Fontos üzenetet osztott meg a pénzpiacokkal a Federal Reserve. Az Egyesült Államok jegybankja bejelentette, hogy nincs kedve a továbbiakban kamatot emelni, de azt is, hogy a kamatcsökkentésről is huzamosabb ideig le lehet mondani.

A Fed kommunikációjával harmonizálva az Európai Központi Bank is azt közvetíti, hogy az Európában hagyományosan lemaradásban lévő monetáris politika is adatvezérelt

vagyis, majd reagálnak arra, ami lesz.

Mi a gond?

Amit a jegybankok tesznek és kommunikálnak, abban aligha kikezdhető, hogy ezzel a jelenlegi inflációs és recessziós közegben az árstabilitást igyekeznek biztosítani, ez elsődleges feladatuk.

Az infláció kordába szedésének viszont az a velejárója, hogy a magas kamatszintek visszafogják a hitelkeresletet, a gazdasági növekedést, és az ezzel járó állami adóbevételeket.

A Fed bejelentése arról, hogy még tovább fog restriktív politikát gyakorolni, erősíti a dollárt, ami egyben könnyen az olajár drágulását, vagy legalábbis a mostani árszintek fennmaradását jelenti.

Mindez egyben azzal is jár, hogy drága marad minden, aminek a szállításához és az előállításához üzemanyag kell.

Ez kevés kivétellel a nagybetűs mindent jelenti.

Gyomrost adni a drágulásnak

Az államnak és szerveinek, amennyiben növekedést akarnak látni a gazdaságban, elsődleges érdeke az infláció visszafogása.

A legegyszerűbb megfejtés erre a meglévő növekedés visszafogása. A Fed mostani bejelentése arról, hogy a kamatok csökkenése belátható időn belül kizárható, ezzel jár.

De nem kell ennyire messzire menni. Amikor a magyar kormány azt kommunikálja, hogy erre az évre le lehet mondani a növekedésről, az ugyanebbe az irányba mutat.

Szemben a monetáris és a fiskális politika

Sok szempontból a jelenlegi helyzet is közgazdasági rendellenességek sorával jár. Miközben visszaesik a gazdaság, magas az infláció, irgalmatlan mennyiségű pénz van a globális gazdaságban, amit nem költenek el, és a fejlett világban, így Magyarországon is megmarad a teljes foglalkoztatottság.

A helyzet megint felveti a régi dilemmát, hogy a költségvetésnek és a jegybanki politikának kéz a kézben kell-e járnia, vagy épp az-e az érték, hogy ellenpólusai egymásnak.

Törökországban közvetlen elnöki befolyás alatt működik a jegybank, ami akkor is lazított a növekedés elérése végett, amikor már irgalmatlan magaslatokba ugrott az infláció. Ott korrekció történt, de a piac abból indul ki, ami történt addig, így már be vannak kalkulálva az újabb váltások a jegybanki vezetésre nézve, és ennek megfelelően a líra árfolyamában.

Hazai pofonok

A költségvetési és monetáris érdekek és kötelezettségek itthon is kiéleződtek.

Erőteljes feszültség látszik a jegybank és a gazdasági kormányzat munkájában, ami a személyeskedéstől se mentes.

A jegybank legutóbbi kamatdöntésén bejelentette, hogy eszköztárát a 13 százalékos alapkamathoz igazítja, és ezt a szintet tartani is fogja. Ezt elemzők vitatják, lévén a ráta túl magasnak tűnik, napirenden van a korábbiakból kiindulva egy további lazítás.

Közben a kormányzat önkéntes kamatstopot vezet be, illetve invitálja a részvételre a bankszektort a célzott adóik csökkenése érdekében. Teszi mindezt azért ilyen formában, mert amúgy korlátozná intézményi szinten a jegybanki függetlenséget.

Újrarendeződés, mérsékelt növekedés

Az infláció vs növekedés dilemma sok fejtörést fog okozni itthon és globálisan a közeljövőben.

Azzal lehet számolni, hogy a jegybankok igyekeznek a pénzbőséget korlátozni, és látszólag a vállalatok és a háztartások is félnek nagyban költeni abból a pénzből, ami eleve náluk van.

Magyarországon az idei negatívba való esés után jövőre, és a további években is 4 százalékos növekedést vár a kormány. Kérdéses ennek a struktúrája, és kivitelezése.