Épp csak megírtuk, hogy a Brexit jó eséllyel újra meghozná a skótok önállósulási kedvét, most máris felmerült, hogy a nagy nehezen pacifikált Észak-Írországban felhasadnának a régi sebek, ha el kéne hagyniuk az Európai Uniót. Pedig több évtizedes harc és terrorakciók után 18 éve került sor a megbékélésre, ami viszonylagos békét hozott Belfastra és környékére, és elcsendesültek a britektől elszakadni akarók.
Nehezen összehozott béke
Írország felszabadulása után Észak-Írország az angoloké maradt, pontosabban Nagy-Britannia mellett az Egyesült Királyság másik része lett az addigi Írország helyett. Ennek elvileg az volt az oka, hogy ebben az országrészben már sok betelepült brit lakott, és köztük és a katolikus írek között erős nemzetiségi és vallási törésvonal alakult ki. Csakhogy miután a lakosság vegyes, ez feloldhatatlan helyzethez vezetett: az írek az Ír Köztársasághoz akartak csatlakozni, a britek avagy protestánsok unióban akartak maradni Nagy-Britanniával.
A harc és az erőszak évtizedeken át tartott, sőt a köztársaságpárti írek egy csoportja a terrorizmus útjára lépett Anglia szerte, hogy kivívják az elszakadást. Végül 1998-ban sikerült egyezséget kötni, amiben két szempontból is lényeges szerepet kapott Európa: egyrészt közvetlen támogatást is kaptak az EU-tól, másrészt az ír nacionalistáknak könnyebb volt elfogadni a brit uralmat úgy, hogy az EU-n belül átjárható határral mégiscsak egyben vannak valamennyire az Ír Köztársasággal.
Függő ország, többféle érdek
Észak-Írország egy kicsi, és erősen függő gazdaság. Azonban szemben Skóciával, ők nem függetlenek szeretnének lenni, hanem csatlakozni Írországhoz. A területnek mindössze 1,8 millió lakosa van, a brit GDP 2 százalékát adja. Ugyanakkor 2014 és 2020 között 3,5 milliárd eurós támogatást kap az EU-tól. Exportja 57 százaléka az EU-ba irányul (nem kis részben Írországba), így az EU-tól való függése jóval nagyobb, mint Nagy-Britanniáé.
A területen üzemelő nagy cégek szeretnék az EU-ban maradást, köztük a kanadai repülőgyártó, a Bombardier, amely a legnagyobb munkaadó Belfastban. A Bloomberg ugyanakkor egy halászt is megszólaltat, aki úgy gondolja, hogy EU tagság nélkül nem kéne megosztoznia másokkal a parti vizeken. Kétségkívül viszonylag kevesen vannak, akik ilyen különleges helyzetből adódóan előnyt tudnának kovácsolni a kilépésből.
Pártok véleménye
A fő ír nemzeti erő, a Sinn Féin, amely egykor a fegyveres harcot támogatta a brit megszállás ellen, természetesen az EU-ban maradást támogatja. Azt mondják, épp elég baj, hogy Írország ketté van osztva, de most legalább csak egy EU-n belüli határ által.
Az unionista, vagyis brit-barát oldalt két párt képviseli. A nagyobbik, a Demokrata Unionista Párt a kilépést támogatja, a kisebbik, az Ulsteri Unionista Párt viszont szeretné fenntartani mind a két uniót: az európait és a 300 éves britet egyaránt. Azt mondják meglehetősen előrelátóan, hogyha a a kilépésre buzdítanak, a skótok várható elszakadásával is segítenének előmozdítani az Egyesült Királyság felbomlását.
Előrehaladás van a tárgyalásokon, de a vége még messze. 
