Donald Trump az elmúlt évben a globális kereskedelem szabályait formálta át, idén pedig valószínűleg a nemzeti szuverenitásról alkotott képünkkel teszi majd ugyanezt – jelentette ki Edoardo Campanella, az UniCredit Befektetési Intézetének igazgatója a Financial Times által szervezett Közép- és Kelet-európai Fórumon.
A 31. alkalommal megrendezett konferenciának nem várt keretezést adott az Egyesült Államok január 3-i, venezuelai beavatkozása, aminek során az addig regnáló elnököt, Nicolás Madurót és feleségét elfogták és New Yorkban drogterrorizmus vádjával bíróság elé állították. Az amerikaiak lépése az addig felállított globális gazdasági és geopolitikai modelleket is megkérdőjelezte.
Venezuelai olajvagyon: ez hosszú menet lesz
Edoardo Campanella a Privátbankárnak adott interjújában úgy fogalmazott, hogy elsődlegesen valóban a venezuelai olajkincsre fáj az Egyesült Államok foga. A dél-amerikai ország rendelkezik ugyanis a világ bizonyítottan legnagyobb nyersolajkészletével, ami közel 300 milliárd hordóra tehető.
Ráadásul kifejezetten nehéz, sűrű, magas kéntartalmú olajról van szó, ami kedvező az Egyesült Államok egyes, főleg a Mexikói-öböl térségében működő finomítói számára. Ugyanakkor rövidtávon biztosan nem remélhetnek az amerikaiak jelentős hasznot a venezuelai energiahordozó feletti hatalomátvételtől.
„Jelenleg Venezuela mindössze napi egymillió hordó olajat dob a világpiacra, ami kevesebb, mint a globális termelés 1 százaléka. Az amerikaiaknak legalább 3-5 évre van szükségük ahhoz, hogy a napi 1 millió hordós kitermelést 3 millióra növeljék. A 6 milliós mennyiség elérése pedig akár egy évtizedig is eltarthat” – fogalmazott Campanella.
A szakértő szerint az amerikai beavatkozás Venezuela legnagyobb hitelezőjéről, a latin-amerikai ország első számú olajvásárlójáról, Kínáról is szól. „Trump Kínát is figyelmeztetni akarta, hogy Dél-Amerika egyértelműen az Egyesült Államok”.
Az új birodalomépítés korszaka
Campanella úgy véli, hogy az Egyesült Államok venezuelai beavatkozása egy nagyobb, rendszerszintű változás első lépéseként vonulhat majd be a történelemkönyvekbe. „A Monroe-doktrína újraélesztésének célja, hogy az Egyesült Államok kiterjessze befolyását a szélesen értelmezett, Latin-Amerikát, Grönlandot, Kanadát, és az Európai Uniót is magába foglaló nyugati világban”.
„Fontos, hogy racionálisan lássuk az amerikai elnök cselekedeteit, az a mögött meghúzódó birodalmi logikát. Nem arról van szó, hogy Donald Trump megőrült volna” – folytatta Campanella.
A szakértő szerint a globalizáció visszaszorulóban van (az első jeleit ennek a koronavírus-járvány, az ellátási láncok sérülékenysége, megszakadása kapcsán láthattuk), helyette pedig egy újfajta birodalomépítési korszak vette kezdetét.
„A globális világrend esetén a birodalomépítésnek semmi értelme, hiszen a közös piacokon keresztül az országok bármilyen erőforráshoz hozzájuthatnak. Ugyanakkor az így kialakuló kölcsönös függőségeket az államok fegyverként is használhatják egymással szemben, ami sérülékenységet hoz magával” – mondta Campanella.
Az új birodalmi logika (neoimperializmus) abban is különbözik a korábbi amerikai adminisztrációktól látott befolyásszerzési törekvésektől, hogy a beavatkozásnak egyáltalán nem célja az adott ország demokratizálása. Pusztán a gazdasági erőforrások feletti kontrollról szólnak ezek a lépések.
Nem véletlen, hogy Venezuelában is a korábbi alelnököt, Delcy Rodríguezt nevezte ki a legfelsőbb bíróság ügyvivő elnöknek, nem pedig Maduro ellenzékének egyik politikusát. Pláne nem Marco Rubio amerikai külügyminisztert.
„Csak vezetőváltás, nem pedig rezsimváltás történt. A cél, hogy a venezuelai gazdaság tovább működjön, de Washington hathatós kontrollja mellett” – fogalmazott Campanella.
Felkészül Grönland?
Az Egyesült Államok venezuelai beavatkozása után az elemzők azt találgatják, hogy mely ország lehet az amerikai vezetés következő célpontja: felmerült már Kuba, Kolumbia és Grönland neve is. Utóbbi terület „bekebelezése” különösen heves konfliktusokhoz vezethetne, hiszen Grönland a NATO-tagállam, sőt alapító tag Dánia autonóm területének számít.
Grönland elfoglalása akár az 1949, vagyis a második világháború vége óta fennálló katonai szövetség összeomlását is okozhatná. Ezt a dilemmát Edoardo Campanellának is felvetettük, aki szerint azonban sok múlik az esetleges amerikai beavatkozás módján.
„Ha az Egyesült Államok agresszívan, katonailag venné át az irányítást Grönland felett, az mindenképp nagy kihívás elé állítaná a NATO-t, aláásná a szövetség jövőjét. Egészen más a helyzet, hogyha például a grönlandi lakosok egy népszavazás útján határoznának a Dániától való elszakadás mellett”.
Campanella szerint ugyanakkor az Északi-sarkvidéken fekvő, több mint 2 millió négyzetméter alapterületű és alig több, mint 50 ezer ember által lakott sziget feletti hatalomátvételnek túl nagy lenne az ára, a várható gazdasági haszonhoz képest.
