A héten lejár Donald Trump Oroszországnak intézett ultimátuma. Mint tudjuk, az amerikai elnök július közepén még 50 napot adott az oroszoknak, hogy valamiféle békemegállapodást kössenek Ukrajnával, de a határidőt a hónap végén hirtelen lerövidítette, az akkor megszabott 12 nap pedig augusztus 8-án, pénteken jár le.
Sok előrelépés pedig nem történt, noha Putyin beszélt arról, hogy hajlandó lenne személyesen Zelenszkijjel is tárgyalni, ha előtte megfelelően „előkészítik a terepet” (értsd: Zelenszkij beleegyezik a számára elfogadhatatlan feltételekbe). Trump sem mondott igazából semmi konkrétumot arról, hogy pontosan mi is fog történni, ha lejár az ulitmátum. Minden eddiginél hatékonyabb szankciókról ugyan beszélt, és Indiát már napok óta fenyegeti az orosz energiahordozók és fegyverek vásárlása miatt kivetett büntetővámmal, de a részletek homályosak. Zelenszkij és Trump kedden „eredményes” telefonbeszélgetést folytatott egymással, amelynek során az Oroszország elleni további szankciókról is szó volt, de erről sem tudhatunk egyelőre közelebbit.
Nyerésben vannak?
Konkrétumnak legfeljebb azt nevezhettük keddig, hogy az amerikai elnök két különmegbízottja a két háborúzó fővárosba utazik még az ultimátum lejárta előtt: Keith Kellog Kijevben, Steve Witkoff pedig Moszkvában fog tárgyalni.
Közben a források és a szakértők nagyjából egybehangzóan állítják, hogy Putyin egyelőre nem akar leállni. Az orosz elnök továbbra is legalább az illegálisan Oroszországhoz csatolt négy ukrán régió – és persze a korábban megszállt Krím – meghódításának elismerését, Ukrajna semlegességét és leszerelését, valamint az ukrán kormányzat „nácitlanítását” (azaz oroszbarát bábkormányra cserélését) akarja elérni.
És úgy érzi, erre jó esélye is van. Tény, hogy Ukrajna 2025-ben eddig nem látott ütemben vesztett területeket, és ugyan az orosz veszteségek borzalmasak, éppenséggel valamelyest csökkenni látszanak az utóbbi hetekben, az orosz haderő pedig ezt a szintet még fenn tudja tartani. Az orosz vezérkar egyes források szerint egyenesen azt ígérte az elnöknek, hogy az ukrán frontvonal néhány hónapon belül összeomolhat.
Az orosz elnök pedig különösebben nem tart az újabb szankcióktól. Bár a gazdaság már orosz illetékesek szerint sincs túl jó állapotban, Putyin nyilvánvalóan úgy véli, hogy az eddigi szankciókhoz képest az újabb intézkedések nem lesznek annyival pusztítóbbak, hogy Oroszország ne tudná folytatni a háborút, legalább addig, amíg Ukrajna meg nem törik.
Tűzszünet a levegőben
Ennek fényében különösen érdekes, hogy a Bloomberg forrásai szerint az oroszok „légi tűzszünetet” ajánlanának fel Ukrajnának. Ez mindkét oldalon felfüggesztené a hátország elleni nagy hatótávolságú drónokkal és rakétákkal végrehajtott csapásokat (de a frontvonal közelében továbbra is engednék drónok, bombák és rakéták bevetését).
Senki sem vitatja, hogy az orosz drónok az elmúlt hónapokban egyre nagyobb gondokat okoznak az ukrán légvédelemnek, és a trendek sem Ukrajnának kedveznek. Az oroszok jelentősen fel tudták futtatni az iráni Sahed, illetve az annak alapján gyártott drónjaik termelését, az újabb fejlesztések pedig nehezebben kivédhetővé és nagyobb pusztításra is képessé tették ezeket az eszközöket. Miért tenné tehát önként le egyik leghatékonyabb fegyverét Oroszország önként?
Egy feltételezést rögtön vessünk is el: Vlagyimir Putyint semmiképpen sem az ukrán polgári lakosság szenvedéseinek enyhítése mozgatja. Akármit is mondanak esetleg az orosz illetékesek, ez soha nem volt szempont az orosz haderőnek, sőt nyilvánvalóan az ukrán vezetéssel szembeni nyomásgyakorló eszközként kezelik a sokasodó civil áldozatokat, valamint a polgári infrastruktúra elleni csapásokat.
Akkor tehát az marad, hogy ez a légi tűzszünet valamilyen formában Oroszország érdekét szolgálná. De vajon miért? Ha logikuson végiggondoljuk a dolgokat, akkor felmerül néhány lehetőség.
Fotó: Wikimedia
Az első kézenfekvő feltételezés, hogy – mint Putyin esetében már annyiszor – egyszerű időhúzásról van szó. A felvetés jól hangzik, lehet róla tárgyalgatni, haladékot szerezni vele, aztán majd szép lassan kiderül, hogy nem sikerül megállapodni. Ennek egy további verziója, hogy meg is kötnek valamilyen megállapodást, aztán az gyorsan összeomlik, miközben mindkét fél a másikat vádolja a felrúgásával. (Minősített eset: az oroszok egy „hamis zászlós” műveletben kilőnek saját hátországukra néhány drónt – ki tudná teljes biztonsággal leellenőrizni, honnan is érkeztek?) Ezután vissza lehet állni az egymásra mutogatás, a felelősség elkenése és az álhírek ciklusába, ami tökéletesen megfelel az oroszoknak, amíg úgy érzik, nyerésben vannak. A legjobb forgatókönyv orosz szempontból, ha esetleg Trump széttárja a kezét, hogy tessék, én megpróbáltam, de ezekkel nem lehet mit kezdeni, játsszátok le egymás között, én megyek, és tovább tervezgetem Grönland elfoglalását vagy a szélenergia betiltását.
