Jelenleg az Egyesült Államokban mintegy 60 millió spanyolajkú él, köztük számos vendégmunkás és illegális bevándorló. Részarányuk az ország népességében dinamikusan nő, hiszen a hispán családok hagyományosan több gyereket vállalnak: míg a fehér nők átlagosan 1,8 gyereket hoznak világra, a hispán nők 2,8-at.
A robbanásszerű növekedést a szűnni nem akaró bevándorlás is táplálja. A spanyolok általában saját nagyvárosi közösségekben (barrió) élnek, és tekintélyes részük, főleg a frissen bevándoroltak, igencsak hadilábon állnak az angol nyelvvel.
A legnagyobb kisebbség
A november 3-i elnökválasztáson rekordszámú, 32 millió spanyolajkú jogosult választani. Első alkalommal fordul elő az USA történelmében, hogy a fehérek után most a hispánok fogják képviselni a regisztrált választók legnagyobb csoportját – megelőzve az afroamerikaiakat. Míg 2000-ben a hispánok még csupán 7,4 százalékát tették ki a regisztrált választóknak, idén ez az arány már 13,3 százalék.
Különösen az USA déli és délnyugati államaiban találunk megdöbbentően magas részarányokat. Új-Mexikó szövetségi államban a hispánok teszik már ki a választásra jogosultak 43 százalékát, Kaliforniában a 30, Arizonában a 24, Floridában pedig a 20 százalékát.
Ennek kapcsán fontos kiemelni, hogy ezen szövetségi államok későn csatlakoztak az USA-hoz: Florida csak 1821-től, Texas 1844-től, Arizona, Kalifornia és Új-Mexikó 1848-tól tartozik az Egyesült Államokhoz.
Arizona példája
Arizona politika dinamikája itt jól mutatja, hogy milyen tektonikus változások várhatnak egyes szövetségi államokra. Arizona eredetileg egy kőkonzervatív állam volt, amely olyan republikánus zászlóvivőket adott a nemzetnek, mint Barry Goldwater és John McCain. Az elmúlt 7 évtizedben csupán egyetlen alkalommal szavaztak többségükben egy demokrata elnökjelöltre, mégpedig Bill Clintonra, 1996-ban.
De a konzervatív várfalak évek óta egyre gyengébben tartanak ki. Egyrészt egyre több polgár költözik a demokrata irányultságú Kaliforniából Arizonába, másrészt a helyi hispánok egyre aktívabban vesznek részt a politikai életben. 2018-ban Arizona 30 év után először küldött Kyrsten Sinema személyében demokratát a szenátusba – mindezt úgy, hogy az arizonai hispánok 70 százaléka rá szavazott.
Idén is viharfelők tornyosulnak az arizonai republikánusok fölött. Joe Biden a felmérések átlaga szerint 3,2 százalékponttal vezet. A Trump nagy rajongójának számító Martha McSally republikánus szenátor széke is rendesen inog.
Azt természetesen túlzás enne állítani, hogy a hispánok egyként szavaznak a demokratákra: országosan egyharmaduk republikánus szavazónak számít.
Sok függ az anyaországtól: Floridában a kubai és venezuelai hispánok nagyon kedvelik a republikánusokat, mert ők kemény vonalat visznak hazáik diktátoraival szemben. A Puerto Rico-iak viszont nagyon neheztelnek a Fehér Ház jelenlegi urára, mivel Trump a 2017-es pusztító hurrikán után nem törödött az országukkal.
Geopolitikai következmények
Az első világháború során a Német Császárságnak az volt az érdeke, hogy az USA-t távol tartsa a háborútól, vagyis, hogy Washington ne adja fel semlegességét. Hiszen abban az esetben, ha az USA háborúba lép az Antant oldalán, akkor a 4-4,5 millió jól felfegyverzett katonával, erős ipari háttérrel rendelkező nagyhatalom jelentősen rontotta volna az erőviszonyokat a központi hatalmak rovására. A német terv az volt ennek megakadályozására, hogy rábeszéli Mexikót, viseljen hadat az USA ellen. Ezáltal kösse le hadi erejének egy részét és vonja el a figyelmét az európai hadszíntérről.
Mindennek fejében Németország ígéretet tett arra, hogy a központi hatalmak győzelme esetén Mexikó visszakapja az USA által 1847-48-ban elvett mexikói területeket, amelyek nagysága 1,3 millió négyzetkilométer! De London elkapta és dekódolta Berlin titkos táviratát a mexikói német nagykövetnek, amely egy végső lökést adott Washington számára a semlegesség feladására.
Nos, azóta eltelt több mint egy évszázad, de a stratégák az elcsatolt mexikói területet a mai napig az USA lágy altesteként kezelik. 2014 decemberében, a krími válság időszakában Putyin elnök nyíltan megkérdőjelezte Texas 19. századi leszakítását Mexikótól, azt „unfair”-nek nevezve. Egy moszkvai törvényhozó pedig kijelentette, hogy ha Washington még több fegyvert szállít Ukrajnának, akkor Moszkva modern fegyvereket fog leszállítani mexikói gerilláknak.
