Egy lépésre vagyunk a NATO-Oroszország háborútól

Moszkva gúnyosan és sértegetéssel fogadta  Németország szerdai ígéretét Leopard 2 tankok küldéséről Ukrajnába. Mindezt munícióként használva fel saját állításához, miszerint Oroszország szélesebb körű háborút vív a Nyugat által támogatott nácik ellen.

Oroszország németországi nagykövetségének közleménye szerint Berlin „rendkívül veszélyes” döntést hozott, amely „a konfrontáció új szintjéhez vezet”.

Az Abrams tankok fenntartása

Ezzel egyidőben Joe Biden elnök bejelentette, hogy az Egyesült Államok 31 darab M1 Abrams nehéz harckocsit küld Ukrajnába. Biden bejelentésének jelentősége kevésbé a tankok harctéri hatása, mint inkább a bevetésük következménye.

A turbina-meghajtású Abrams tankokhoz ugyanis hatalmas logisztikai hálózatra lesz szükség Ukrajnán belül, amely nagyszámú amerikai vállalkozót vesz majd igénybe.

Közvetlenül Biden bejelentését követően az MSNBC-n megjelenő Barry McCaffrey, visszavonult négy csillagos tábornok tett egy megjegyzést, miszerint „Természetesen az ukránok polgári vállalkozók támogatásával fenntarthatják ezeket az Abramsokat.”

Amerika hatalmas, M1 Abrams tankokból álló flottáját polgári vállalkozók szolgálják ki a hadsereg bázisain szerte a világon, és ezek a polgári vállalkozók általában speciális ismeretekkel és készségekkel rendelkező amerikaiak, beleértve a General Dynamics és más nagyobb fegyvergyártók közvetlen alkalmazottjait. Az Abrams, a hadsereg legösszetettebb járműve körülbelül nyolc munkaóra karbantartást igényel minden üzemóránként.

A Washington Post megmagyarázza, hogy az Egyesült Államok hadserege miért vonakodott tavaly az Abrams tank küldésétől:

„Egy magas rangú amerikai védelmi tisztviselő szerint (...) az Egyesült Államok számára nehéz fenntartani az Abrams tankokat és azok kifinomult turbinás motorját. (...) Az ukránok számára – mondta a tisztviselő – ez lehetetlen lenne.”

A NATO-országok több ezer polgári karbantartóját telepítik tehát Ukrajnába, miközben hatalmas ellátási láncokat hoznak létre a gépek üzemben tartásához szükséges speciális csúcstechnológiás, precíziós alkatrészekhez, amelyek több száz kilométerre nyúlnak el a keleti fronttól Lengyelországon keresztül USA németországi bázisaiig.

Márpedig ezek az utánpótlási vonalak és az amerikai személyzet óhatatlanul orosz támadások célpontjai lesznek.

Már a nyakunkon az F-16-osok

A szerdai bejelentést Kijev újabb követelései kísérték F-16-os és más negyedik generációs NATO-vadászgépek küldésére. A Politico több mint fél tucat nyugati katonai tisztviselővel és diplomatával folytatott beszélgetései megerősítik, hogy Ukrajna sugárhajtású vadászgépekkel való ellátásáról már folyik a belső vita, amelyet ukrán tisztviselők szorgalmaznak a balti államok támogatásával.

És ez a kérés valószínűleg még vitatottabb lesz, mint a harckocsik szállítása körüli perpatvar. Európában ugyanis több kormány esetében nagy a félelem az eszkalációtól.

De a NATO-vadászgépek szállításának tervei előrehaladott állapotban vannak. A Financial Times arról számol be, hogy a Lockheed Martin már növelte az F-16-os vadászgépek gyártását, hogy kompenzálja azokat az országokat, amelyek Ukrajnába tervezik átszállításukat.

A vállalat „F-16-osok gyártását fogja felfuttatni Greenville-ben [Dél-Karolina], hogy eljusson arra a helyre, ahol képesek leszünk ezeket pótolni” – mondta Frank St. John, a Lockheed Martin üzemeltetési igazgatója.

Proxiháború versus nyílt háború

Tavaly márciusban Biden megígérte a nyilvánosságnak, hogy az Egyesült Államok nem küld „támadó felszerelést” és „tankokat” Ukrajnába, mert ez kiválthatja a „harmadik világháborút”. Ha szó szerint vesszük Biden kijelentését, akkor a tankok Ukrajnába küldése valójában egy döntés a harmadik világháború megkezdéséről.

Veszélyesen vékonyodik tehát a határ a proxiháború és a közvetlen ukrajnai háború között.

Amellett, hogy az USA és egyes NATO-partnerei öntik a támadó fegyvereket Ukrajnába, Washington kiterjedt katonai hírszerzést is biztosít Kijevnek az orosz haderők bevetésével kapcsolatban.

Ez a hírszerzés segítette hozzá az ukrán erőket olyan lenyűgöző hadi sikerekhez, mint egy orosz csapatszállító repülőgép lelövését a konfliktus kezdetén, több orosz tábornok meggyilkolását és a „Moszkva” - a Fekete-tengeri Flotta zászlóshajójának - elsüllyesztését. Arról is hiteles jelentések szólnak, hogy az Egyesült Államok különleges hadműveleti erői jelenleg Ukrajnában tevékenykednek.

Egyre hangosabbak és dühösebbek tehát az orosz tiltakozások az Egyesült Államok, illetve a NATO akcióiról. És egyre nagyobb a veszélye annak, hogy a jelenlegi proxiháború egy szörnyűségben tetőzhet: egy közvetlen háborúban Oroszország és a NATO között.