Recep Tayyip Erdogan török államfő és felesége, Emine Erdogan egy autóban ül a berlini Tegel nemzetközi repülőtérre érkezésük után 2018. szeptember 27-én. (MTI/EPA/Clemens Bilan)

Erdogan elnök tegnap kezdte meg háromnapos hivatalos látogatását Németországban. Az önjelölt szultánnak nem lesz könnyű dolga a kétoldalú feszültségek enyhítésével: jelenleg öt német állampolgárt tartanak rács mögött politikai fogolyként török földön (további kettőt gesztusként a látogatás előestéjén szabadon engedtek) és egy éve az elnök még heves kampányt folytatott Merkel és a CDU ellen. De mivel Ankarának egyre kevesebb a barátja és egyre kevesebb a pénze, valamint egyre komolyabb konfliktusba keveredik Washingtonnal, a törökök most harmonizálni szeretnék a német viszonyt - nem utolsó sorban a gyors ütemben stagflációba süllyedő gazdaságuk megmentése céljából.

Menekül a fiatal török értelmiség

Egy török államcsőd és az ezzel járó politikai bizonytalanság Európa kapujában – megfejelve a török földön rekedt 3,5 millió szír menekülttel – nem érdeke Németországnak sem, így Berlin nyitottnak mutatkozik az előrelépésre. Márpedig Törökország negatív örvényben van, az országból menekül a fiatal értelmiség, 2017-ben 42.5 százalékkal haladta meg a számuk a 2016-os adatot. A kivándorlók 42 százaléka a 25-34 éves korosztályhoz tartozott és 57 százalékuk az öt legnagyobb török városból távozott sietve Nyugat felé.

A látogatás mélyen felkavarja a német politikai osztályt és a közvéleményt abban az országban, ahol 3,5 millió ember vezeti vissza gyökereit Törökországba. Erdogan látogatásának pedig éppen az egyik fő célja a közvetlen kapcsolattartás a jelentős létszámú AKP-szavazótáborral. A június 24-i török általános választásokon Erdogan iszlamista AKP pártja az összes szavazatok 52 százalékát kapta – de a németországi törökök 64,8 százaléka szavazott rá, a Ruhr-vidéki Essenben pedig egyenesen 76,3 százaléka. Mindenesetre a részvételi arány csupán 47 százalékos volt, amin lehetne javítani.

Az én vezetőm Erdogan!

Még a mostani látogatás bejelentése előtt Németországban komoly közéleti vitát szült az, hogy Erdogan korábban felszólította a németországi törököket: ne illeszkedjenek be a német társadalomba. Ez a feszültség pedig idén nyáron a katasztrofálisra sikeredett focivébé-szereplés során csúcsosodott ki, amikor a nemzeti válogatott két, török nemzetiségű tagja Erdogannal fényképezkedett. A Mesut Özil-sokkot követő politikai viharban világosodott meg csak a német közvélemény számára, hogy az országban több százezer olyan török származású német állampolgár él, akik Erdogant és nem Merkelt tekintik vezetőjüknek.

Ha pedig 57 évvel az első török vendégmunkások megérkezése után azok unokáinak integrációja sem tekinthető sikeresnek, akkor mi lesz azzal az egy millió közel-keletivel és afrikaival, akik 2015 óta árasztották el az országot? Azok és unokáik integrációja egyáltalán reális célként fogalmazható meg? A választ egyre többen kezdik sejteni Németországban, nem véletlenül második legerősebb párt már az AfD és nem véletlenül farolt ki a CDU frakciója a napokban Merkel mögül.

Imámok és kémek

Valóban, a Münsteri Egyetem 2016-os felmérése szerint a németországi törökök értékrendje igencsak elüt a többségtől. 47 százalékuk számára fontosabb az iszlám elveinek, mint a német törvényeknek a tiszteletben tartása. A megkérdezettek harmada egyenesen úgy véli, hogy a muszlimoknak vissza kellene térniük a Mohamed próféta korában létező társadalmi rendszerhez. Minden ötödik válaszadó úgy gondolja, hogy a Nyugat által az iszlámra jelentett veszély indokolja az erőszakot, 7 százalékuk pedig jogosnak tartja az erőszak alkalmazását az iszlám terjesztésének céljából.

Erdogan németországi látogatását Kölnben fejezi be, ahol stílszerűen egy mecsetet fog átadni, amelynek működtetését majd a Ditib nevű török állami vallási szervezet végzi. A kölni főpolgármester tüntetőleg távol marad az eseménytől. A 900 németországi török mecset és iszlamista szervezet imámjait a Ditib Törökországban képzi, többségük pedig nem ismeri a német kultúrát és a nyelvet sem. Többen közülük viszont Ankarának végeznek politikai hírszerző tevékenységet.

Káncz Csaba jegyzete