Európai Unió
Kontinensünk politikai megfigyelői borongva figyelik az integráció bukdácsolását. Bill Wirtz luxemburgi elemző szerint „Brüsszel bizalmi válsággal küzd. Nincsen a teljes Unióra kiterjedő válságkezelési program, koordinált tesztelés vagy kutatás. Mi több, az EU intézményei egyszerű nézői lettek a tagállamok közötti civakodásnak, amely az egészségügyi védőeszközök exportjának megakadályozásáról szól. Kiderült, hogy egy valódi válságidőszakban az EU nagyon csekély befolyással rendelkezik.”
Darren McCaffrey, a Euronews politikai szerkesztője szerint az elmúlt hetekben összeomlott a szolidaritás az EU-ban. Megrendült az integrációs szervezet négy szabadsága – azaz az áruk-, szolgáltatások-, a tőke- és a személyek szabad áramlása. A ’Der Spiegel’ szerkesztői szerint „ahelyett, hogy közös megoldások felé mozdulna, kontinensünk balkanizálódik és visszahull a nemzeti megoldásokhoz. Az európaiak még arról sem tudnak közös nevezőre jutni, hogy miképpen vegyék fel a harcot a vírussal.”
Németország
A német belpolitikában érezhető tektonikai mozgásokat idézett elő a koronavírus válság. A polgárok szemében szinte elfeledésre került, hogy egy béna kacsa kancellárjuk van, hogy a kormányzó nagykoalíció partjai siralmas állapotban vannak - szétmarcangolva belső harcok által. A kormánynak most a kezére játszik, hogy - bár az országban is ágyszámleépítések voltak az elmúlt pár évtizedben -, egyelőre a kórházak rendelkeznek szabad kapacitással és a nemzetközi megfigyelőket is elképesztő alacsony halálozási aránnyal büszkélkedhet Németország. A friss felmérések szerint a polgárok 65 százaléka elégedett Merkel válság-menedzselésével.
Ez bizony elvette a levegőt a jobboldali populista AfD-től, most üt vissza az, hogy a párt a közelmúltban folyamatosan „semmittevéssel” és „állami kudarccal” vádolta a kormányt. Az AfD a legújabb közvéleménykutatások szerint 10 százalékra esett, a vezetői elhalkultak – valóban, nehéz szembeszállni azzal, hogy a berlini kormányzat 156 milliárd eurós válságcsomaggal támasztja most meg a gazdaságot.
Olaszország
A világ döbbenten figyeli az olasz adatokat, ennek ellenére a polgárok 71 százaléka pozitívan ítéli meg a Conte kormányzat tevékenységét, a vírus elterjedésének megakadályozására tett drasztikus lépéseit pedig egyenesen 94 százalék pozitívan, avagy nagyon pozitívan ítéli meg. Az EU válságmenedzselését viszont az olaszok csupán harmada tartja kielégítőnek.
A jobboldali populista Salvini itt sem találja igazán a hangját. Bár a járvány elején még „alkalmatlansággal” vádolta a miniszterelnököt, ez nem igazán talált visszhangra. Legújabb felvetése, hogy egy „háborús kormány” álljon föl minden parlamenti párt részvételével, pedig még a jobboldali partnerpártok részéről is elutasításra talál.
Franciaország
Miközben hazánkban mintha a föld nyelte volna el a köztársasági elnököt, Macron elnök március 16-i televíziós üzenetét a kijárási tilalomról 35 millió (!) francia polgár követte a képernyők előtt. Napokkal később a franciák 76 százaléka nyilatkozott úgy, hogy meggyőzőnek találta az elnököt. Ez bizony csillagászati mutató ahhoz képest, hogy Macron támogatottsága az utóbbi hónapokban nemigen tudott kimozdulni a 35 százalékos támogatottsági szintről.
De a napokban egyre inkább kiderült, hogy kormányzat nem készült fel olyan szinten a járványra, mint ahogyan azt akár pár hete is állította, így 600 orvos feljelentette a miniszterelnököt. Az ellenzék érzi a kormányzat gyenge pontjait és már most frontális támadásokat folytat. Ez különösen igaz Le Penre, aki már a 2022-es elnökválasztást tartja szeme előtt.
Az igazságügyi rendszer reformjáról szavaznak az olaszok.
