Pedig milyen szépen indult. 2011-ben Erdogan akkori miniszterelnök 2023-ra (a köztársaság megalapításának centenáriumára) ambiciózus gazdasági célokat tűzött ki. Eszerint Törökország addigra bekerül a világ tíz legnagyobb gazdasága közé 2 ezermilliárd dolláros GDP-vel és 25 ezer dolláros egy főre jutó GDP-vel.

Nos, ehhez lépest az ország pár hónapja zuhant ki a világ 20 legnagyobb gazdasága közül, a kis Svájc lelépte a 10-szer nagyobb népességű Törökországot. Az egy főre jutó GDP jelenleg 15 ezer dollár körül mozog.

Minden nap újabb mélypont

A török líra tegnap újabb történelmi mélypontot ütött meg, miután a befolyásos Standard and Poor’s (S&P) hitelminősítő intézet a török államadósság kilátását „stabilról” „negatívra” minősítette le. A líra egészen 14,46-ig zuhant az amerikai dollárral szemben, ezzel az idén már 50 százalékos értékvesztést szenvedett el.

A hitelminősítő közleménye szerint növekszik annak a kockázata, hogy az elkövetkező 12 hónapban az extrém valuta-ingadozás és az növekvő infláció negatívan befolyásolja a külvilág felé eladósodott gazdaságot. Az ország további leminősítése is lehetséges, ha a kormányzati politika folytatja a deviza értékének aláásását, ezzel rontva az inflációs kilátásokat és feszültséget keltve a bankrendszerben.

Az Erdogan elnök három hónapja tartó folyamatos politikai nyomásának és a jegybank ugyanezen időszak alatti 400 bázispontos kamatcsökkentéseinek eredményeként erőteljesen negatív lett a török reálkamat, ami folyamatos nyomást jelent a líra árfolyama szempontjából. A legfrissebb adatok szerint mínusz 6,3 százalék jelenleg a reálkamat, ami sokéves mélypontnak felel meg.

Mármint, ha egyáltalán hiszünk a hivatalos inflációs adatoknak, ugyanis a Független Inflációs Kutató Csoport (ENAgroup) bejelentette, hogy méréseik szerint az éves infláció valójában 58,65 százalékon áll.

A pénzügyi rendszerben már akkora a feszültség, hogy a Deutsche Bank friss figyelmeztetése szerint Ankara a kurzus radikális módosítására kényszerülhet, 10 százalékkal megemelve az alapkamatot jövő év első negyedévében, a líra zuhanásának megállítására és a száguldó infláció visszafogására.

Egy esetleges bankválság, illetve államcsőd esetén a különösen a spanyol pénzintézetekre terjedhet át a fertőzés, hiszen azok 80 milliárd dollár értékben tartanak török adósságot a könyveikben. Kitettek a francia pénzintézetek is 35 milliárd dollárral, miközben a németek kintlévősége viszonylag csekély, 13 milliárd dollár.

A társadalom a robbanás szélén

A társadalom – és különösen annak alsóbb rétegei – is elérkeztek tűrőképességük határára. Az isztambuli önkormányzat adatai szerint a megélhetés a metropoliszban egy év alatt 50 százalékkal kerül többe, az albérleti árak ugyanezen időszak alatt 71 százalékkal ugrottak meg, miközben több háztartási cikk fogyasztói ára 75-138 százalékos tartományban növekedett.

A világváros „Sultangazi” nevű munkáskerületében – amely hagyományosan Erdogan AKP pártjának erős bástyája – már napok óta kilométeres sorok kígyóznak támogatott áru kenyérért. A városi önkormányzat a piaci ár feléért adja itt a kenyeret és már olyan széleskörű az élelmiszerbizonyta

A kormányzat már fél egy esetleges társadalmi robbanástól, ezért jövő éve elejétől jelentősen meg akarja emelni a minimumbért. Ennek havi összegét a jelenlegi 2825 líráról 3500 – 4000 lírára emelnék. De a líra összeomlása miatt az év elején még 383 dollárt érő minimálbér jelenleg csupán 206 dollárt ér, ezzel ez a legalacsonyabb érték egész Európában. A tervezett emelés 2022 elején csupán látszólagos, hiszen az 100 dollárral fog kevesebbet érni, mint egy évvel korábban.  

Nem véletlen tehát, hogy vasárnap több ezren vonultak utcára Isztambulban a szakszervezetek felhívására, hogy elítéljék a szegénység növekedését és követeljék a minimálbér radikális emelését.

Politikai konzekvenciák

Erdogan elnök népszerűsége húszéves mélyponton van. Helyi szakértők szerint, ha a nagyobb tömegtüntetések rendszeressé válnak, az államfő bevetné a hadsereget is.

De kérdés, hogy kihúzza-e 2023-ig a jelenlegi török vezetés. Erdogannak ugyanis a nacionalista MHP szavazataira is szüksége van. Így megvan annak a kockázata is, hogy a kisebbik párt az elnök ellen fordul a népszerűségvesztés hatására, vagy a biztonsági erők (rendőrség, katonaság) hátrálnak ki mögüle.

Can Selcuki, a Turkiye Raporu közvéleménykutató igazgatója az FT-nek azt mondta, hogy azt sem tartja kizártnak, hogy a kormánypárton belül bomlik meg az egység, néhány képviselő megpróbálhat “menekülni a süllyedő hajóról”, különösen azok, akik nincsenek az elnök belső körében.

Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.