosa, Charif Souki, a Tellurian vezető fejlesztője a The New York Timesnak azt mondta:
Fogalmam sincs, hogyan fogják ezt megtenni, de nem akarom kritizálni őket, mert most először próbálnak helyesen cselekedni.
A kérdés most az, hogyan fogja az amerikai kormány a szabadpiacon kereskedelmileg független vállalatokat irányítani, hogy LNG-t szállítsanak Európába?
A háttér
Az USA LNG-ágazata 2016-ban jelent meg, amikor a Cheniere lett az első olyan vállalat, amely LNG-t exportált a világpiacra. Ma az Egyesült Államok a világ három legnagyobb LNG-termelőjének egyike, és az év végére az első számú beszállítóvá válik, megelőzve Katar és Ausztrália LNG-exportóriásait. Az Egyesült Államok LNG-ágazata a hagyományos LNG-üzletág átalakítása révén nőtt, nagy hangsúlyt fektetve a kereskedelmi forgalomba hozatalra. Az ipart a cseppfolyósításra és a termékértékesítésre összpontosító vállalatokra osztották, az erőforrás-fejlesztést és a középső részt másokra hagyva. A cseppfolyósító üzemek fejlesztése és építése immár áruvá vált.
Kereskedelmi szempontból az amerikai LNG-projektfejlesztők termékeiket elsősorban portfólió-szereplőknek adták el, mint például a Shell, a BP, a Total, a Trafigura és a Vitol, valamint az ázsiai piacra. Kevés, szerződés nélküli LNG-mennyiséget tartottak meg maguknak, hogy az azonnali piacon értékesítsék. A magas hitelképességű vásárlókkal kötött hosszú távú szerződések szükségesek voltak ugyanis a projek-finanszírozás alátámasztására. A csekély, szerződés nélküli tartalék LNG-mennyiség és a hosszú távú szerződések miatt a projektfejlesztőknek kevés rugalmasságuk van az anyagmennyiségek európai piacra irányítására.
Előretekintve: az LNG-eladók
Az amerikai LNG-szektor további növekedésre készül, számos projekt fejlesztés alatt áll, mások pedig építési fázisban vannak. Legalább hat projekt tervezi a végső beruházási döntés meghozatalát (FID) 2022-ben. Ha ez megtörténik, az Egyesült Államok legalább évi 84,0 millió tonnával (Mtpa) növelné termelését 2026-ig. A rideg valóság azonban az, hogy számos projekt nem éri el FID-et a projekt végrehajtásának bizonytalansága és az átvételi megállapodások hiánya miatt. Valójában az előre jelzett 84,0 Mtpa-nak csak 25 százaléka (21,7 Mtpa) valósulhat meg időben ahhoz, hogy 2026-ra LNG-t szállítsanak az európai piacra.
Két jelenleg építés alatt álló nagy projekt, a Qatar Energy/ExxonMobil Golden Pass LNG (első LNG 2024) Texas délkeleti részén és a Shell által vezetett LNG Canada (első LNG 2024) British Columbiában, anélkül vette át a FID-t, hogy szerződést kötött volna az LNG mennyiségére. Ehelyett a felek kötelezettséget vállaltak arra, hogy portfóliójukba veszik az LNG mennyiségét.
A két projekt több mint 29,0 Mtpa-t szállít a piacra, és a közeljövőben olyan LNG-t kínál majd az európai piac számára, amelyre nagyon szüksége van, feltéve, hogy a vevők és az eladók kereskedelmi megállapodást kötnek az eladási ár, a szerződési feltételek és a futamidő tekintetében.
Előretekintve: az LNG-vásárlók
A piacnak fel kell vennie minden további amerikai LNG-mennyiséget. Mivel a Biden-adminisztráció kijelentette, hogy a megnövekedett mennyiségek az európai piacra kerülnének, meg kell kérdezni, hol vannak az LNG-vásárlók? A hosszú távú szerződéses árképzésnek támogatnia kell a projektfejlesztők megfelelő gazdasági megtérülését, és az Egyesült Államok LNG-ellátása versenyezni fog az előre jelzett új katari LNG-ellátással, amelynek valószínűleg alacsonyabb költségalapja lesz.
A portfólióvásárlók továbbra is versenyképes árú LNG-t vesznek, csakúgy, mint a hagyományos ázsiai vásárlók. Az európai vásárlóknak versenyezniük kell a mennyiségekért, az amerikai LNG-nek pedig a vevőkért.
Több projektfejlesztő aggodalmának adott hangot az európai piac hosszú távú jellege miatt. Míg az európai vásárlók a közelmúltban részt vettek az Egyesült Államok LNG-ipari rendezvényein, az EU nem vall egységes álláspontot. Egyes országok aggodalmukat fejezték ki az üvegházhatású gázok kibocsátása és az új LNG-mennyiségek szénlábnyoma miatt.
Mások megjegyezték, hogy az orosz vezetékes gázellátás megszüntetése ténylegesen csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását a csővezeték-szivárgás miatt. A projektfejlesztők attól tartanak, hogy az EU az ukrajnai válság idején amerikai LNG-t fog keresni, de lehet, hogy nem kíván hosszú távú LNG-ellátást, és a válság elmúltával visszatér a „zöldebb” lehetőségekhez, és rövid távú szerződéseknél maradna az amerikai LNG-szállítókkal.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Kínát nem igazán érdeklik az amerikai szankciók.
