Az elmúlt időszakban Trump amerikai elnök egyre keményebb oroszellenes nyilatkozatai ismét előtérbe helyezték Magyarország Oroszországból származó energiaimportjának – olaj- és gázfüggőségének – kérdését.
Az Europion október elején 1300 fős országos reprezentatív mintán vizsgálta, hogyan látja a magyar társadalom az orosz energiafüggőség problémáját. Az eredmények egy alapvetően alacsony tájékozottságú, ugyanakkor az ügyben szélsőségesen megosztott közvélemény képét rajzolják fel – derült ki az intézet szerkesztőségünknek megküldött közleményéből.
A kutatás első része a tájékozottságot és a számszerű ismereteket mérte fel. Kevesen vannak tisztában azzal, mekkora valójában Magyarország orosz energiafüggősége. A társadalom alig negyede (24 százalék) jelölte meg helyesen a 80 százalék fölötti importarányt, 30 százalék 60–80 százalék közé becsülte, harmaduk (33 százalék) 60 százalék alá tette a részesedést, míg további 13 százalék még becslést sem vállalt. A 60 év felettiek és a naponta legalább egy órát (online) hírolvasással töltők körében valamivel magasabb a helyesen válaszolók aránya (32 százalék), de egyik csoportban sem éri el a társadalom harmadát.
Fotó: Depositphotos
A függőség csak nő
A lakosság érzékelése szerint inkább nőtt (32 százalék), mint csökkent (16 százalék) az orosz energiafüggőség az orosz–ukrán háború évei alatt, a többség (51 százalék) szerint azonban nem változott. Az ellenzéki szavazók körében – a Tisza támogatói között (46 százalék), egyéb ellenzékiek között (41 százalék) – erősebb a meggyőződés, hogy a függőség tovább nőtt. Ugyanakkor a társadalom relatíve bizakodó abban, hogy lehetséges az oroszenergia forrásoktól való leválás: a válaszadók közel fele szerint vagy már most (23 százalék), vagy rövid-középtávon, 5–10 éven belül (25 százalék) reális a függőség jelentős csökkentése. Kevesebb mint minden negyedik válaszadó (23 százalék) vallja kategorikusan, hogy hosszú távon sem reális cél az energiafüggőség mérséklése – még a kormánypárti szavazók körében is csak kisebbségben van ez a vélemény (40 százalék).
Olcsó legyen vagy független?
A kutatás második része az energiaimport általános megítélésére kérdezett rá. A társadalom megosztott abban, hogy az olcsó energia, vagy az energiafüggetlenség élvezzen elsőbbséget, de valamivel többen (54 százalék) választották az olcsó energiát. A kérdést két lehetséges keretezésben tálaltuk a válaszadók elé: „olcsó energia, még ha Oroszországtól is kell vásárolni” illetve „energiafüggetlenség, még ha ez drágább energiát is jelent”.Az olcsó energiát főként a kisebb településeken élők (58–59 százalék) és a hírolvasással a legkevesebb időt töltők (72 százalék) részesítették előnyben. A pártpolitikai törésvonalak mentén különösen éles a szakadék: a kormánypárti szavazók 82–18 százalék-ban az olcsó energiát tartják fontosabbnak, míg a Tisza-szavazók szinte fordított arányban (27–73 százalék) az energiafüggetlenségre helyezik a hangsúlyt.
Az orosz energiaimport háborús kontextusban való megítélése szintén megosztó. Statisztikai hibahatáron belül, de valamivel többen vannak azok (38 százalék), akik helyeslik, hogy Magyarország a háború alatt is Oroszországtól vásárol energiát, mint ahányan ellenzik (36 százalék). Egyetértők főként a 60 év felettiek (43 százalék), a községekben élők (43 százalék), a hírolvasással legkevesebb időt töltők (51 százalék),valamint a kormánypárti szavazók (72 százalék) köreiben koncentrálódnak.
Szankciós vélemények
Az orosz energiaszektort érintő uniós szankciókról is megoszlanak a vélemények. Hajszálra ugyanannyian gondolják úgy, hogy Magyarországnak igazodnia kellene a szankciókhoz (36 százalék), mint ahányan ezt ellenzik (36 százalék). Demográfiai bontásban egyedül a diplomások körében van abszolút többségben (51 százalék) az igazodást pártolók aránya. Politikai hovatartozás szerint azonban drámai a különbség: a Tisza-szavazók 72 százaléka támogatja a szankciókhoz való igazodást, míg a kormánypárti szavazók 69 százaléka ellenzi azt.
A szankciók vélt hatásaival kapcsolatban is megosztott a társadalom, összességében azonban inkább szkeptikus a hangulat. A három felvázolt szcenárió közül a legnagyobb hatást várók vannak legkevesebben: kevesebb mint a válaszadók negyede (24 százalék) véli úgy, hogy a szankciók a csatatéren is érdemi változást hozhatnak. A relatív többség (47 százalék) szerint a szankciók ugyan fájnak Oroszországnak, de a háború menetét nem befolyásolják érdemben, míg a maradék 30 százalék úgy véli, Moszkva meg sem érzi ezeket.
Rendkívül szoros a szenátorválasztás állása a korábban stabilan republikánus államban. 
