|
| Jean-Claude Juncker. Forrás: EPA |
Juncker, az EU Bizottság elnöke ma kezdi meg három napos látogatását, pontosabb szólva vezeklését a Nyugat-Balkánon. A testület ezekben a hetekben próbálja levonni a konzekvenciákat abból a kapitális geopolitikai hibából, amelynek keretében 2014-ben hivatalosan is elzárkózott bármifajta EU-bővítéstől 2020-ig, átadva a terepet Moszkva, Ankara, Peking és Rijád erőinek. Pedig ahogyan már többször bizonyította a történelemben, a Balkánnak megvan a képessége, hogy destabilizálja Európát egy regionális válság eredményeképpen.
Nézőpont kérdése
Míg Nyugat-Európa hagyományosan lenézi és ignorálja a térséget, addig a Kreml a Balkánra úgy tekint, mint hagyományosan az orosz érdekszférába tartozó térségre, ezért mindent elkövet, hogy megállítsa a NATO egyre keletebbre nyújtózkodó befolyását. Ellentétben a kemalista elődökkel, Erdogan elnök és iszlamista harcostársai pedig nem egy csődtömegként tekintenek a Balkánra, hanem az oszmán birodalom egy volt erőközpontjára, amely számos vezírt és tábornokot adott a birodalomnak.
A Juncker látogatás már egy új hozzáállás kezdete, amelynek keretében az Európai Bizottság február 6-án közzétett bővítési stratégiájában elképzelhetőnek nevezte Montenegró és Szerbia 2025-ös csatlakozását. De e tekintetben óriási a megosztottság mind Brüsszelben, mind a tagállamok között. A francia Libération által megszólaltatott magas rangú brüsszeli tisztségviselő szerint a Bizottság ugyan azt javasolja, hogy Szerbiát és Montenegrót már 2025-ben vegyék fel, de ez inkább csak jelzésül szolgál. Sokkal valószínűbb, hogy abból csupán 2030-ra lesz bármi is, hiszen a tagállamok nagy többsége ellenzi az újabb csatlakozásokat.
Míg a Visegrádi Négyek a még gyorsabb belépést szorgalmazzák - Magyarország szerint Szerbia 2022-re készen állhat az EU-tagságra -, addig Brüsszel a színfalak mögött azzal érvel, hogy hatalmas a szakadék a jelentkezők által elvégzendő lecke és a jelenlegi állapotuk között. Az uniós diplomaták utalnak a korrupcióra és a szervezett alvilágra, aminek a felszámolását meg kell oldani a belépés előtt. Berlin is vonakodik, éppen a magyar, lengyel, román és bolgár jogállami hiányosságok miatt.
Brüsszel és a történelem
|
| Káncz Csaba |
Az EU nem szeretné importálni a kétoldalú viszályokat sem - Vucic szerb államfő éppen múlt héten beszélt arról, hogy Szerbia lakói nagy valószínűséggel nem fogják elismerni Koszovó teljes körű függetlenségét az európai uniós tagságért cserébe. Brüsszel viszont azzal is tisztában van, hogy nem lehet becsapni az ajtót a Balkán orra előtt, ha nem akarnak politikai robbanást. Ráadásul a nyugat-balkáni országok közötti lévő hatalmas különbségek ellenére célszerű volna mind a hat országot egyszerre fölvenni, hogy később a már bejutottak ne vétózhassák meg szomszédjaik tagságát. Napjainkban például nincs két olyan szomszédos egykori jugoszláv tagállam, amelyek között ne lennének határviták.
Márpedig Brüsszel alapvetően nincsen felkészülve arra a világra, amelyben a geopolitika démonai ilyen brutális erővel térnek vissza. Ahol a balkáni közvéleményt nem a gazdasági növekedés üteme izgatja, hanem a nemzeti büszkeség által hajtott határkérdések. Vannak azért biztató jelek is, mint például a januári barátsági szerződés Bulgária és Macedónia között, holott a két ország hosszú időn keresztül küszködött a kisebbségi kérdésekkel. De ahogyan Magyarország, úgy a Balkán sem lépett túl a múlt század sebein.
Káncz Csaba jegyzete.
