Egyes megszólalásai alapján csalódott embernek tűnik. Nem indult újra az európai parlamenti képviselői helyért, az MSZP-ből kilépett, másik pártba nem lépett be, egyelőre úgy tűnik, elhagyja a politikát.
Az utolsó interjúimat adom itt Strasbourgban magyar újságíróknak európai parlamenti képviselőként, tíz év után most az utolsó munkanapjainkat éljük. Én egészen másképp élem meg a szituációmat, a csalódottságom inkább olyan jellegű, mint amikor apaként azt mondom a gyerekeimnek: ugye megmondtam, hogy ez fog történni – tanulj belőle! Hiszen egy-másfél éve, a Magyar Szocialista Párt belső vívódásaikor, amikor bejelentkeztem elnöknek, és szerettem volna egy egészen más szociáldemokrata, európai, de közben a hazafiasságot is fontosnak érző politikai mozgalmat, pártot építeni az MSZP pillérjein, akkor a tagság szerette, a vezetők pedig elutálták ezt a programot. És akkor mondtam, hogy el fog jelentéktelenedni ezt a politikai közösség, sajnos.
Mára ott tartunk, hogy az MSZP tulajdonképpen beolvadt a DK-ba. Miután 18 évesen léptem be az MSZP-be, ezért ez egy csalódás nekem. De csak ennyiben vagyok csalódott. Mert az, ami otthon közben most zajlik, 14 év kínszenvedéses ellenzéki politikai próbálkozásai után, az most egy lehetősége egy olyan cunami érkezésének, amely persze el fog sodorni értékes politikai intézményeket, építményeket, de helyet adhat egy új politikai versenygazdaságnak is otthon. Így látom ma a helyzetet – és ezt másfél éve megjósoltam.
Nem véletlen, hogy nem akartam sem a langyos melegben maradni és az MSZP-ben megpróbálni egy mandátumért küzdeni, és a DK-val sem állapodtunk meg a végén, mert nem tetszett az az ajánlat, amit a DK képviselt. E tekintetben csalódott vagyok, egyébként pedig, visszatekintve az elmúlt tíz évre, azért azt még egyetlen magyar EP-képviselő sem csinálta meg az elmúlt húsz évben, hogy négyszer jelöljék az Év EP-képviselője díjra, ahogy engem, és ezt kétszer meg is tudtam nyerni. És ez nem a magyar jogállamiságért és a NER-rel szembeni küzdelmemért kijárt díjazás, ezt ítéljék meg az otthoni választók, hogy e területen elég aktív voltam-e, hanem az itteni, közlekedés, turizmus és egészségpolitika terén végzett szakmai munkámat ismerték el.
Fotó: ujhelyi.eu
A cunami érkezésének lehetősége alatt nehéz mást érteni, mint Magyar Péter feltűnését. Hogyan értékeli őt, és azt, ami a magyar belpolitikában most történik?
Magyar Péter egy jelenség számomra. Ezt úgy értem, hogy azt, hogy Magyar Péterből milyen politikai vezető válik, tud-e kormányozni bármilyen tisztségben egy országot, tud-e valódi politikai pártot építeni, ezt még nem láthatjuk, nem ismerjük a valódi képességeit. De maga a jelenség, hogy Gyulától a budapesti belvárosig százak állnak sorba a TISZA Pártnak aláírni, és olyanok is megmozdulnak, akik eddig egyébként nem tették ezt az ellenzéki politikai szereplők hívó szavára, mert csalódtak mindannyiunkban, ez egy olyan jelenség, amit hosszú ideje nem tapasztalhattunk meg. Talán Bajnai Gordon bejelentkezése hozott egy ilyen helyzetet, de őt gyorsan bedarálta az ellenzéki politika, például az MSZP is.
Erre most is láthatunk azért próbálkozásokat, leginkább talán a Demokratikus Koalíció részéről.
Annál jobbat nem tehet a DK Magyar Péterrel, mint hogy ugyanabban a stílusban, nagyjából ugyanazokat a képeket felhasználva támadja Magyar Pétert, mint a Pesti Srácok vagy a Megafon. Magyar Péter erre építi leendő politikai karrierjét, hogy ő nem Gyurcsány és nem Orbán.
Azok a politikusok, és azok a politikai pártok ellenzéki oldalon, akik bíznak saját kreativitásukban, igazukban és minőségükben, tehát politikai versenyképességükben, azoknak most örülni kell, hiszen valaki begyújtotta ezt az iszonyatos energiát igénylő pusztító tüzet. Hogy sikeres lesz-e a végén, azt majd meglátjuk, de a tűz begyulladt, ezt mindannyian érezzük. És utána, ha nyílik a politikai verseny, akkor Magyar Péternek nincs keresnivalója a baloldali térfélen, ő a Néppártba tart. Akkor miért kellene izgulni ettől egy baloldali politikai szereplőnek? Vagy a liberális Momentumnak? Ha ők liberálisok, akkor nincs miért izgulni, hiszen Magyarországon mindig is ott volt az a jó néhány százalék liberális szavazó, akik keresik a pártjukat, és sem a baloldalra, sem Magyar Péterre hosszú távon nem fognak szavazni, hiszen a Néppártban fognak itt ülni a képviselői.
