Az arab rezsimek játszmája a gázai háború tükrében

Az Izrael és a Hamász közötti négynapos humanitárius szünet november 24-én lépett életbe és a harcok utána minden jel szerint újult erővel folytatódni fognak. Eközben az Izraellel diplomáciai kapcsolatokat ápoló Egyiptom és Jordánia rezsimjei a lakosságuk részéről egyre nagyobb nyomás alatt állnak, hogy szakítsák meg a kapcsolatokat a gázai civil áldozatok növekvő száma miatti növekvő felháborodás közepette.

Forrongó arab utcák

Hasonlóképpen, az Ábrahám-egyezményt aláíró országok közül több tízezer marokkói, bahreini és egyesült arab emírségekbeli polgár követeli ugyanezt. Katar, amelynek jelenleg nincsenek hivatalos kapcsolatai Izraellel – mindazonáltal a Hamász és Izrael közötti közvetítő szerepet tölti be a túszszabadítási tárgyalásokon –, a Hamász támadása után nyilatkozatot adott ki, amelyben teljes mértékben Izraelt tette felelőssé.

A levantei térségben az ellenségeskedések forrponton vannak, és azzal fenyegetnek, hogy teljes regionális háborúvá fajulnak, ha a Hezbollah belép a harcba – egy olyan döntés, amelyre sem az ügyvezető libanoni kormánynak, sem a szíriai Aszad-rezsimnek nincs nagy befolyása.

Kétségtelen, hogy Izrael és a szomszédos arab országok közötti kapcsolatok mélyponton vannak, és a normalizációs folyamat visszafordult. Jordánia visszahívta nagykövetét, és nem fogadja Izrael nagykövetét, amíg az le nem állítja katonai hadjáratát. Abdel Fattáh esz-Szíszi egyiptomi elnök élesen bírálta Izraelt, amiért kollektív büntetést alkalmaz Gázában a Hamász akciói miatt.

A bahreini parlament alsóháza nyilatkozatot adott ki, amely szerint az ország felfüggeszti a kapcsolatait Izraellel. Az Arab Liga és az Iszlám Együttműködési Szervezet rendkívüli csúcstalálkozóján, amelyre egy hete került sor Rijádban, az arab vezetők és az iráni elnök egyetemesen elítélték Izraelt, és a palesztin nép elleni bűncselekményekkel és terrorizmussal vádolták.

Azok az országok, amelyek az Arab Tavasz óta szinte soha nem engedélyezték a tüntetéseket, most teret engednek a palesztinokat támogató tömegtüntetéseknek.

Hallgat a mély

Bár a diplomáciai kapcsolatok kétségtelenül feszültek, meglepő módon a nagypolitika szintjén egyelőre mégis nagyrészt érintetlenek maradtak.

Bahrein visszahívta nagykövetét, de végül is nem függesztette fel a diplomáciai kapcsolatokat. Izrael, Egyiptom és Jordánia továbbra is fenntartja teljes körű diplomáciai kapcsolatait. Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek továbbra is elkötelezettek a kapcsolatok normalizálása mellett. Még az Arab Liga nyilatkozata élesen elítélő volt, gyakorlati lépésekről nem szólt.

Érdemes megvizsgálni, miért van ez így. Nos egyrészt, Katar kivételével számos arab rezsim ellenszenvvel viseltetik a Hamász és általában az iszlamista politikai erők iránt. Semmit sem szeretnének jobban, mint a Hamász megsemmisítését saját biztonsági és politikai céljaik érdekében.

A Hamász egy régóta fennálló egyiptomi iszlamista mozgalom, a Muzulmán Testvériség palesztin ágaként jött létre, amely a 2011-es forradalom után rövid ideig kormányozta Egyiptomot, de a nép által támogatott katonai puccs, amely 2013-ban Fattah el-Szíszi elnököt juttatta hatalomra, eltávolította. A Hamászt Egyiptom és más szunnita arab államok terrorszervezetnek minősítik, és Izraelhez hasonlóan ők is úgy vélik, hogy a militáns iszlamista erők egzisztenciális fenyegetést jelentenek.

Vannak más közös biztonsági aggályok is. Annak ellenére, hogy Egyiptom humanitárius okokból bírálja Izraelt, nem hajlandó befogadni a palesztin menekülteket és nem nyitja meg teljesen a rafahi átkelőt, mert aggódik az Izraellel közös sínai határ biztonsága miatt, ahol továbbra is harcol az iszlamista felkelők ellen.

Egyiptom nem hajlandó felelősséget vállalni a hatalmas palesztin menekült népességért, mivel attól tart, hogy fegyvereseknek adhat menedéket, és hatással lehet a palesztin államiságról szóló jövőbeli tárgyalásokra. Minél hamarabb teljesíti az izraeli hadsereg a Hamász „elpusztítására” vonatkozó célját, annál hamarabb szűnik meg a Hamász és a hozzá hasonló militáns iszlamista mozgalmak fenyegetése Egyiptomra és más szunnita arab államokra nézve, mivel a térség arab autokratái számára örök kihívást jelentenek.

Közös az Iránnal kapcsolatos aggodalom és annak lehetősége is, hogy a gázai konfliktus szélesebb regionális háborúvá fajulhat. Szaúd-Arábia és Irán májusban egy kínai támogatású megállapodás révén enyhülési folyamatot kezdett. Iránnak a régióra vonatkozó tervei, valamint a Hamászhoz, a Hezbollahhoz és számos iraki és jemeni milíciához hasonló proxi szereplők ellenőrzése és felhasználása azonban továbbra is komoly aggodalomra ad okot Szaúd-Arábia és más szunnita arab államok számára.

A Hamász október 7-i támadásai által kiváltott szélesebb körű izraeli katonai műveletek részét képezte a Hezbollah állásaira leadott figyelmeztető lövések és a Hezbollah rakétacsapásaira adott válaszlövések, hogy elrettentsenek minden további iráni tervet a konfliktus Hezbollahon keresztül történő eszkalálására. Ezzel nemcsak Izrael, hanem a tágabb régió és a szunnita arab szomszédok biztonságát fenyegető veszélyeket is elhárították.

Messzebbre tekintenek

Végül, az Ábrahámi Megállapodás hosszú távú stratégiai és gazdasági előnyökre vonatkozó ígéreteit az aláírók még nem hajlandóak elengedni. Az Egyesült Arab Emírségek egyik magas rangú tisztviselője odáig ment, hogy a Gázában zajló konfliktus ellenére kijelentette: „A megállapodások jelentik a jövőnket. Ez nem két kormány közötti megállapodás, hanem egy olyan platform, amely szerintünk átalakítja a régiót, ahol mindenki biztonságot, stabilitást és jólétet élvezhet.”

Szaúd-Arábia számára a normalizációs folyamat az Egyesült Államokkal kötött, áhított védelmi-biztonsági paktumhoz is kapcsolódik, amely felülírja a palesztin ügynek tett engedményeket vagy az arab utca nyomásának való engedelmeskedést.

A Hamász terrortámadás egyik célja az volt, hogy megzavarja a normalizációs folyamatot és a térségben zajló szélesebb körű diplomáciai és biztonsági átrendeződést. A Hamásznak sikerült homokot szórnia a fogaskerekek közé, de egyelőre a folyamatos átrendeződés előnyei felülmúlják az arab kormányok ellenállását Izrael katonai hadjáratának folytatásával szemben.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)