„Az amerikaiak célja inkább az lehet, hogy a katonai jelenlétük növelése mellett elsőbbségi hozzáférést kapjanak a grönlandi gazdasági erőforrásokhoz”. Ezen a ponton a még kiaknázatlan kritikus nyersanyagokra, valamint a jég olvadásával együtt felszabaduló és hajózható kereskedelmi útvonalakra kell gondolni elsősorban.
Grönland és Venezuela között ilyen értelemben megfigyelhető az a hasonlóság, hogy jelenleg egyik terület sem számít igazán meghatározónak gazdasági szempontból. Erre utal az is, hogy sem a pénz-, sem az árupiacok nem reagáltak hevesen a már megvalósult, vagy épp belengetett amerikai beavatkozások hírére. A bennük rejlő potenciál viszont fontossá teheti őket a jövő geopolitikai játszmáiban.
Mit léphet az Európai Unió?
Felvetettük az UniCredit szakértőjének, hogy az átalakuló világrend az Európai Unió számára inkább előnyt, vagy hátrányt jelenthet?
Campanella a válaszát annak a tévhitnek az eloszlatásával kezdte, hogy jelenleg az 1990 előtti, hidegháborús időkhöz hasonló blokkosodás folyamata zajlana. „A mai rendszer még nagyon instabilnak tűnik, egyes régiókon belül is ütköznek a nagyhatalmi érdekek. Kína sem vonult ki és adta fel a dél-amerikai pozícióit. Fragmentálódik a világ, nincsenek egyértelműen definiálva a befolyási övezetek”.
Campanella szerint az Európai Uniónak a saját útját kell megtalálnia ebben az átrendeződő geopolitikai térben. Ez azért is nagy kihívás, mert Európa területileg épp a két nagyhatalmi érdekszféra, az Egyesült Államoké és Kínáé közé ékelődött be.
„Az EU-nak meg kellene szabadulnia a gazdaságát hátráltató túlzott bürokratikus és szabályozói akadályoktól. Ha erősebb vagy odahaza, nagyobb erőt tudsz mutatni a külvilág felé is” – mondta.
A területi meghatározottság mellett az is nagy kihívást jelent, hogy az Európai Uniónak ahhoz, hogy gazdaságilag felvegye a versenyt az Egyesült Államokkal vagy Kínával, részben a saját, hagyományos értékeivel is szembe kell mennie. Nagyobb érdekérvényesítés a kereskedelempolitikában, protekcionizmus, erőteljesebb állami beavatkozás – sorolta Campanella.
Az Egyesült Államok vezetése jelenleg a venezuelai olajvagyon megszerzésével az amerikai energiavállalatokat szeretné előnyösebb helyzetbe hozni. „Az Európai Unió kapcsán viszont elképzelhetetlennek tűnik, hogy az EU vezetése egységesen egy német vagy egy olasz cég érdekeit képviselje a külpiacokon”.
Campanella szerint ideológiától függetlenül a különböző nagyhatalmakkal való üzletelés, a kölcsönös függőségek kialakítása is kockázatos stratégiának bizonyulhat. „Inkább egy mélyebb európai koordinációra lenne szükség, arra, hogy az Európai Unió közösen találja meg a saját útját a kibontakozó új világrendben”.
Így zárhat idén Magyarország a régióban
Az UniCredit elemzői szerint 2026-ban Közép-Kelet-Európa marad az Európai Unió egyik legdinamikusabban bővülő régiója.
A térség országainak GDP-je 2-3,3 százalék közötti mértékben nőhet, míg az eurózónáé várhatóan 1-1,5 százalék között.
„A növekedés fő motorja a belső fogyasztás lesz, amit a reálbérek emelkedése, a mérséklődő infláció és a feszes munkaerőpiac támogathat” – magyarázta Mauro Giorgo Marrano, az UniCredit közép-kelet-európai térséggel foglalkozó szenior közgazdásza. A fogyasztásvezérelt növekedés Magyarországra különösen igaz, hiszen a vállalati beruházások szintje várhatóan idén is elmarad a legtöbb régiós versenytársétól.
Fotó: Klasszis Média / Imre Lőrinc
Összességében Kelet-Közép-Európában a csökkenő kamatszintek támogathatják a beruházások élénkülését. (Magyarországon a legoptimistább várakozások szerint is legkorábban a nyári hónapokban indulhat el lefelé az MNB irányadó rátája). Majd az év második felétől a Németország felől érkező kereslet is érdemben erősödhet, ami 2027-ben is fenntarthatja a térség 2-3 százalék közötti bővülési ütemét.
Az UniCredit a régió 10 országát vizsgálva arra jutott, hogy 2025-ben a magyar gazdasági növekedés (a várakozások szerint legfeljebb fél százalék) lehetett a leggyengébb teljesítmény. A legnagyobb bővülést pedig Lengyelország és az európai uniós források fő haszonélvezője, Horvátország mutatták be (mindkét ország 3 százalék fölötti mértékben).
Idén is ez a két ország vezetheti a növekedési ranglistát, Magyarország pedig a hetedik helyre jöhet fel, 2 százalék körüli bővüléssel. A leggyengébb GDP-adat 2026-ban Romániában és Szlovákiában várható, 1,5 százalék, vagy enyhén az alatti értékekkel. „Mindkét ország a potenciális növekedése alatt teljesíthet, miután egy erőteljes fiskális konszolidáció indult el a költségvetési hiány mérséklésére”.
Ez utóbbira, mármint a költségvetési kiigazításra Magyarországon is szükség lehet a választásokat követően – erősítette meg kérdésünkre ifj. Becsey Zsolt, az UniCredit Bank elemzője.
Felfoghatatlan összegbe kerülne a sziget. 