Szerintem, aki hisz a maga versenyképességében, az most örüljön. Aki ez ellen ágál, és megpróbálja ezt a tüzet, ezt a Magyar Péter-jelenséget gyorsan oltogatni, az maximum az ellenzéki oldalon akarja továbbra is a maga pecsenyéjét sütögetni, és nem akar igazából rendszerváltást.
Hogyan élik meg most az Unióban, az uniós intézményekben az Orbán-jelenséget?
Sokáig elszigetelt jelenségnek, elszigetelt politikai szereplőnek tartották Orbán Viktort, éppen ezért az elmúlt 14 évben sok piszkos megegyezést, ’dirty dealt’ láthattunk ebben az időszakban az európai intézmények és Orbán között. Inkább besöpörték a szőnyeg alá a problémát, csak hogy ne kelljen megoldani. Ma már nem elszigetet problémaként, hanem egyfajta vírusként néznek arra a jelenségre, vagy arra a politikai habitusra, amely a mi európai biztonságunkat, európai működésünket veszélyezteti.
Kicsit elvont fogalom a jogállamiság, de mégiscsak erről szól, hogy jogbiztonság van, hogy valaki megvédi a jogaidat, a vállalkozásodat, bármi mást, ami a normális hétköznapokat jellemzi. Az a politika, amit Orbán képvisel, és nem egyedül, de nincs máshol kormányon, ilyen dózisban legalábbis semmiképp, az kikezdi ezt az európai alapértéket.
És ma már így tekintenek Orbán Viktorra, mint egy vírusra. Ez egyébként történelmi szégyen Magyarország számára, megint rossz lapokra leszünk ráírva mi, mint magyarok.
Másrészt viszont szerintem Orbánnak szembe kell nézni eddig nem tapasztalt ellenállással a többi tagország és az európai intézmények részéről is. Az elmúlt két napban találkoztam féltucat európai biztossal is – nem rendezvényeken, hanem itt, az irodájukban, részben azért, hogy elköszönjünk egymástól – és azt tapasztaltam, hogy meglehetősen jártasak az aktuális magyar belpolitikai történésekben. Elképesztő, mennyire figyelik, hogy mi zajlik Magyarországon.
Eljutottak már ide a legújabb kormánypárti plakátok, amelyeken Ursula von der Leyen szolgáiként mutatják be az ellenzéki politikusokat?
A legtöbbeknek én mutattam meg először. És a reakció a teljes elképedés volt. Hogy mindazokat, akik Magyarországon európai Magyarországban gondolkoznak, azokat úgy bemutatni, mint akik kiszolgálói annak a Brüsszelnek, ami semmi másról nem szól, csak háborúpártiságról, migránssimogatásról és a genderpolitikáról… Jesszusom, hát nem erről szól az európai egységünk, az európai politikák 95 százaléka.
Mennyire veszik ezt komolyan? Nem úgy van, hogy elfogadják, ez a belpolitikai játszma része, a hazai közönségnek szól?
Jelentősen túl vagyunk már ezen, de nem a mai nappal. Legalább tíz évig el tudta játszani a magyar miniszterelnök, hogy odakacsintott: hagyjátok, nekem ez kell, hogy megküzdjek otthon a politikai ellenfeleimmel. Ráadásul Orbán pontosan tudta, kik a hasonszőrű politikai machinátorok a saját országaikban, akár bal-, akár jobboldalról, bárhonnan jöttek is. Összekacsintottak, hogy mi miniszterelnökök, mi egy másik kaszt vagyunk, mi értjük igazából a politikai játszmákat. A hülye európai parlamenti képviselők hadd verjék itt a tamtamot, a Bizottság pedig senki által meg nem választott bürokratákból áll… Jegyezzük azért meg, a biztosi kollégiumban volt miniszterelnökök és leendő miniszterelnökök sokaságát találjuk, ez nem egy bürokrata testület, hanem ízig-vérig politikusokból álló, de nem politizáló testület.
Tehát most már másképp tekintenek arra, amit Orbán Viktor csinál, erre az egész jelenségre, mint régen. Mert bármelyik tagországi demokratikus politikus, aki még hisz a demokrácia alapkereteiben és -eszméiben, pontosan felméri, hogy ő ellene is jöhet otthon egy helyi Orbán, akivel nem fog tudni mit kezdeni, ha itt nem kezdenek ezzel a vírussal valamit. Megállíthatatlan lesz. Ez a tétje a következő éveknek, és például a mostani EP-választásnak is.
