|
| Légi felvétel a felrobbantott Nagy an-Núri-mecsetről Moszul Óvárosában (MTI/AP/Felipe Dana) |
Montecuccoli régi mondása szerint a háborúhoz három dolog kell, pénz, pénz és pénz. Ha ez talán túlzott leegyszerűsítés is, az biztos, hogy nagyon fontos a szerepe. Az Iszlám Állam elleni harc is mintha akkor vett volna igazán nagy fordulatot, amikor ellenfelei elkezdték elvágni a bevételi forrásaitól, például bombázássokkal számolták fel a finomítókat, az olajat szállító tartálykocsikat. Különösen az oroszok belépésével látszott felgyorsulni a folyamat. Az iraki hadsereg pedig fokozatosan elfoglalta az iraki területeken levő olajkutakat.
Most a szervezet egyre több területet veszít, és egyes becslések szerint bevételeinek 80 százaléka is megszűnhetett. (Erről szóló cikkünk.) A német N-tv.de szerint azonban ez nem jelenti a terrorszervezet végét, az ugyanis felkészült erre az eshetőségre, és „hozzáigazította üzleti modelljét”.
Adók és olaj
A szervezet bevételei eddig az olajon kívül adókból és illetékekből, vállalatoknak adott engedélyekből, műkincsrablásból, emberrablásból és az elmenekült lakosság javainak elkobzásából származtak.
A londoni Chatham House kutatói a szervezet bevételeit havi 80 millió dollárra becsülték 2015 decemberében, ennek mintegy 50 százaléka adókból, 43 százaléka olajból származhatott. Ennek segítségével a világ legpénzesebb terrorszervezete lehetett, és államszerűen működhetett. Most azonban területeinek eltűnésével a szervezet a gazdasági tevékenységét is elrejti („földalattivá” teszi).
Strómanokon keresztül
Az Iszlám Államnak a kutatók szerint a bevételek mellé sok kiadással is számolnia kellett, főleg az egyes frontokon nyílt terepen történő hadviselés költségei voltak magasak, de közigazgatáshoz hasonló és szociális struktúrákat, iskolákat is fenntartottak. Most a bevételekkel együtt a kiadások megszűnőben vannak, és a szervezetnek nagy készpénzkészletei maradtak. Ezeket közvetítőkön (strómanokon) keresztül legális vállalkozásokba fektették. A feltételezések szerint főleg Szíriában és Irakban.
Diplomatákra, mint hírforrásra célozva azt írják, hogy a befektetések sokrétűek, elektronikai vállalkozás, autókereskedő, magánklinika, élelmiszer- és italgyártó is van köztük. A strómanok helyi üzletemberek és törzsfők, akikre az Iszlám Állam eddig is támaszkodhatott. Nem is feltétlenül szunniták, mint az Iszlám Állam, nem kérdezik, honnét jön a rájuk bízott pénz, és mindig pontosan leadják a nyereséget.
|
| Hundi (hawala) utalvány Indiából (Wikimedia Commons) |
Pénzváltó-nagyhatalom lettek
Mivel Irakban és Szíriában egyfajta hadigazdálkodás van, és a készpénz központi szerepet játszik, az Iszlám Állam megszerezte a pénzváltók egy részét. Ez a pénzek feltűnés nélkül nyugati devizákra váltását is lehetővé teszi. Banki átutalások helyett pedig a hawala-rendszert (vagy hewala, hundi) alkalmazzák. Ez a bankrendszeren kívüli, pénzmozgás nélküli vagy azt minimumra csökkentő pénzküldési hálózat, követelés-átruházási, utalványozási rendszernek is nevezhetjük.
A szereplők közötti bizalmon, a résztvevők becsületén alapul, sok országban használják Ázsiában és Észak-Afrikában, állítólag már a 8. század óta. Nemcsak mohamedán területeken, hanem például Indiában is. (Angol nyelvű leírása itt olvasható. Egy előre nyomtatott indiai utalvány képünkön.)
A feltámadáshoz is pénz kell
Félő, hogy a szervezet anyagi forrásainak átmentése lehetővé teszi a szervezet továbbélését és azt is, hogy egyszer még államszerű képződményként is újraéledjen.
25 millió ember sorsa
Újra kéne építeni, stabilizálni kéne, meg kéne erősíteni, kormányozni kellene az iraki városokat, hogy az elmenekült, elüldözött lakosság visszatérhessen. A Bagdad és Damaszkusz között élő 25 millió szunnita muszlim sorsát kéne rendezni. A meglehetősen optimista cikk szerint azonban már vannak erre tervek, és gyűlnek is rá a források az USA által vezetett, 68 országot tömörítő koalíciónál.
(Korábbi cikkeink az Iszlám Állam pénzügyeiről itt>>> és itt>>>.)
Felmérés a körforgásos gazdaság hazai állapotáról. 
