Kedden beiktatták hivatalába Dél-Korea új elnökét, a 61 éves Jun Szuk Jolt. A beiktatási ceremónián részt vett a japán külügyminiszter és a kínai alelnök. Bizony sem Tokió, sem Peking számára nem mindegy, hogy az új elnök milyen játszmába kezd a geopolitikailag rendkívül feszült térségben.
Repülőrajt Japánnal
A választások konzervatív győztese még keddi eskütétele előtt megkezdte munkáját. Két héttel ezelőtt küldöttséget menesztett a szomszédos Japánba, hogy helyrehozzák a baloldali elődje, Mun Dzse In alatt megromlott viszonyt.
Jun kezdeményezése geopolitikailag rendkívül kényes időszakban történik. „Nincs vesztegetni való időnk a Japán és Dél-Korea közötti kapcsolatok javításában” – mondta Fumio Kishida japán miniszterelnök üdvözlő beszédében. Kína veszélyezteti a szabályokon alapuló nemzetközi rendet, ez pedig minden eddiginél szükségesebbé teszi a stratégiai együttműködést Japán, az Egyesült Államok és Dél-Korea között.
Washington érdekei
A lépést Dél-Korea szövetségese, az Egyesült Államok is üdvözli. Washington reméli, hogy a Jun-kormány valóban kiterjeszti a háromoldalú együttműködést és ezzel stabilizálódna a Kelet-Ázsia erőegyensúlya, amely az elmúlt években Kína és Észak-Korea javára tolódott el – Mun Pekinghez való közeledése miatt is.
Biden elnök alatt az Egyesült Államok többoldalú katonai szövetséget akar kiépíteni, amely Ázsiáig nyúlik. A cél Kína elrettentése és az amerikai gazdaság fellendítése. Japán tavaly óta már kötött csapatok cseréjére vonatkozó megállapodást Ausztráliával és Nagy-Britanniával, amelyek a maguk részéről tavaly hármas szövetséget (AUKUS) kötöttek az USA-val. Most még mindig hiányzik a kapcsolat Dél-Korea és Japán között a szövetségek láncolatából.
Tokió és Szöul a történelem démonainak foglya
A kelet-ázsiai demokráciák katonai ereje csak egy a sok ösztönző közül. Mindkét ország nagy amerikai hadsereg bázisainak ad otthont. Emellett mindkét ország beszállítója olyan fontos kulcstechnológiáknak, mint a számítógépes chipek és az akkumulátorok, amelyeket az USA az ellátási lánc megerősítése érdekében ismét egyre inkább otthon szeretne előállítani.
A probléma: Mun baloldali elnök és Japán jobboldali miniszterelnöke, Sinzo Abe idején gyakorlatilag befagytak a kétoldalú kapcsolatok. Mindkét fél elmérgesített egy parázsló vitát Japán hódítástörténetének értékelése körül. Japán még Dél-Koreát is levette azon országlistáról, amely a chipgyártáshoz szükséges három vegyi anyag exportját könnyíti meg.
Ezért a feszültségért mindkét felet felelősség terhel. A nacionalista politikusok Japánban feledtetni akarják az emberekkel a hódítás történetének szörnyűségeit, és ezzel hozzájárulnak a válsághoz. A Mun-kormány pedig a Szöul és Tokió közötti történelmi feszültségek tematizálásával igyekezett maximalizálni a párt szavazatait.
Ez azonban azt jelenti, hogy Junnak belföldön és külföldön is kötéltáncot kell járnia, mivel a konfliktusok érzelmi töltetűek a koreai és japán lakosság egy jó részében.
Jun játszmája
A washingtoni, szöuli és tokiói stratégák abban reménykednek, hogy a Kína, Oroszország és Észak-Korea által érzékelt fenyegetés hatására Dél-Korea és Japán átugorja a történelem árnyékát. Valójában jobbak a közeledés esélyei Junnal, mint egy baloldali elnökkel Szöulban. De a válság és a megbékélési kísérletek körforgása, amely ellentétes a közös biztonsági érdekekkel, még nem szakadt meg.
A belpolitika ismét útjában állhat. Jun borotvavékony különbséggel nyerte meg a választást. Tovább rontja a helyzetet, hogy a dél-koreai parlamentet továbbra is a baloldali Demokrata Párt uralja. Az új elnöknek tehát sikerekre van szüksége, hogy megerősítse még alacsony szinten álló népszerűségét. Kisidának pedig számolnia kell pártja erős jobboldalával, amely nem hajlandó folytatni a bocsánatkérés politikáját.
A Szöul és Tokió közötti súrlódásokat természetesen örömmel figyeli Peking. A kínai kommunista párt szócsöve óvatos bizakodással írta szerkesztőségi állásfoglalásában:
„mindaddig, amíg Dél-Korea továbbra is ragaszkodik független útjához, és saját népe alapvető érdekeiből indul ki, megoldást fog találni. Jun nemrég egy amerikai médiának adott interjújában azt mondta, hogy az Egyesült Államok és Kína közötti folyamatos feszültség egyszerre jelenthet lehetőséget és kockázatot Dél-Korea számára. Kifejtette, hogy Szöulnak megvannak a maga útjai a béke, a közös jólét és a két nagyhatalom együttélésének elérésére. Ha Dél-Korea valóban konstruktív szerepet tud játszani ebben a tekintetben, akkor nemzetközi státusza és imázsa jóval meg fogja előzni Japánt”.
Ajánlat Észak-Koreának
Az új elnök rögtön beiktatási beszédében felszólította Észak-Koreát, hogy mondjon le nukleáris fegyvereiről. Hozzátette, amennyiben Phenjan "valóban elkötelezi magát a teljes atommentesítés folyamata mellett", kész lenne merész tervet előterjeszteni az észak-koreai gazdaság fellendítésére.
Észak-Korea az elmúlt időszakban egyre harciasabb hangnemet ütött meg. Phenjan január óta rekordszámú, 15 rakétakísérletet hajtott végre, ebből kettőt a múlt héten. Szöul és Washington is azt gyanítja, hogy hamarosan újraindítja nukleáris kísérleteit is.
A kamatemelési várakozások erősödése nem jelent jót a kockázatosabb eszközöknek. 