Ajándék Trumpnak – vagy saját maguknak?
De tegyük fel, hogy az oroszok tényleg komolyan gondolják ezt a felvetést. Akkor milyen okuk lehet erre? A legkézenfekvőbb magyarázat ebben az esetben is az, hogy az amerikai elnököt próbálják meg ily módon leszerelni.
„Trumpnak kell valamilyen ’ajándék’, egy engedmény Oroszország részéről. Egy légi tűzszünet ilyen ajándék lehetne”
– mondta a Bloombergnek Szergej Markov, egy Kremlhez közel álló politikai tanácsadó.
Ez viszont két dolgot is jelent. Egyrészt – bármit is mondanak az oroszok – tartanak az esetleges további szankcióktól. Például az orosz olajexport bevételei ugyan csökkentek az elmúlt időszakban, de még mindig nagyon fontos bevételi forrásai az orosz gazdaságnak. Indiát ugyan egyelőre látszólag nem törték meg Trump fenyegetései, de azért olyan hírek is érkeztek, hogy az indiai finomítók „ideiglenesen” leállították az orosz olaj vásárlását. Lehetséges volna, hogy a háttérben Moszkva olyan jelzéseket kapott Indiától, esetleg Kínától, ne adj' isten még Magyarországtól is, hogy 100-500 százalékos büntetővámok fenyegetésének árnyékában inkább mégsem vennének több orosz olajat?
Vagy nem is amerikai szankcióktól, hanem amerikai fegyverektől tartanak az oroszok? Emlékezhetünk, hogy Trump és Zelenszkij tárgyalásain felmerült, hogy le tudnának-e csapni az ukránok Moszkvára vagy Szentpétervárra, és az ukrán elnök azt mondta, ha kapnak ehhez eszközöket, akkor persze. Trump korábban is beszélt arról, hogy ha az oroszok miatt nem lesz tűzszünet, akkor Amerika kitömi a legmodernebb fegyverekkel Ukrajnát, illetve feloldják a már egyszerre lenne Oroszország béke iránti elkötelezettségét valódi béke nélkül kifejező kiváló PR-eszköz ottlévő eszközökre vonatkozó korlátozásokat, amelyek miatt nem támadhatnak orosz mélységi célpontokat ezekkel.
Arról is tudhatunk, hogy bizonyos amerikai és orosz hírszerzési és egyéb szervezetek között azért folyamatosan zajlik kommunikáció (például pont különböző fegyverek bevetésével, nem kívánt eszkalációs folyamatok elkerülésével kapcsolatban). Nem kizárható tehát, hogy érkezett egy olyan üzenet az Egyesült Államokból, ami elgondolkodtatta az orosz katonai és politikai vezetőket a tárgyalások további teljes blokkolásának katonai áráról is. A légi tűzszünet pedig az amerikai légi eszközök az orosz hátországtól való távoltartásának az eszköze is.
Végül, de nem feltétlenül utolsósorban azt sem lehet kizárni, hogy az oroszok az ukrán dróntámadásokat akarják ily módon lezárni. Láthatjuk, hogy az ukrán drónok immár messze-messze mélyen orosz területen belül is képesek csapásokat mérni repülőterek, olajfinomítók, lőszerraktárak, üzemek ellen. Amit kevésbé tudunk, az az, hogy milyen károkat és milyen ellátási problémákat okoznak valójában ezek a csapások, amelyeket láthatóan nem tud megakadályozni az orosz légvédelem.
Jobban szem előtt vannak az Ukrajna elleni orosz csapások, de ott sem tudjuk, hogy az ukrán légvédelem lekötésén és eszközeinek lefogyasztásán kívül valójában milyen hatással vannak ezek az ukrán háborús erőfeszítésekre. Az oroszok általában akkor is katonai célpontok elleni csapásokról beszélnek, ha egy sűrűn lakott lakótelep közepébe csapódnak drónjaik, az ukránok viszont minden megtámadott célpontot igyekeznek polgárinak beállítani – az igazság valószínűleg közelebb van az ukrán narratívához, de azért nem egyenlő azzal.
Nem lehetetlen, hogy az oroszok osztottak, szoroztak, és arra jutottak, hogy a háború jelen szakaszában jobban megéri számukra – legalábbis egy időre – felfüggeszteni az ukrán hátország elleni támadásokat, ha cserébe az ő hátországuk is védve lesz. Mivel a fronton jelenleg nyerésben érzik magukat, megpróbálhatják erőforrásaikat az ukrán haderő megtörésére koncentrálni, és közben még látszólag nagylelkűnek is tűnni a nemzetközi közvélemény és Donald Trump szemében az ukrán civilek megkímélésével.
Érdekes lesz tehát figyelni, hogy vajon hallunk-e még a légi tűzszünet ötletéről, és a tárgyalások alakulása a fenti magyarázatok közül melyiket erősíti. Szerda délután mindenesetre befutott a hír: Witkoff megérkezett Moszkvába, és már Putyinnal tárgyal.
Meloni és Trump személyes viszonya is számíthatott. 
