Az angol Trump – egy politikai szélhámos nagy játszmája

Boris Johnsont egy még korábbi brit miniszterelnök, David Cameron egyszer egy „bezsírozott malachoz” hasonlította, amiért képes mindig talpra állni olyan egymást követő kudarcok és botrányok után, amelyek más politikust már régen elsüllyesztettek volna. A szerencséje azonban mostanában hirtelen kifogyni látszik, amint a COVID-korszak pártbotrányai arra kényszerítették múlt pénteken, hogy váratlanul feladja parlamenti képviselői tisztségét, kevesebb mint egy évvel azután, hogy kiszorították miniszterelnöki tisztségéből.

Az angol Trump

Az 58 éves populista dühösen lemondott képviselői posztjáról annak a vizsgálatnak a kellős közepén, amely keretében egy parlamenti bizottság szerint Johnson állítólag hazudott az alsóháznak a „Partygate”-ügyben a Downing Street-i illegális ünnepségekről a COVID-lezárások idején.

Johnson a vizsgálatot szabálytalannak („kangaroo court”) minősítette. Szerinte egyes toryk csatlakoztak az ellenzékhez az ellene indított "boszorkányüldözéssel", hogy bosszút álljanak a Brexitért - állította. Az „antidemokratikus” bizottság kezdettől fogva bűnösnek állította be őt.

Az ehhez hasonló kijelentések egyes megfigyelőket Donald Trump volt amerikai elnökre emlékeztetik. A Sky News műsorszolgáltató úgy értékelt: "Boris Johnson nyilatkozata hadüzenetnek hangzik - de a valóságban bedobja a törülközőt."

A bizottság jelentését még nem hozták nyilvánosságra. Johnson szerint azonban egy levelet kapott a bizottságtól, amelyben azt írták:  eltökélt szándékuk, hogy az eljárást felhasználva kiszorítsák őt a parlamentből. A bizottság ma szeretne ülésezni, és a szóvivő szerint haladéktalanul közzé akarják tenni a jelentést.

Megosztani a pártot

Johnson lemondásával a Brexit óta tartó folyamatos brit politikai dráma a következő fordulójába lép. Meglepő képviselői lemondásával és Rishi Sunak hivatalban lévő miniszterelnök közvetett bírálatával Johnson ismét próbára teszi a tory pártot.

Londonban most a végletekig megoszlanak a vélemények arról, hogy Sunak elődje ezzel végleg politikai feledésbe lavírozta-e magát, vagy valójában az utódjaként pozicionálja magát.

Johnson és Liz Truss rettenetes politikai örökséget hagyott hátra Sunaknak, aki tavaly októberben vette át a kormányfői posztot. Az ellenzéki Munkáspárt abban az időszakban óriási előnyre tett szert a közvéleménykutatásokban.

Sunak egyelőre nem kommentálta Johnson lemondását. De a miniszterelnök számára mindez így, vagy úgy súlyos következményekkel járhat. Pletykák keringenek Londonban arról, hogy más képviselők is lemondásra készülnek - Johnson szövetségese, Nigel Adams szombaton jelentette be lemondását. Ha ezek az esetek megsokszorozódnak, akkor több időközi választás is lesz – márpedig a toryk számára ez rosszkor jönne a rossz közvéleménykutatási adatok idején.

Sunak alatt a Downing Street valójában sokkal csendesebb lett. A 2022-es "konzervatív civakodás szappanoperája" után egyfajta stabilitás tért vissza a 43 éves férfival - elemezte a BBC tudósítója, Chris Mason szombaton.

Most tehát visszatért a dráma, és Johnson pontosan ott van, ahol szeretne lenni: a figyelem középpontjában.

„Johnson szelleme kísérti Sunakot. Márpedig ez az utolsó dolog, amire a miniszterelnöknek most szüksége van."

A nagy kérdés továbbra is az, hogy milyen taktika áll Johnson tettei mögött. Egy felmérés szerint a tory szavazók csaknem kétharmada továbbra is pozitívan gondolkodik "Borisról", akit sokan még mindig a toryk egyetlen alkalmas jelöltjének tartanak.

Nem zárható ki, hogy a 2019-es év diadalittas  győztese ismét indul a 2024-re tervezett országgyűlési választáson. "Ahogy azt sejteni lehetett, Boris Johnson valószínűleg nem marad észrevétlen" - mondja Mason. A párt egyes tagjai úgy vélik, hogy Johnsonnak vége, mások pedig meg vannak győződve arról,  hogy még messze van ettől.

Johnsonnál nyoma sincsen az önbizalomhiánynak vagy a szégyennek. Inkább magánrendezvények jól fizetett előadójaként, a davosi Világgazdasági Fórum magabiztos szónokaként vagy Zelenszkij ukrán elnök látogatójaként többször is a média reflektorfényébe lavírozza magát.

Lepukkant Britannia, kompetens Sunak

Ma az ország hatalmas építkezési területhez hasonlít, ahol látszólag folyamatos munka folyik, de valójában érdemi előrelépés nincsen. A januárban még 10,1 százalékos infláció miatt a középosztály egy része is rászorulónak érzi magát, amely szükségessé teszi számukra az élelmiszersegélyt. A köztudottan túlterhelt Országos Egészségügyi Szolgálat soha nem tudott kilábalni a járvány következményeiből, és brutális ellátási hiánnyal szembesíti a lakosságot.

Sunak nem fog csodát tenni. A nagy víziókhoz hiányzik belőle azon karizma, hogy inspirálja a pártot és az embereket. Az sem valószínű, hogy a következő általános választásokig terjedő mintegy másfél évben képes lesz behozni azt a hatalmas lemaradást a Munkáspárttal szemben, amelyet elődjei hagytak hátra.

Ennek ellenére a toryknak követniük kellene Sunakot. Hiszen már kipróbálták a bűvész és szélhámos Boris Johnson kísérletét, ami látványos felsüléssel járt. Sunakkal a pártnak olyan vezetője van, aki hisz a szilárd konzervatív politikában, és komolyan is gondolja azt. Ez nem lehet rossz opció a választók bizalmának visszaszerzésében.