A magyar miniszterelnök pedig minden nap rátesz egy lapáttal a tűzre, mintha soha nem lenne határa annak, hogy mennyire lehet túlfűteni ezt a – például moszkvapárti – politikát.
Mi várható az EP-választások után? Orbán Viktor Brüsszel elfoglalásával kampányol. Valóban van esélye egy a magyar miniszterelnök számára kedvező fordulatnak az uniós politika színterén?
Nagyon izgalmas lesz. Június 10-én fogjuk meglátni az új parlament összetételét. Én egy-két hónapja nagyobb mozgásteret jósoltam az Orbánék által gründolni szándékozott új frakciónak.
Akkor tehát új frakcióban gondolkoznak, nem valamelyik meglévőbe lépnének be? Az Identitás és Demokrácia (ID), illetve az Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) frakciók merültek fel lehetőségként.
Valamilyen új formáció lenne ez, a kettőből összeválogatott szereplőkkel. Ugye az ECR-ben is vannak olyanok, akik megmondták, hogy ha Orbán van, akkor ők nincsenek. És van olyan az ID-ben, amivel egészen biztosan még a Fidesz is összeférhetetlen. Nehezen tudok például egy AfD-Fidesz közös frakciót elképzelni [az AfD, azaz az Alternatíva Németországért szélsőjobboldalinak számító német párt – a szerk]. Legalábbis a fideszes Németh Zsolttal szerepeltem egy közös vitán, és ott megkérdeztem tőle ezt a dilemmát, ő pedig határozottan azt válaszolta nekem a nyilvánosság előtt: elő nem fordulhat, hogy ők az AfD-vel bármit is közösködjenek.
De mi változott a néhány héttel ezelőtti állapothoz képest e téren, miért csökkent a mozgástér?
Pont a múlt szerdai, minden komolyan vehető párt által megszavazott, koalíciósnak is nevezhető, a magyar jogállamisággal kapcsolatos jelentés mutatja ezt. Igaz, ennek nincs azonnali joghatása, hiszen ez csak egy politikai állásfoglalás. De az a tény, hogy az EP utolsó plenáris ülésére még – ha jól számolom, öt év alatt, tehát ebben a ciklusban tizenegyedik alkalommal – bejön a magyar jogállamiság kérdése, és amilyen vehemenciával balról-jobbról az összes frakció, de az Európai Néppártot vezető Manfred Weber is kiállt a Bizottság felé egy fenyegetéssel, hogy a magyar kormány bűnei kapcsán nem engedhetnek az európai értékekből, az jól mutatja, hogy a hangulat igencsak felfokozott.
Sok ország lesz, ahol azok a politikai erők, amelyek egyébként készülnek kormányzati szerepre, azok egyszerűen nem vállalhatják fel az Orbánnal való közös frakcióalakítást, például a Kremlhez való kötődés miatt. Ezt nemcsak mi érezzük otthon Magyarországon, hanem itt ez egy nyilvánvaló tény. Itt jobban szörnyülködnek azon, amit mi egyébként mindennapi valóságként élünk meg otthon. És ez vállalhatatlanná teszi sok országban az Orbánnal való szövetséget, még a hasonló populista, nacionalista erőknek is.
Az viszont tény, hogy Orbán Viktorból tényleg az európai, sőt talán a világpolitika egyik központi szereplője lett. A nevét Portugáliától Lettországig ismerik, rendszeresen szerepel címlapokon. Ezt azért el kell ismerni, nem?
Egy nagyon egyszerű kérdést tegyünk fel magunknak. Építi ez Magyarországot? Akár tekintélyében, akár jólétében, biztonságában? Nem. Ez a válasz erre. Valószínűleg a legtöbb európai országban nem tudják, hogyan hívják mondjuk a dán vagy a szlovén miniszterelnököt. Tény, hogy a 27 tagországban mindenki tudja, ki az az Orbán Viktor, és ha beülsz egy portugál taxis mellé, és kiderül, hogy magyar vagy, akkor rögtön visszakérdez, milyen ez az Orbán. De ettől ez még nem egy pozitív dolog, és nem ettől lesz magyar jólét, ez egyértelmű. Érdekes lesz a július.
