Az utca forradalma avagy így bukott el a Szuperliga

Úgy érzem, hogy a Szuperliga-összeesküvés el fog bukni ostobasága és kapzsisága miatt

-jósolta Twitter-üzenetében Gary Lineker április 18-án. Ez volt az a nap, amikor tucatnyi európai sztárklub bejelentette: létrehozzák saját, külön bejáratú elitklubjukat, a Szuperligát, és ezáltal gyakorlatilag aláaknázzák az európai futball évtizedek óta fennálló intézményeit.

Az egykori brit sztárcsatár, manapság véleményvezér-szakkomentátor vátesznak bizonyult: a tengerentúli dollármilliárdokkal megtámogatott terv néhány nap alatt kimúlt. Az érintett klubok a népharag láttán nyüszítve, sűrű bocsánatkérések közepette fújtak visszavonulót – többségük alighanem azt is megbánta, hogy egyáltalán eszébe jutott egy ilyen ötlet.

Semmik vagytok nélkülünk - üzenték a Chelsea-szurkolók a londoni klub tulajdonosainak a Szuperliga elleni tüntetésen a klub székháza előtt 2020. április 20-án. EPA/NEIL HALL

De miről szólt valójában a Szuperliga terve? Miért szólt ekkorát, és miért lett a sorsa a teljes megsemmisülés?

Szeretem a focit, de nem vagyok futballszakíró. Nem vágom, hogy ki mennyi gólt stukkolt a múlt szezonban, hogy a 4-4-2 vagy a 3-5-2 az éppen menő felállás, vagy hogy melyik klubvezér mennyi milliárdot pörget a gyűrűsujján.

A terjengős statisztikák egy idő után éppúgy untatnak, mint a hatalmi harcok. Utóbbiaknak úgysem látok a mélyére. Egyik érdekcsoport faragja a másikat, a többi néphülyítés – tisztára, mint a politikában.

Nekem bőven elég, ha elkap egy meccs hangulata, szenvedélye, szépsége – a többi másodlagos.

Na de térjünk vissza a Szuperligára! A hír kétségkívül hatalmasat szólt, szinte minden portál címlapsztoriban hozta, és a szakértőktől kezdve a miniszterelnökökig mindenki belevetette magát a vitába.

Az elitliga terve globális médiahappening lett, még a Covid-válságot is háttérbe szorította.