A titulusa szerint jelenleg a Fehér Ház szakpolitikai ügyekért felelős kabinetfőnök-helyettesének és az elnök belbiztonsági tanácsadójának kettős szerepét betöltő Miller nem a hagyományos republikánus elitből érkezett. Az 1985-ben, Kaliforniában született politikus egy kényelmes, többnyire liberális közegben nőtt fel, mégis már fiatalon a konzervatív politika felé fordult. Tizenévesként helyben azzal vált ismertté, hogy nyíltan támadta a multikulturalizmust és a „politikai korrektséget” véleménycikkekben, és az iskolarendszeren belül is több ilyen irányú összetűzésbe keveredett; míg egy elhíresült történet szerint a jellemzően bevándorló háttérrel rendelkező takarítók előtt szándékosan szemetet dobált a földre, és azt követelte, hogy szedjék össze.
A Duke Egyetemen tovább építette hírnevét mint harcias konzervatív publicista, rendszeresen publikált az egyetemi lapokban. Már ekkor is jellemző volt, hogy kevésbé érdekelte a pártvonal követése, mint az ideológiai küzdelem – különösen a bevándorlás és a nemzeti identitás kérdésében lépett fel harcosan.
Felfelé ívelő csillag, vagy ellentmondásos bevándorlógyűlölő?
Diplomája megszerzése után Miller közvetlenül a washingtoni republikánus politikába lépett. Kezdetben keményvonalas konzervatívok kommunikációs munkatársaként dolgozott, majd meghatározó szerepet kapott Jeff Sessions szenátor mellett, aki akkoriban a bevándorlási reform egyik leghangosabb ellenzője volt. Sessions kommunikációs igazgatójaként Miller részt vett a kétpárti bevándorlási javaslatokat támadó retorika megalkotásában, miközben folyamatosan kapcsolatokat épített ki a határvédelemre és demográfiai politikára fókuszáló, alapvetően konzervatív agytrösztök, érdekvédelmi csoportok és jobboldali médiaplatformok hálózatában.
Fotó: MTI/EPA/Will Oliver
Miller először a 2016-os kampány korai szakaszában került Donald Trump közelébe, amikor a több évnyi demokrata uralomba beleszürkült párt Trumpot még kívülállónak tekintette. Gyorsan kulcsszereplővé vált a kampány bevándorlásról, nacionalizmusról és identitásról szóló üzeneteinek formálásában: beszédeket és szakpolitikai szövegeket írt, ezzel megalkotva a Trump által sokszor csak hangzatos jelszavakként feldobott nézetek tényleges ideológiai hátterét. Azután, hogy Trump a republikánus nemzeti konvención hivatalosan is a párt jelöltjévé vált, Millert is „előléptették”, többek közt a bevándorláspolitikai szaktanácsadója lett a leendő elnöknek. Végül 2016 végén biztossá vált, hogy komoly megtiszteltetés éri – 31 évesen megírhatta Trump beavatási beszédét, ezzel is jelezve befolyásosságát és szerepének sokoldalúságát.
A Trumpot kezdetektől fogva nagyra tartó Miller keze mostanra az elnök szinte minden fontosabb, ugyanakkor ellentmondásos döntésében benne van, többek közt az amerikai bevándorlási rendészet (ICE) erős támogatója, aki már Trump első ciklusa alatt is a jelenleg zajló, a centristább és liberálisabb amerikaiak körében rendkívüli felháborodást kiváltó razziákhoz hasonló intézkedésért lobbizott.
Az Axios cikkében kiemeli, Kristi Noem belbiztonsági miniszter mellett Miller is azért lobbizott, hogy az ICE ügynökei számára rendkívül szigorú letartóztatási kvótákat vezessenek be – jogvédő szervezetek szerint részben ez okolható a számos botrányos ICE-ügyért, köztük például bevándorlók dokumentált elhurcolásáért. Befolyásosságára utal az is, hogy sajtóképek szerint Nicolás Maduro venezuelai elfogása és az Egyesült Államokba szállítása alatt közvetlenül az elnök környezetében, a Mar-a-Lagóban található Trump-birtokon nézhette végig a különleges osztag akcióját.
Trump miniszterelnöke – Steve Bannon konzervatív kommentátor, az első Trump-adminisztráció egyik tanácsadója így hivatkozott Millerre, az elnevezés pedig találó, hiszen Miller az általános közvélekedés szerint nemcsak élvezi az elnök bizalmát, hanem egyike annak a rendkívül kevés embernek, akikre Trump valóban hallgat is.
Az Independentnek nyilatkozó brit kereskedelmi tisztviselő így foglalta össze Miller befolyásosságát:
„ha valamit nem kap meg, amit akar, akkor minden más, amiben megállapodtatok, semmit sem ér”.”
Miller nem a koktélpartik diplomáciájának embere, napjai megszakítás nélküli nyomásgyakorlással telnek, és könyörtelenül átgázol az útjában állókon, a MAGA-tábor egyik legkeményebb harcosa, aki nem riad vissza a keményebb eszközöktől sem.