Elmondok egy érdekes információt, nincs ellenőrizve, de többektől hallottam bizottsági körökben, hogy a magyar miniszterelnök személyesen akar itt lenni az új parlament júliusi alakulóülésén az Unió soros elnökeként. Ez nem lenne kötelezettsége, ezt a feladatot elvégezhetné Bóka miniszter úr is, de Orbán úgy látszik, 19-re akar húzni még egy lapot. Mert ezzel elviszi a show-t, hiszen az új parlamentben megalakult új frakciók, és azok vezetői első bemutatkozó beszédeiket fogják tartani. Innentől kezdve ez nem pusztán a frakció bemutatkozása lesz, hanem az Orbánhoz, mint jelenséghez fűződő egyértelmű politikai viszony sarokkövének letétele. Nem értem, ez miért jó…
Magyarországon a legtöbbeket azért nem a jogállamiság körüli viták érdeklik az Unió kapcsán, hanem hogy kapunk-e végre pénzt „Brüsszeltől”. Milyen esélyeket lát további források felszabadítására, arra, hogy a közeljövőben újabb uniós pénzek érkezzenek hazánkba?
A pénz jár nekünk, a pénz a miénk. Orbánék miatt nem kapjuk meg, és Orbánéktól függ, hogy mikor és milyen intenzitással nyílnak meg az uniós csapok. És ez tényleg így van, beleértve a részletkérdésnek tűnő Erasmus-programoktól a gigantikus fejlesztési alapokig.
De ha valóban olyan szintű a bizalomvesztés az Unióban a magyar kormány irányába, ahogy állítja, akkor mit tehet az Orbán-kormány azért, hogy ezt a bizalmat helyreállítsa a lemondáson kívül? Itt van az igazságügyi reform kérdése: a magyar kormány szerint teljesítették a feltételeket, a Bizottság is elfogadta, az EP viszont beperelte ezért a bizottságot. Bármilyen magyar lépésre – némi joggal – lehet azt mondani, hogy nincs mögötte valódi akarat a jogállamiság helyreállítására.
Jogos a kérdés. „Brüsszel”, vagyis az európai intézmények semmi mást nem akartak, mint hogy jogbiztonság legyen, és ezt valamilyen módon az igazságügyi intézményrendszer biztosítani tudja az állampolgároknak és a jogi személyeknek. Ehhez képest lett nekünk egy Integritás Hatóságunk és egy Szuverenitásvédelmi Hivatalunk – mindkettő szerepel az EP által megszavazott állásfoglalásban, az előbbi annak kapcsán, hogy nincs elég jogköre, utóbbi pedig a létrehozásában rejlő egyértelmű politikai fenyegetés miatt.
Fotó: ujhelyi.eu
Tehát ez a folyamat nem azt támasztja alá, amit az európai intézmények el akartak érni. Én akkor is mondtam, hogy fel lehet olvasztani a befagyasztott 10,2 milliárd eurót, de azt nem kapja meg a kormány, hanem a számlákat benyújtva, utólagos finanszírozás keretében kezdheti el felhasználni. De ha nem működik a valóságban az, amit ígért, vagyis az igazságszolgáltatás függetlenségének garantálását, akkor ez nem fog menni. És ezen végképp nem segítenek Varga Judit egykori miniszterasszony lefülelt mondatai, amelyekre egyébként semmilyen kormányzati magyarázat vagy válasz még nem érkezett.
Az orbáni politika kezében vagyunk, tehát nem Brüsszeltől kell követelni a forrásokat, nem az EU-s intézményektől, hanem a magyar kormánytól. Ha viszont az a kérdés, hogy látok-e bármilyen esélyt, hogy Orbán változtat ezen a politikán, akkor nagyon egyértelműen az a válaszom, hogy nem látok erre esélyt, mert nem érdekli. Már túlpörgött a saját politikai játszmájában, tehát nem marad más, mint hogy otthon, nekünk kell kiebrudalni őket a jó meleg politikai akolból.
Ön mihez fog kezdeni tíz év EP-parlamenti képviselőség után?
Nem fogok unatkozni. Brüsszelben lesz egy kis iroda, egy olyan részben think-tank, részben tanácsadócégként funkcionáló NGO, ahol az eddigi szakmai kapcsolatrendszereimet visszük tovább, a turizmus, a közlekedés és az egészségügy területén. Rengeteg meghívásom van, mint senior tanácsadó Amerikától Mongóliáig, Afrikától Brüsszelig.
Brüsszeli székhellyel leszek globális szerepkörben, és ezt nagyon élvezem, mert sokat fogok tudni tanulni, kamatoztathatom az eddigi tapasztalataimat, és talán több tudással térek majd vissza a magyar politikába, mint amennyivel elhagytam azt. Mert természetesen vissza akarok térni. Amikor itt lesz az ideje. Hiszen, ahogy az általam alapított Esély Közösségben mondani szoktuk: minden rendszer megbukik egyszer.
Folytatódott a fegyveres erőszak a szunniták és a síiták között Északnyugat-Pakisztánban. 
