A legnagyobb jegybankok azt kommunikálják, hogy ráléptek a fékre, az infláció megzabolázása érdekében hozott kamatemeléseknek egyelőre vége, azonban újabb pénzpumpálásra rövidtávon nem számíthatnak a piacok.
A Federal Reserve (Fed) novemberi kamatdöntő ülésén tartotta az 5,5 százalékos felső kamatsávot, és noha Jerome Powell elnök a maginflációs aggodalmak miatt nyitva hagyta a további kamatemelés lehetőségét, ezt a piacok inkább kamatcsökkentési várakozásként kezdték árazni.
Az Európai Központi Bank (EKB) tartja magát a meglévő 4 százalékos kamatszinthez, amivel elérhetőnek tartja 2 százalékos inflációs célját, jelenleg áprilisra áraznak a befektetők egy esetleges 25 bázispontos csökkentést. Ismerve az EKB reakcióidejét, ez ilyen távlatban is túlzónak hat, noha az európai jegybank a Covid idején sokat gyorsított a reakcióidején. Christine Lagarde elnök az EKB esetében is adatfüggő döntéshozatalt ígért, amivel tovább lehet mérsékelni az Eurozóna legutóbb mért 2,9 százalékos összesített inflációs rátáját.
A Bank of England legutóbbi kamatdöntésén 15 éves rekordon tartotta 5,25 százalékos alapkamatát, és a szint változatlanul hagyását prognosztizálta a piacoknak, miközben 2024-ben sem vár érdemi növekedést Nagy-Britannia gazdaságában.
Hasonló jegybanki gondolkodás látszik Svájcban, Új-Zélandon vagy Kanadában is, a skandináv országok esetében is inkább a mostani szintek tartása a valószínűbb huzamosabb távon, mint az a Reuters gyűjtéséből kiderül.
Kirívó esetek
Több eltérő pálya is látható világszerte. Törökország politikailag rövid pórázon tartott jegybankja csak mostanában kezdett szigorítani, fenntartandó a gazdasági növekedéshez kellő likviditásbőséget. Mindezt úgy, hogy az országban a legutóbbi mérés szerint is 61 százalék felett van az infláció.
Oroszország jegybankja is egy méretes emelésre kényszerült nem rég, immár a sokadikra. A napokban egy újabb 15 százalékos kamatemelésről döntöttek, remélve, hogy ez támaszt adhat a sok irányból kikezdett rubelnek. A szankciók okán az orosz fél igyekszik minden megmaradt kereskedelmi partnerével rubelben elszámolni, azonban egyre fogy a világpiaci igény az orosz fizetőeszközre.
A többszöri államcsődön átesett Argentínában 133 százalékos az alapkamat, miután a súlyos és folytatólagos gazdasági bajok miatt közel 140 százalékos az infláció.
Libanonban épp örülni kell a 208 százalékos inflációnak, ami hét hónapos mélypont a Trading Economics gyűjtése szerint. Az országnak nincs érdemben kormánya és jegybanki vezetése sem, a monetáris politika alapvetően abban testesül meg, hogy a dollárt épp mennyiért váltják a fekete piacon.
Japán a másik végleten áll kívül a trenden, lévén az országban hagyományosan alacsony az infláció, ennek megfelelően a jegybank is csak vonakodva szigorít. A Bank of Japan most 2 százalékot meghaladó inflációt prognosztizál éves szinten, de legutóbbi kamatdöntésén sem nyúlt a rendkívül laza monetáris kondíciókhoz. Az amúgy is hektikus befektetői piacok továbbra sem kedvelik ezt a logikát, a jen idén 33 éves mélypontra is gyengült.
Itthon küzd az MNB
Magyarország az európai összképből is kilóg, mivel itt a Magyar Nemzeti Bank egy rekorder inflációs szintet igyekszik lenyomni, miközben fontos szempont a gazdaság működésének fenntartása is.
Legutóbb a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 12,2 százalékos éves alapon mért inflációs rátáról számolt be, ami egy hónappal korábban még meghaladta a 16 százalékot. Ez bőven felette van a jegybank 3 százalékos céljának, amit viszont elsősorban a korábbi túlfűtöttségből adódó bázishatások miatt jövőre már a célérték, illetve az ahhoz szabott plusz-mínusz egyszázalékos tűréssávon belülre vár 2024-re.
Mint arról szakértőkkel beszélgettünk, a mostani szint nem indokolná önmagában a méretes kamatcsökkentést, amivel legutóbbi kamatdöntésén 12,25 százalékra vitte le a rátát a monetáris tanács, de ebbe már beleszámították az infláció várható csökkenését is.
A jegybank pozitív reálkamatot akar, a mostani szint viszont káros a gazdaságra nézve, és nem utolsósorban jelentősen megnöveli a jegybank kitettségét is, amit épp törvényben próbál megoldani a parlament. Magyarországon, mint a fejlett gazdaságokban, azt ígérik, készek bármilyen korrekcióra a beérkező gazdasági adatok függvényében.
Arról, hogy ez mivel jár a háztartási befektetőkre nézve, a Hét Videójában beszélgettünk:
A Nézőpont szerint a Tisza 40 százalékon áll. 
