|
| Fotó: MTI/AP/Pétrosz Karadjiász |
Amíg a meghosszabbított második mentőcsomagot tárgyalták, még úgy-ahogy megvolt mindenkiben a hajlandóság, hogy fizessen, bár a német politikai körök már akkor is megosztottak voltak. Ez azonban érthető, miután Németország viseli a költségek legnagyobb részét. A végére azonban mindenki látta, hogy Ciprasz görög miniszterelnök lóvá teszi őket, hagyja kifutni a mentőprogramot és népszavazást ír ki, ekkor sokan megelégelték a dolgot, és úgy döntöttek, egy ilyen renitensnek nem adnának többet.
Az ellenzők
Így először az eurózónán belül alakult ki két tábor. A legfőbb tényező, Németország egyértelműen a szigorúakhoz pártolt, miután Angela Merkel is belátta, hogy a szimpla jóindulat kevés egy olyan partnerrel szemben, aki ezzel visszaél. Ezzel el is dőlt, hogy a görög kormány rendkívül szigorú feltételekre számíthat a továbbiakban, hisz Németország nélkül nincs semmilyen program.
Németország mellé felsorakozott a hasonló fejlettségű Ausztria, Hollandia és Finnország. Ugyancsak betelt a pohár Szlovákia, Litvánia és Lettország esetében, teljesen érthetően: ezek az országok fegyelmezett gazdaságpolitikával érték el, hogy az eurózónába kerülhessenek, ugyanakkor mint az egykori keleti tömb tagjainak, életszínvonaluk még jóval a görög alatt van, miközben gazdasági teljesítményük már eléri a görög szintet.
A támogatók
Érdekes módon a harmadik balti állam, Észtország nem osztotta véleményüket. Ennek csak találgatni lehet az okát. Kétségkívül az ország csak egymillió lakosú, tehát viszonylag kis összeg jut rá a görög csomagból, ugyanakkor életszínvonala a legmagasabb a balti országok közül. Talán az orosz fenyegetést is ők érzik a legnagyobbnak, így összességében több áldozatot hoznának Európa és az eurózóna stabilitásáért.
A Görögországot mindenképp az eurózónában tartani szándékozók ugyanakkor döntően a délebbi tagállamok. Portugália, Spanyolország és Olaszország helyzete annyiban érthető, hogy ha sokkal kisebb mértékben is, de a göröghöz hasonló gazdasági és politikai helyzetben vannak. Ugyan stabilizálták magukat a saját programjaikkal, de megmaradt a viszonylag magas munkanélküliség és az ugyancsak magas adósságállomány. Az eurózóna esetleges szétesése nekik óriási életszínvonal esést okozna, ugyanakkor ők is félnek a náluk felbukkanó szélsőséges, Sziriza-szerű politikai erőktől.
A mérleg nyelve
A legérdekesebb azonban Franciaország esete, amely egyrészt az eurózóna második legnagyobb gazdasága, meglehetősen fejlett is, ugyanakkor küzd a mediterrán országokra jellemző gondokkal is. Mondhatni egyszerre északi is meg déli is (kétségkívül földrajzilag is a kettő között van). Ebből a kettősségből meríti az ország elnöke, Hollande azt a súlyos felelősségérzetet, amellyel mindenáron megoldást szeretne találni Európa problémáira.
A franciák ezért elkeseredetten küzdöttek a tárgyalások továbbvitele, a Grexit mindenáron való elkerülése mellett. Azt persze ők is belátták, hogy a bizalom elfogyott, szigorúságra van szükség, és talán jól is jött nekik, hogy a szigort az északiak magukra vállalták. A francia elszántságot az is növelhette, hogy a kormány jól láthatóan retteg a szélsőjobbtól, az újabb Le Pen generációtól. Nem szabad elfelejteni, hogy nem is olyan rég volt olyan elnökválasztás, ahol a Le Pen „nagypapa” ijesztően közel volt az elnöki székhez. A görög ügyben talán könnyebbséget jelentett volna, ha Sarkozy elnök még egy ciklust kitölthet, ő most valószínűleg nagy határozottsággal, a jobboldallal a háta mögött tudott volna fellépni.
A külső héj
Végül nézzük, mi zajlik az eurózónán kívül. Nagy-Britannia mereven elzárkózik a görögök támogatásától, teljesen érthetően. Ott most EU ellenes a politikai kurzus, és a görög ügy kifejezetten jól jön nekik érveik alátámasztásához. A másik harsány ellenző Csehország, ők is megtagadják a fizetést. Ez megintcsak teljesen logikus: Csehország nem élvezi az eurózóna előnyeit, miért vállajon részt a terheiből? Ráadásul ugyanolyan fegyelmezett, stabil országról van szó, mint német és orsztrák szomszédai, vagy a vele még nemrég egy országot alkotó Szlovákia.
A lengyelek helyzete egész más. Miután korábbi miniszterelnökük, Donald Tusk hozta létre tulajdonképpen a megegyezést, miután addig nem engedte el a feleket, amíg nem találnak megoldást, így országa nem fordíthat annak hátat. Hazánk még nem nyilatkozott, bár múlt héten a miniszterelnök szolidaritását fejezte ki a görögökkel.
A kérdés ugyanakkor még nyitott, hisz megvan a megegyezés, de csak arról, hogy lesz mentőprogram. Hogy az ehhez szükséges töméntelen pénzt ki és milyen forrásból adja össze, az még nyitott kérdés
Szerinte az európai védelem megerősítésének stratégiája nem jelentheti az Ukrajnának szánt fegyverszállítások és pénzügyi támogatások bújtatott növelését. 
