Elkaszálhatja bíróság a törvénymódosítást, amivel elüldözték a CEU-t

2017 áprilisában tízezrek tüntettek a CEU-t ellehetetlenítő törvény ellen - hiába. MTI Fotó: Balogh Zoltán

A csütörtöki főtanácsnoki indítvány közzététele után megnőtt az esélye annak, hogy az Európai Bíróság elkaszálja a magyar felsőoktatási törvény módosítását, ami végül a nemzetközi tiltakozás ellenére a CEU Budapestről Bécsbe való áttelepüléséhez vezetett. Ez akkor is igaz, ha a taláros testületet semmi sem kötelezi a főtanácsnoki vélemény figyelembevételére. A mindennapi gyakorlatban azonban a bírák csak ritkán jutnak a főtanácsnoki véleménnyel ellentétes következtetésre.

Juliane Kokott főtanácsos csütörtökön azt javasolta a luxembourgi székhelyű bíróságnak, hogy adjon helyt az Európai Bizottság keresetének annak kimondásával, hogy Magyarország az uniós jogot és a WTO szabályait is megsértette a felsőoktatási törvény módosítása során. A főtanácsnok megítélése szerint ugyanis nem támaszthatott volna eltérő követelményeket a külföldi és a belföldi felsőoktatási intézmények működése elé.

Emlékezetes, hogy 2017-ben úgy módosították a magyar jogszabályt, hogy az Európai Gazdasági Térségen kívüli államok felsőoktatási intézményei csak akkor működhetnek Magyarországon, ha a fogadó ország és a származási államuk között nemzetközi szerződés áll fenn. Ezenkívül valamennyi külföldi felsőoktatási intézménynek, amely Magyarországon felsőoktatási képzést kíván nyújtani, a származási államában is nyújtania kell ilyen képzést.

Mivel végül a CEU nem felelt meg egyedüliként ezeknek a feltételeknek, az egyetem végül „vette a kalapját” és elköltözött Bécsbe, miután amerikai diploma kiadására már nem lesz lehetősége Magyarországon.

A főtanácsnok szerint mindenekelőtt a származási állammal kötött nemzetközi szerződésre vonatkozó követelmény a szolgáltatások kereskedelméről szóló általános (GATS) egyezmény által biztosított nemzeti elbánás elvébe ütközik. Annak értelmében ugyanis egyenlő bánásmódban kell részesíteni a külföldi és a belföldi szolgáltatókat. Ha ezt az egyezményt a Kereskedelmi Világszervezet (WTO)  keretében is kötötték, mivel az EU jóváhagyta, így az uniós jog részévé vált. Ezáltal Kokott értelmezése szerint Magyarország is kötelezettséget vállalt az egyenlő bánásmód biztosítására, és a tárgyalások, valamint az elfogadás során nem jelzett fenntartásokat. Ezért – így a főtanácsnok – az új követelmény nem igazolható, és végsősoron engedélyezési fenntartást eredményez.

Gyévai Zoltán, Brüsszel

De Kokott úgy látja, hogy a szerződésre vonatkozó követelmény az Európai Unió Alapjogi Chartáját is sérti, mert aránytalanul korlátozza az oktatási intézmények alapításának és működtetésének szabadságát, valamint a tudomány szabadságát. A felsőoktatás terén Magyarország kötve van az uniós alapjogokhoz, amennyiben – mint a CEU ügyében is – az Unió nemzetközi jogi kötelezettségeit hajtja végre. Az eredetileg Magyarország által a GATS keretében vállalt kötelezettségek ugyanis az Unióra szálltak át.

Emellett a származási országban folytatott tényleges oktatási tevékenység fennállására vonatkozó második követelmény (ez valamennyi külföldi felsőoktatási intézményre – tehát a más EU-tagállambeli vagy EGT-állambeli felsőoktatási intézményekre is vonatkozik), Kokott főtanácsnok szerint hátrányosan megkülönböztető, illetve aránytalan jellege miatt sérti a letelepedés szabadságát, a szolgáltatási irányelvet, az Alapjogi Chartát (az oktatási intézmények alapításának és működtetésének szabadságát, valamint a tudomány szabadságát), továbbá a GATS- egyezményben előírt egyenlő bánásmód elvét.

A letelepedés szabadsága a főtanácsnok értelmezése szerint magában foglalja a gazdasági szereplők azon jogát is, hogy tevékenységüket kizárólag másik tagállamban gyakorolják.

A kereset ügyében már csak az ítélet maradt hátra, aminek ideje még nem ismert.