Mostanában nem lehet egyszerű amerikai elnöknek lenni, hiszen kihívások jócskán akadnak: csak hogy a legfontosabb belföldi nehézséget említsük; Biden feje az elmúlt hónapokban már kevésbé fájhat az infláció alakulása miatt, mivel az szépen lassan, de csökkenésnek indult, de a társadalmat jelentősen megviselte a tavalyi év ezen időszakában tapasztalt 7-8 százalékos kiugrás. Ekkor pedig még olyan évtizedes megoldatlan kérdésekről még nem is beszéltünk, mint akár a szisztematikus egyenlőtlenségek, a reprodukciós jogok, vagy a bevándorlás.
Nem könnyíti a helyzetet az sem, hogy az orosz-ukrán háború után Gázában is fellángolt a konfliktus; és míg az Egyesült Államok hagyományosan Izrael egyik legjelentősebb szövetségese, Gáza bombázását és a rengeteg civil áldozatot egyre kevésbé nézi jó szemmel az amerikai társadalom egy jelentős hányada.
Az izraeli offenzíva támogatottsága különösen alacsony a hagyományosan a demokraták felé húzó, így Biden számára létfontosságú fiatalabb generáció körében, az NBC november közepén készített kutatása arra az eredményre jutott, hogy a 18-34 évesek között mindössze 26 százalék volt pozitív véleménnyel Izraelről, míg a 65 év felettiek körében ez 64 százalék volt. A Hamász október 7-i támadására adott izraeli válaszcsapás a fiatalok 31 százaléka szerint volt indokolt, míg 42 százalék úgy vélte, hogy az IDF túl messzire ment – az idősebbek körében ugyanez 61, illetve 22 százalék volt.
Mennyire van bajban az elnök?
Joe Bidennek tehát kevesebb mint 12 hónapja maradt kialakítani egy olyan kampánystratégiát, amely választ talál a kihívásokra, és megőrzi szavazóit. Nézzük, hogyan sikerült mindez elődjeinek!
Az a közvélemény-kutatók adatait aggregáló FiveThirtyEight számainak felhasználásával készült grafikonunkon is látszik, hogy Biden nem sok okot kapott az örömre decemberben: elnökségének 1049. napján (ez esetében 2023. december 4. volt – ezek cikkünk írásakor a legfrissebb rendelkezésre álló adatok) megítélése rosszabb, mint általunk vizsgált hat elődjének bármelyikének. Akár úgy is mondhatnák, hogy innen szép nyerni.
Biden kontra Trump
Politikájuk éles különbözősége, elnökségük időbeli közelsége, valamint amiatt, hogy minden bizonnyal az újraválasztásért küzdő demokrata vezető kihívóját is Donald Trumpnak fogják hívni, elsőre mindenki Trumphoz hasonlítja Biden elnökségét, így mi is ezt tesszük most. Donald Trump elnökségének 1049. napja szintén december 4-re esett, amelyben egyébként semmi meglepő sincsen, hiszen az amerikai elnököket hagyományosan január 20-án iktatják be.
De mit csinált ekkortájt Trump? Nos, feltehetőleg éppen azzal volt elfoglalva, hogy a képviselőházi demokraták ekkor próbálkoztak először azzal, hogy jogilag felelősségre vonassák az elnököt. A Nancy Pelosi házelnök által felterjesztett indítvány szerint Trump katonai segélyek visszatartásával próbált nyomást gyakorolni a frissen megválasztott Volodimir Zelenszkijre azért, hogy vizsgálja ki és adjon információkat arról, milyen körülmények között kapott állást Joe Biden fia, Hunter Biden az azóta megszűnt ukrán energetikai holding, a Burisma kötelékében. A Trump elleni vád többek között hatalommal való visszaélés, és a kongresszus akadályozása volt.
Bár a botrány rendkívül zajosra sikeredett, érdemi következménye Trump megítélésére nézve nem volt, a republikánus elnök támogatottsága a 40 százalék körüli sávban mozgott ciklusa végéig.
Akkor most minden veszve van?
Ahogy azt a fentebbi példa is mutatja, Biden egyáltalán nincsen könnyű helyzetben, hiszen megítélése jelenleg rosszabb, mint a saját elnöksége alatt ezen időszakban már jogi ügyekkel küszködő Donald Trumpé; az idő pedig vészesen fogy, és 2024. november 5-én az Egyesült Államokban minden bizonnyal elnökválasztást fognak rendezni.
Azt azonban a teljesség kedvéért fontos megemlíteni, hogy bár sok minden szól Biden ellen, azért túlzás lenne az őt minden bizonnyal kihívó Trumpnak már most odaadni a királyság kulcsát. A CNN cikkében három velős indokot is felsorakoztatott amellett, hogy miért túl korai temetni a demokrata újraválasztási reményeket.
1. Joe Biden még így is a legnagyobb esélyes a demokratáknál
Tömören összefoglalva: Biden elnökként népszerűtlen, jelöltként azonban szupersztár, aki a legszerényebb becslések szerint is a párton belüli szavazók több mint 60 százalékának támogatottságát élvezi. Ez összehasonlíthatatlanul jobb eredmény, mint a szintén demokrata színekben indulni vágyó Marianne Williamson által felmutatott 10 százalék körüli támogatottság, vagy a korábban szintén kékként feltűnő, majd azóta magát független jelöltté átkalibráló Robert Kennedy Jr. által felmutatott 20 százalék.
2. A jogi eljárás egyelőre még nem okoz károkat
Talán kimondható, hogy Hunter Biden politikai szempontból egy rémálom édesapjának, hiszen ahogy arról mi is írtunk, az ifjabb Biden kulcsszereplője a kongresszusi republikánusok vizsgálatának, amely arra irányul, hogy milyen körülmények között jutottak a Biden család tagjai - iratok tanúsága szerint - több mint 20 millió dollárhoz külföldi vállalkozásoktól, így Ukrajnából is.
A közvélemény-kutatások szerint a szavazók jelentős része úgy gondolja, hogy Biden valami helytelent tett fiai üzleti ügyeivel kapcsolatban, míg 40 százalék törvénysértéssel vádolja az elnököt, azonban egyelőre a többség (52 százalék) nem akarja eltávolítani a hatalomból – azaz most a republikánusokra vár a feladat, hogy meggyőzzék erről az amerikaiakat.
3. A gazdaság helyzete talán mégsem számít sokat
A választók a gazdaság helyzetét nevezték meg az egyik legnagyobb problémának a felmérések során, és döntő többségük nem támogatja Biden gazdaságpolitikáját sem. A Gallup kutatása szerint azonban az amerikaiak jellemzően a gazdaságot nevezik meg a legfontosabb kérdésnek a választások előtt – sőt, a kutatás arra az eredményre jutott, hogy most kevesebb választó (31 százalék) gondolja úgy, hogy ez a kulcsprobléma, mint átlagban tették azt a korábbi választások előtt (nagyjából 40 százalék).
Ellentámadásokat és oroszországi akciókat jelentett be Drapatij. 
