Törökországban a jegybank ezúttal 500 bázispontos emeléssel 40 százalékra vitte fel az ország alapkamatát, így próbálva kezdeni valamit a 61 százalékra ugró inflációval. Az emelés kétszer akkora volt mint amit a piaci elemzők vártak.
Ennek a törökök nem biztos, hogy örülnek a befektetők jó eséllyel igen.
Ez a kompánia komolyan veszi az infláció elleni harcot ezt el kell ismerni
- mondta Timothy Ash, a BlueBay Asset Management elemzője a CNBC beszámolója szerint.
Törökország huzamosabb ideje küzd azzal, hogy a jegybanknak limitált a függetlensége, és a kormányzat meglehetősen erős nyomást gyakorolt eddig a döntéshozatalára. Praktikusan ez azt jelenti, hogy utasításra lazított, miközben az inflációs feltételek alapján épp az ellenkező irányba kellett volna elindulnia.
Ez kell is, a líra éves viszonylatban 35 százalékot, az elmúlt 5 évben 80 százalékot gyengült a dollárral szemben, amire sokáig nem reagált a török monetáris politika. Ennek nem szakmai, hanem politikai okai vannak, látva a török kormányzat befolyását a jegybank működésére.
Az ország több millió menekült ellátásáról is gondoskodik, közben több milliárd dollárnyi bevétele van nem tisztázott forrásokból, jó eséllyel Katarból.
Nekiesni láncfűrésszel
Argentína új elnöke, aki a rendszer láncfűrésszel való szétverésével kampányolt, és nyert, a jegybanknak is nekimenne.
Javier Milei, az ország elnöke alapvető gazdaságpolitikai változásokat ígért a többszörös államcsődön átesett országnak, ahol jelenleg a nehezen kezelhető infláció miatt 133 százalék az alapkamat.
Kérdéses, hogy a nehéz gazdasági helyzetben lévő országban miként zajlik majd le ennek a feszültségnek a rendezése a költségvetési és a jegybanki oldalról.
Vélelmezhető, hogy a piaci befektetőket nem nyugtatja meg, amikor Milei a jegybank felgyújtásáról beszél, miközben 180 százalék feletti áremelkedést próbál megfékezni, lévén ez a dolga. Aligha csapódik le pozitív üzenetként, hogy az elnök így viszonyul a jegybank működéséhez.
A kamatok emelése kétségtelenül korlátokat szab a gazdasági növekedésnek, egyúttal fontos, mert visszafogja a drágulást is, amit végső soron a háztartások fizetnek meg, különösen a kisebb bevételűek.
Magyar utánbaktatás
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) is sokat foglalkozik a növekedés kérdésével, noha az árstabilitásra, praktikusan az infláció mérséklésére kellene koncentrálnia. A kérdésről lapunknak is nyilatkoztak. Mint azt lapunknak kifejtették, az idén várható gazdasági visszaesés és a jövő évben is kétséges növekedés nem jegybanki döntések okán történik.
A gazdasági kormányzat az idei nulla közeli visszaesést követően 2024-ben egy 4 százalékosra tehető visszapattanást vár, és ennek korlátjának tekinti az MNB-t. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a jegybank a legutóbbi mérés szerint 9,9 százalékos infláció ellenére folyamatosan lazít a feltételeken.
Mindebben tétel a jegybank vesztesége, ami belátható időn belül 2000 milliárd forintra fog nőni, ami az államot, vagyis az adófizetőt terheli. A veszteségek kezeléséről szólna az új jegybanktörvény is, amivel a keletkező veszteségeket jogosan el lehet könyvelni, egyben a belátható időhorizontra megnyílik a pénznyomtatás lehetősége.
Ezt az Eurpai Központi Bank rosszalja, de nem tiltja, mivel már más tagállamokban is van hasonló felállás. A törvény a Költségvetési Tanácsnak adna nagyobb hatáskört, erről beszélgettünk Kovács Árpáddal, a testület elnökével.
A konzekvenciákról elmaradás esetében nem egyértelmű a kép. Erről mi is több beszélgetést folytattunk, és sok véleményt hallottunk, dűlőre nem jutottunk.
Ha a török, vagy az argentin példából indulunk ki, abból az következik, hogy a politikailag vezérelt monetáris döntéshozatal visszaüt. Jelenleg rég nem látott konfliktusban működik a gazdasági kormányzat és a jegybank, mindkettőnek mások a céljai.
A tenger alatti villamosvezetket rongálta meg. 
