A sebtiben elfogadott és megszavazott orvosi béremelést és a hálapénz kivezetését is tartalmazó egészségügyi jogállásról szóló törvényt szeretné finomítani módosításaival a Magyar Orvosi Kamara. Az új törvény háromlépcsős orvosi béremelést, ennek köszönhetően a hálapénz megszüntetését tartalmazza, ugyanakkor a kamara számára olyan elfogadhatatlan elemeket is beleszőttek, mint például az akár kétéves átvezénylést, vagy a másodállások vállalásának ésszerűtlen beszűkítését. Első reakciójukban a MOK meg is üzente, hogy "Katonák nem leszünk", most pedig részletezik, milyen változtatásokkal együtt tudják elképzelni az új törvény életbelépését.
1. A MOK szeretné, ha a „békeidős” munka törvénykönyve lenne a mindekori alap, ehhez képest lehessen kivételes, rendkívüli átvezényléseket, szabályzásokat megállapítani, de ahogy írják:
„azokat is kellő fékkel, megnyugtató módon.”
A kamara pontosításra szánja az egyéves átvezénylést is, ami a jelenlegi formájában további egy évvel meghosszabbítható,
„mert rendkívüli félelmet generál.”
2. A MOK kijelenti, hogy elfogadható egy elhúzódó járványhelyzetben az orvosi rugalmasság, de erre nem generális, statikus törvényt, hanem átmeneti szabályozást kell alkotni.
„Ezért élesen külön kell választani a békeidős és az extra helyzeteket.”
3. Céljuk, hogy az egészségügyi járványhelyzet alatt maximum 100 munkanapban legyen limitálva a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás lehetősége.
4. Ki kell dolgozni azt is, hogy kik lennének a védett munkavállalói csoportok, akiket nem lehet átirányítani, a MOK szerint ők:
- várandósok,
- 0-3 éves korú kisgyermekesek,
- ha egyedül neveli gyermekét, annak 16 éves koráig,
- beteg hozzátartozó napi ápolása esetén,
- legalább 50 százalékos munkaképesség csökkenésekor
5. Az új törvényben szó esik az aránytalan sérelemokozásról (amit az átvezénylés okozhat), de ez messze nem egyenlő az eddigi méltányos mérlegelés alapelvével. A kirendelés kapcsán rögzíteni szeretnék azokat a szempontokat és méltányolandó munkavállalói érdekeket, amelyek a dolgozót a kirendelés során kötik.
6. A MOK jónak tartaná, ha plusz kirendelési díjjal motiválnák az extra hosszú ideje átvezényelt kollégákat.
7. Törvényben rögzítenék az egészségügyi intézmények szabályalkotási lehetőségét, illetve az üzemi tanács eddiginél nagyobb szerepét a kirendeléssel kapcsolatos ügyekben.
8. A közalkalmazotti és a magánszféra összeférhetetlenségével kapcsolatban kijelentik:
„nem szabad, hogy az új jogállási törvény miatti félelem eredményeként hagyják el tömegesen a dolgozók az állami egészségügyet.”
Ezért életszerűbbé kell tenni az összeférhetetlenségi szabályokat, ahol szintén fontos lehet a méltányos mérlegelés alapelve. Azaz nem szabad, hogy bárkinek aránytalan sérelmet okozzon a másodállás módjának meghatározása. Ezért lenne jó, ha a munkáltató munkahelyspecifikusan tudna dönteni, szem előtt tartva azt, hogy nem tagadná meg a másodállásra vonatkozó engedélyt:
- ha nem egészségüggyel összefüggő tevékenység
- ha olyan egészségügyi munkát vállalna, ami az állami intézményben nincs
- csak rendkívüli esetben lehessen megtagadni az engedélyt abban az esetben, ha a másik egészségügyi szakterület eltér az állami intézményben végzett egészségügyi főállástól.
A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara időközben elkészült felmérése szerint, - amelyet 30 ezer érintett töltött ki -, a szakdolgozók harmada jelezte, hogy ha nem változtatnak a törvényen, elhagyja a pályát, több, mint 10 százalékuk pedig külföldön vállalna egészségügyi munkakört.
A védelmi iparba is beruháznának. 