Vészcsengő Grönlandon
Mindezek fényében tehát azt, hogy az elnök egyik legfőbb bizalmasa Grönlandra vetett szemet, véresen komolyan kell venni. Míg Marco Rubio külügyminiszter azt sugallta, hogy Grönland ügyét finomabban is lehetne kezelni, az amerikai érdekeket szolgáló biztonsági megoldások érdekében, Miller azonnal harci üzemmódba kapcsolt, és a CNN-nek így fogalmazott:
„Mi az alapja annak, hogy Grönland Dánia gyarmata legyen? Az Egyesült Államok a NATO ereje… Nyilvánvalóan Grönlandnak az Egyesült Államok részévé kellene válnia.”
S míg Trump első ciklusában teljesen elképzelhetetlennek tűnt, hogy az Egyesült Államok erővel szerezzen meg területet egy NATO-szövetséges tagállamtól, és az elnök is csak annak megvásárlásáról beszélt korábban, az azóta elhíresült interjúban a tanácsadó nem volt hajlandó kategorikusan kizárni a katonai beavatkozás lehetőségét, helyette csak azt mondta, hogy
„senki sem fog szembeszállni az Egyesült Államokkal katonailag Grönland jövője miatt.”
Miller felesége, a korábban a szintén a Trump-táborban kommunikációs feladatokat ellátó, jelenleg pedig konzervatív anyákat célzó politikai podcastot vezető Katie Miller is olajat öntött a tűzre, mikor közösségi oldalán a venezuelai beavatkozás után „hamarosan” felirattal kiposztolt egy képet az amerikai zászlóval letakart Grönlandról.
Elégedetlen republikánusok
Korábban cikkünkben már foglalkoztunk azzal, hogy emelkedik a belső elégedetlenség a Republikánus Párton belül a Trump-adminisztráció extrémebb intézkedései miatt, Grönland lehetséges katonai elfoglalása pedig szintén kiverte a biztosítékot.
Thom Tillis republikánus szenátor szintén a CNN-nek kritizálta rendkívül élesen Miller nyilatkozatait, lényegében hozzá nem értőnek nevezve a tanácsadót.
„Stephen Millernek vagy vissza kell térnie arra a területre, amihez ért, vagy el kell hagynia ezt az állást”
- jelentette ki, hozzátéve, hogy a NATO-szövetség kritikusan fontosságú, amelynek megingatása azt az üzenetet küldené Putyinnak, hogy ő nyert. Tillis, aki 2018 óta a Szenátus kétpárti NATO-megfigyelő csoportjának vezető republikánus tagja, arra figyelmeztetett, hogy Miller kiállása súlyos politikai következményekkel járhat. Mint mondta,
„Miller nem az amerikai kormányt képviseli, hanem az alkotmány II. cikke szerinti végrehajtó hatalmat. Én pedig, mint az Egyesült Államok szenátusának tagja, beleszólhatok ebbe a kérdésbe. És tudom, hogy akár kimondják, akár nem, a legtöbb kollégám egyetért velem.”
Jelzésértékű találkozó
Egyes értelmezések szerint Miller harcias kirohanásai és extrém nézeteinek hangoztatása azt a célt szolgálják, hogy Trump külpolitikájának végső döntései kevésbé tűnjenek szélsőségesnek, azonban a szerdai amerikai-dán találkozó Grönland ügyében sokat elárult arról, hogy mit hozhat a jövő.
A magyar idő szerint szerda este rendezett találkozón az Egyesült Államokat J.D Vance alelnök, valamint Marco Rubio képviselte, és az amerikaiak egyáltalán nem engedtek Grönland megszerzéséből.
Lars Løkke Rasmussen dán külügyminiszter a Fehér Házban tartott megbeszélést követően úgy nyilatkozott, hogy az amerikai tisztviselőkkel „őszinte, ugyanakkor konstruktív megbeszélést” folytattak. Kijelentette:
a megbeszélések arra összpontosítottak, miként lehet biztosítani Grönland hosszú távú biztonságát, és itt – ezt ki kell mondanom – továbbra is eltérnek a nézőpontjaink. Az elnök világossá tette a saját álláspontját, nekünk pedig ettől eltérő a véleményünk.
A nyugtalankodó grönlandiak legalább abban bízhatnak, hogy a külügyminiszter szavai szerint a felek folytatják az egyeztetéseket, és megállapodtak egy magas szintű munkacsoport létrehozásáról, amely néhány héten belül összeül.
Végül fontos megjegyezni, hogy az mindenképpen üzenetet közvetít, hogy Stephen Miller látványosan hiányzott a találkozóról, hiszen a Grönlandot az Egyesült Államoknak követelő retorika egyik leghangosabb képviselőjének számít a Trump-kormányzatban – ez pedig arra utalhat, hogy az amerikai vezetés mégis nyitott lehet egy olyan megoldásra, amely nem taszítja káoszba a NATO-t.
